Fotó: A szerző

Evelyn ma szabadnapos, vele mindig könnyebb átvészelni a műszakot. Amíg rámászik a nővérszobában, ide nem hallatszik az elfekvőből a jajgatás, miért is rohannának jegyzőkönyvezni, ha már beállt halált. Nem fizet ezért senki.

Jutka nővérrel már feladta. Ő csak röhög a vérnősző erőlködésén, ahogy nyomul. Jutkának amúgy is van egy tuti pasija a MÁV-nál. De már csak néhány nap és valaki új érkezik a 2-es Bel.-re, ami erős izgalmat váltott ki az egyként orvosi hivatásához hűséges, ám abba mára belefáradt főorvosból. Szatmári doktor agyában hetek óta szaftos fantáziaképek jelennek meg, amint magához szorítja majd a ráküldött nőszemélyt, a Dögöt, az egészségügyi topmenedzsert, aki már több kórházban is rendet csinált. A Dög negyvenes lehet? Szőke? Nagymellű?

És tényleg ilyen.

Tudja mit kell tenni, és azt könyörtelenül meg is teszi. Ez a p**na kell Szatmárinak, de tudja, hogy az ilyen dögöt ki kell érdemelni. Azon lesz, hogy mindenképpen az övé legyen. A kedvébe kell járnia.

A Dög a Cement úti elfekvőben kezdett, majd amikor ott végzett, Szolnokra küldték, ahol ismét bizonyította, nála nincs jobb a szakterületén. Számol, mindent átgondol, megfontol, és elvégez. Hozza az elvárt szelektálási mutatókat. Sikerdíjas a nő, ez egyértelmű.

És eljött végre a várva várt este. A Dögnek Szatmári osztályán lesz érkezése. A 2-es Bel. főorvosa egyre feszültebb, hiszen tegnap még egyetlen szabad ágya sem volt az ingyen osztályon, de amint holnaptól fizetős lesz az elfekvő, gyorsan ürülnek az ágyak. Jön a Dög, hogy tempósan menjenek a dolgok. Egyedül dönt, senki sem mehet be hozzá, amikor a kartonokat értékeli. Percek alatt végez, ellenvélemény nincs, megdöglesz, ha mégis. Ami Szatmárinak feltűnt, az, hogy egy éjszaka alatt megüresedett tizennégy ágy. Egy beteg maradt csupán az osztályon.

Valaki hibázott.

Szatmárinak javítania kellett a kimutatáson. Reggelre a maradvány is eltűnt. Aztán nagy balhé lett, mert egy államtitkár apja volt az illető, akinek az ápolásáért ráadásul fizettek is.

Tévedés történt, ilyen a halál, nincs mit tenni