Olvasási idő 3 perc

nagy dolgok

Barcson, a válaszfalak nélküli, négyszázmillió forintnyi EU-s támogatásból megépített illemhelyen találkoznak a most alakult Petőfi Zenei Tanács tagjai. A bejáratnál, az eresz alatt várakoznak. A budi ajtaja zárva. A szeles, esős, hideg tavasz őket is próbára teszi, van, aki máris felfázott, és idegesen toporog, alig várja, hogy végre kinyíljon az ajtó és bemehessen. De eddig csak ketten juthattak be. Nem sietik el a dolgot, több, mint húsz perce bent vannak.

– Mi a szart csinálnak ezek?

– Azt.

– Nagydolgoznak?

– És közben pofáznak. Láttad ezt a klotyót?

– Nem én.

– Egymás mellett vannak a csészék, és nincs köztük semmi.

– Akkor egymás mellett brunyálunk?

– Ja. És közben dumálunk, Mint az ókorban. Nincsenek többé titkaink.

– Jó ez, csak így tudjuk megújítani a könnyűzenét. A nagyfőnök is bent van?

– Persze. Ő kérte, hogy jöjjünk ide.

– És ő is hugyozik?

– Nem tudom. Neked nem gyanús ez az egész?

– Mi a gyanús? Szerintem jó gyerek, profi csapatépítő.

– Te, figyelj, szerintem ez megnéz minket.

– Hogy érted, hogy megnéz?

– Hát, úgy. Alul.

– És mit néz?

– Mit néz, mit néz? Gondolkodj!

– Csak nem?

– De. Ellenőrzi.

– Mit akar tudni?

– Azt, hogy van-e köztünk nő.

– És szerinted van?

– Nem tartom kizártnak. Lennének tippjeim. De le ne buktass!

– Lehet, hogy a Béla, nő? Vagy inkább a Gyula?

– Én nem mondtam semmit.

– Na, ne….

– Maradjunk annyiban, értem a Szilárdot.

– Én nem. Férfiak vagyunk, nem kislányok.

– Ne legyél ebben ennyire biztos. Az egyik piszkoskodó újságíró azt firtatta, miért csak férfiak vannak a tanácsban, erre válaszolta azt a főnök, hogy erről ugyan nem kérdezett minket, de lehet, hogy közülünk valaki nőnek érzi magát. És akkor máris

lesz nő köztünk.

– Ezért vagyunk itt? Hogy ellenőrizzen minket?

– Pontosan.

– És te mit fogsz mutatni?

– Még nem tudom.

– Nekem megmutatod?

A barcsi vécé ajtaja végre nyílik. Mosolygós emberek lépnek ki rajta. Az egyik alig észrevehetően megigazítja szőke tincsét.