Fotó: B IA+AI

– Jól is néztünk volna ki, barátocskám, ha bekrepálsz. Pont itt. És most.

– Ne pánikoljatok. Vén csavargó a folyóparton ülve nem vész el, csak átalakul. Beveszem a gyógyszert és kezdhetünk. De mi a szent szarért kellett pont itt találkoznunk? A harmadikon. Nem érdemelt volna jobb helyet a tanács?

– Igazad van. Megpróbálunk majd egy kúriát szerezni, és akkor nem kell lépcsőznöd. Unokáztál ma is?

– Persze, tőlük jövök. De mi ebben az érdekes, nem én vagyok itt az egyetlen nagypapa.

– Jól beszélsz, pajtikám. Hét unokám van. De még csak hetvenöt éves vagyok, remélem megélem, hogy lesz még vagy húsz kölyök a családban.

– Gyerekek, mindenki itt van?

– Egy valaki jelezte, vagyis ő, hogy ma kezdik a Szent bárányok banzája című új pop miselemezének a felvételét az ezer fős kórussal, ezért késni fog, de nyugodtan kezdjük el nélküle.

– Jó, akkor vágjunk bele, mert fontos döntéseket kell meghoznunk. Szeretettel köszöntelek bennetek, és köszönöm, hogy pártállástól függetlenül elfogadtátok a tagságot, bár itt inkább egypárti, és nőmentes a felállás. Ne kuncogjatok, ez véletlenül alakult így, de azért így mégis családiasabb az egész.

– Bocs, hogy közbe szólok, de szerintem ne politizáljunk. Itt ne. Én amúgy is a párbeszéd híve vagyok, tehát mindenkit tolerálok.

– Jó a dumád, pajtikám. Akkor előtted is nyugodtan szövegelhetek.

– Attól függ, hogy miről.

– Kérlek, ne most beszélgessetek. Majd a szünetben. Barátaim, azért vagyunk itt, hogy jobbá tegyük a hazai könnyűzenét.

– Épp itt az ideje. Nagy rakás szar az egész. A rádióban is rendet kell tenni.

– Arra is sor kerül hamarosan. Türelem. Haladjunk sorban. Milyen ötletetek van?

– Ki kell kúrni mindenhonnan azt a sok buzi gyereket. Nyivákolnak csak, azt hiszik ilyen a rockzene. A nagy lóf…szt ilyen. Az a zene, amit én csinálok. Ha adtok rá zsozsót, megtanítom nekik.

– Kérlek…

– Ne kérlelgessél engem, pajtikám. Ez az igazság. Tisztítótűz kell, és sok lové. De nem ám ész nélkül osztogatni mindenkinek. Meg kell nézni, hogy buzi-e vagy, vagy nem vagy buzi. Meg hogy nemzetellenes-e a tetű. Ez alap. Meg a köcsög Brüsszel ne ugasson bele, hogy kinek adunk. Annak adunk, aki nekünk szimpatikus, oszt jó napot.

– Értelek, tudom, hogy zavar a másság, de ők is emberek. Erről beszélgessünk.

– Ne basszad fel az agyamat már az alakuló ülésünkön! Nem akarok hülyeségekről beszélgetni. És ezer százalék, hogy nem szavazok meg egyetlen fillért sem gender izéknek. De haladjunk, mert ma én vigyázok az unokákra.

– Irányt kellene adni a hazai könnyűzenének. Ezért gyűltünk össze.

– Irányt, faszikáim? Milyen irányt? Jobbra kell menni és kész. De nem ám csak úgy langyosan, ahogy a meleg izék nyomják, hanem vadul. Szélsőségesen. Lesz itt még jó magyar könnyűzene, csak hallgassatok rám.

– Senki sem vitatja, te korszakalkotó művész vagy, a legnagyobbak egyike. Egy független szabadságharcos.

– Te is az vagy Elnök Úr! Minden írásodat olvastam. Bölcs és humánus. Ragyogó. Minden nap eszembe jut, mit mondtál arról a vén spekulánsról : „Az a helyzet, hogy Soros trónjához most rajtunk keresztül vezet az út. Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni.”

Attól a szóalkotásaidtól pedig szó szerint elélv….elolvadtam: LiberÁrja. Csodálatos!!

– Megtisztelsz. Én pedig a te zenéden nőttem fel. Befészkelted magad a lelkembe. De hát ezért is hívtalak a tanácsba. Hallgatunk rád. Mit javasolsz?

– Írjunk egy nemzeti rockhimnuszt.

– Akkor már legyen inkább pop-mise.

– Jó, legyen. És akkor a következő év már erről szóljon?

– Van értelme, hogy másról szóljon? De most komolyan.

– Akkor szavazhatunk?