irodalom
a felejtés rétegei
♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ
A badacsonytomaj iskolába legtöbbször a felső úton mentem szovjet gyártmányú női kerékpárommal, ahogy apám nevezte a biciklit. 1962 és 1965 között jártam oda, az általános iskola felső tagozatát ott végeztem. A faluba érve a házak fölött zakatolt a magas vas szerkezetekre szerelt kötélpályán a bazalt bányából part felé, a rakodó irányába a csillesor. Ta- tam-ta-tam, hangzott az oszlopokon zökkenő kis kerekek zaja, hazafelé, az alsó úton – így hívtuk a 71-es számú főutat – a vasúti hídon megálltunk néha, a biciklit a korlátnak támaszkodva vártuk a vonatot, az is zenélt, ta-tam-ta-tam, néha egybeesett az alattunk síneken futó vonat kattogása és felettünk a kötélpályán futó csillék zaja.
Ha időben indultunk a felüljáró lejtőjének lendületét kihasználva gyorsan tekerve szinte a Bányász strandig versenyeztünk a gőzmozdony húzta vonattal, nem, nem 424-es volt de felgyorsulva elhagyott bennünket füstöt és kormot szórva a szemünkbe. A strand korlátjánál megálltunk és néztük a pár lépcső felett a kitett íves táblát, rajta a keresztbe tett két kalapácsot, a bányász jelvényt. A strand a… → Folytatás
2024.09.16. 09:58
félóra szerelem
♦ KOVÁCS RITA | NOVELLA
Az Adria partján található Pedasót letarolta a július végi hőség. A kedves, kis, teraszos étteremben feszülten szolgáltak ki. A vonalkódot nem tudtam beszkennelni. A pincérek tanácstalanul néztek egymásra. A tulajdonos idegesen legyintett egyet, ő nem tud velem kezdeni. A máskor zöldesbarna színű, friss tengervíz meleg, barna iszapként kúszott a bőrömre. A kisváros spalettái zárva voltak, utcái kihaltak.
2024.09.14. 13:13
egy kabát meséje
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NOVELLA
– Jó estét!
A hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának ellátási zavaroktól szenvedő áruhiányos Magyarországán mindenki úgy formálta magát menőnek, ahogy tudta. Egy csomagban érkezett farmernadrág a társasági életben még akkor is exkluzív jogokat biztosító vagyontárgynak számított. Hát még a többi elengedhetetlen holmi: adidas tornacipő, lacoste póló, farmerdzseki, és így tovább. Akinek mindehhez sem külkeres kapcsolata, sem anyagi ereje nem volt, saját → Folytatás
2024.09.04. 19:38
ferragosto
♦ RÉNYI ANDREA | NAPLÓ
Valamikor egy titokzatos szó volt csak a magyarok számára. Már régen nem az: augusztus tizenötödike olasz egyházi ünnep, amikor bezár Itália, esetleg több napra is, amikor egyetlen hétköznap esik Ferragosto és a hétvége közé. Városi polgári, jobb módú körökben nem illett otthon ünnepelni, augusztus amúgyis a hivatalok és a gyárak pihenőideje, igy az ország lakosságának egy része, a pénzzel megáldottak, ezt a hónapot, vagy legalább a felét, mindig üdülőhelyen töltötte. Többségében saját nyaralójában.
Fotó: Bojár Iván András
Az elmúlt két évtizedben kezdtek változni a szokások. Már jóformán senki nem tölt el két-három hetet szállodában augusztusban, amikor az árak a legmasabbak, a fiatalabb generációkat már nem érdekli annyira a saját nyaraló, ami sok gonddal, fáradtsággal és kiadással jár. A nyaralóbérlés jobb helyeken horribilis összegbe kerül, és… → Folytatás
2024.08.22. 12:03
őszkopogó
♦ NAGY BARA | TÁRCA
Libabőrösen didereg a bőrszövetekben a döbbenet: vége a nyár estéknek.
Az erkélyeken nem pihegnek enyhet áhító remények, reggel majd kifésüljük magunkból a nyárálom kócokat, az ágyakban atyaégahajammá forgolódott csavargás lázakat. A parti homokba mosódnak a fülledtségbe mártott ücsörgések, egy jégkrém majszolást nem legitimál többé a hőmérséklet. Holnapra a strandok lángos ízű klórszaga feledésbe merül, az utcákon tomboló félmeztelenség megszelídül. Idénre lefújják az összes hőségriadót, és mert nem tudósítanak vízben lelt esetekről a híradók, mi naptejes emlékekbe temetjük magunkat. Hogy ne csepegjen szívünkbe az egyetemes közhangulat.
Tegnap még mekkora volt itt az élet, ma meg, a sétálgatók mintha csak itt ragadt lelkek lennének.
A Lukácsban a medencék kiürültek, a törzsvendégeknek csalódás a rendkívüliről a szokásosra kehesedett nyitvatartás. Ősplatánok között és kérges időkbe barangolnak vissza, kié is volt a Rezeda sor tizenegyes kabinja. Az éttermek ajtajában ásítoznak a pincérek, a teraszokon gyér asztaltársaságok köszönik, nem szíveskednek tudomásul venni, jobban esik a kar keresztbefonva, mint az ujjak pára mázas poharakra kulcsolva. Még izzik a faszén, füstje még megcsiklandozza a… → Folytatás
2024.08.21. 14:04
meleg és halál a városokban
♦ STACHE ÉVA | ESSZÉ
….Mi történik, mi is történik minden tettünk boldogtalan és irtóztató ideje alatt?
A tudomány abban a kérdésben is konszenzusra jutott, hogy a klímaváltozást emberi tevékenység idézte és továbbra is idézi elő. A jelen globális felmelegedés semmi másnak nem tulajdonítható, mint emberi tevékenységek drámai mellékhatásának. A jelentös számú bizonyíték közül talán az egyik legmeggyőzőbb Valerie Trouet irása, amelyben… → Folytatás
2024.08.19. 20:27
azt írja jászberényi sanyi
♦ CSIKÓS ATTILA | TÁRCA
akit én nagyon tisztelek, sőt szeretek, és nem „ma óta”, hanem már akkor sokra becsültem, amikor még nem demokratizálódott a magyar irodalom (btw nem ismerték őt ennyien), hogy a magyar irodalom demokratizálódik.
(https://www.facebook.com/photo?fbid=1037623584653781&set=a.261269198955894), Én azt írtam kommentben, hogy ez a vízió szép, és drukkolok is neki, de most már azt kell írjam, hogy nem hiszek benne. Ahogy Vörös András, remek kiadóm megírta, hasonló szépreményű folyamatok…→ Folytatás
2024.08.16. 12:39
rizapuszta hagyományai
♦ NÉMETH ISTVÁN PÉTER | ESSZÉ
Miért is adtam ezt a munkacímet a Tapolcához közeli, csak Putri-falunak nevezett, 10-12 vályogépítményből álló cigánytanya világára emlékező írásomnak? Azért, mert Kármán József szép levélregénye jutott eszembe, a Fanni hagyományai. A mű címében a ’hagyományai’ egyként jelenti a 21. századi olvasó számára a hagyatékot és a hagyományt, azaz a megőrizhető és el is tékozolható tárgyi és szellemi örökséget. Gazdagok vagyunk a ránk hagyott kultúrkincsek tekintetében, vétek azok elfelejtése, ami kimeríti az elherdálás fogalmát. A Rizapuszta hagyományai címet tehát munkám készülése közben nem feledhettem. Végül ezt is írtam a sorok fölé: Rizapuszta hagyományai.
Rizapuszta a Tapolcához közeli Káptalantóti és Badacsonytomaj között terül el, előbbi falutól mintegy másfél kilométernyire. Honfoglaló őseink közül a Vérbulcsu nemzetséghez tartozók telepedtek meg e dombokon. A Koppány lázadás után a győri káptalan tulajdonába került e puszta, amely a feudális anarchia miatt többször is gazdát cserélt. Bérletként jutott hozzá a Gyulaffy és Eustach család, majd a föld újra káptalani kezelésbe került. 1885-ben Szalay Bálint vásárolta meg, s utóda – Kázmér – egészen 1950-ig gazdálkodott rajta. →Folytatás
2024.08.07. 22:16
kiszolgál-tatottak
♦ LAKATOS ARANKA | NOVELLA
Sanyi, erdélyi fiú, a ’89-es Csaucseszkó balhé után szökött át a zöld határon Budapestre, majd a Nyugatiban kurválkodott, éjjel ott aludt, ahol tudott, sokszor a váróteremben, ha kizavarták, akkor a szabadban
János egy kétezres ajánlat után hazavitte az újbudai lakásába. Sanyi mosakodott, evett, aztán megdugta, János akarta, hogy maradjon. Nem vagy az esetem, mondta neki, de szívesen itt maradok, nincs hol laknom. János zeneszerző volt, egyedül élt, akkor ötven éves, egyetemitanár, és karmester oktató. Sanyi huszonegynéhány. Nem sokkal később János aids-es lett. Nem volt több együttléte a Sanyival, így továbbra is vitt fel fiúkat a Nyugatiból: volt, hogy majdnem megölték, ki akarták rabolni. Ha nincs Sanyi, János már nem él. Az aids-et az egyik nyugatistól kapta el. Sanyi most már tényleg maradt, nem lehetett tudni, mikor hal meg János, aki megígérte neki, ha ápolja, ráhagyja a lakását. Nincs végrendelet, csak egy albérleti szerződés volt köztük. Sanyi vakon bízott benne. → Folytatás
2024.08.05. 17:10
a halk nagyember
DR. GYUGYI LÁSZLÓ
(1933. január 16. – 2024. július 27.)
♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | PORTRÉ
Nagy ember távozott. Halkan élt, halkan hozott létre korszakalkotót. Kilencvenkét évesen elhunyt dr. Gyugyi László villamosmérnök, a világhírű Zsolnay gyűjtemény és múzeum létrehozója, Pécs város díszpolgára.
Fotó: Darabos György
Szépen ráncosodott,… → Folytatás
2024.08.03. 21:14
a drótos-tótság dícsérete
AVAGY AZ EMBERBECSÜLÉS TAPOLCAI VERSE
♦ NÉMETH ISTVÁN PÉTER | ESSZÉ
Amikor a kisváros olvasói kézhez kapták 1895 nyarán kedvelt újságjukat, a Tapolca és Vidékét, bizonyára jót derültek Vázsonyi Izidor eredeti tárcáján, vagyis e versen:
2024.08.01. 17:05