irodalom

ma 99 a föld bajnoka

– ISTEN ÉLTESSEN DAVID ATTENBOROUGH! –

Arca egybeforr a természetfilmezéssel és a természetvédelemmel, az angolok nemzeti kincsként tekintenek rá. Sir David Attenborough századik életévébe lépve új filmpremierre készül, melynek témája az óceánok kizsákmányolása. Az Ocean fontos szerepet játszhat majd a biodiverzitás megmentésében és a klímavédelemben. Attenborough így ajánlja filmjét: „A bolygón töltött majdnem 100 év után most már tudom, hogy a Föld legfontosabb színtere nem a szárazföld, hanem a tenger.”

Íme 50 érdekes tény a világhírű tudós születésnapja alkalmából.

1. David Frederick Attenborough 1926. május 8-án született a nyugat-londoni Isleworthben, értelmiségi családba. Mivel édesapja a Leicesteri Főiskola igazgatója volt, kisfiúként gyakorlatilag a campuson nőtt fel, itt kezdődött a kis David természettudományos érdeklődése.

2. 11 éves volt, amikor meghallotta, hogy egy kutatáshoz a főiskola állattani részlegének gőtékre van szüksége, ő pedig a közeli tóból néhány nap alatt összegyűjtötte a kétéltűeket, igaz, az is motiválta, hogy darabonként három penny-t kapott értük.

3. Bátyja, Richard Attenborough színész és filmrendező 2014-ben hunyt el, öccse, John az… → Folytatás

2025/05/08 14:37

10 pont a pápa-választáshoz

♦ OROSZ JENŐ | TÁRCA

Ferenc pápa méltó utódjának megtalálása élet-halál kérdés az emberiség számára! Csak egy világegyház és egy világállam veheti rá az emberiséget az önkorlátozásra.

1.) A civilizációk története válságokra adott korlátozások és az önkorlátozások története.

2.) A civilizációs egységek túlélésének kulcsa az alkalmazkodási képesség, amelyet vagy sikerül fenntartani, vagy nem.

3.) A tömeges alkalmazkodás kikényszerítésére a 21. századig alkalmas forma volt a nemzetállam. Törvényeivel, bürokráciájával és iskolarendszerével képes volt a különböző társadalmakat egységbe szervezni és hatékonyan működtetni.

4.) De a 21. századra az emberiség „túlgyőzte magát” a természeti környezettel szemben és immár olyan hatékonyan használja fel és használta el a növényi-, állati-, és ásványkincseit, olyan globális szennyezővé vált, hogy a korábbról ismert klimatikus, járványügyi, vulkáni tevékenységre visszavezethető válságokkal szemben (amelyeket vegyünk a hasonlat kedvéért hullámoknak), a túlnépesedett emberiség a közeljövőben egyszerre, több, egymást erősítő „komplex környezeti válsággal” kell hogy megküzdjön (amelyet tekintsünk ritkán előforduló, de annál pusztítóbb következménnyel járó „szörnyhullámnak”).

5.) A fenyegető válsághalmazra a saját, öncélú érdekeiket… → Folytatás

2025/05/08 06:13

megjegyzések

– A JÓKAI-ÉVFORDULÓ ÉS A „JÓKAI ÉS A NŐK” CÍMŰ KÖTET KAPCSÁN-

♦ F. ALMÁSI ÉVA | TÁRCA

1985 telén történt, még a hónapra is emlékszem, februárban egy ködös délelőttön kimentem a Bartók Béla úti erkélyünkre, ahol egy régi szenesládában kerestem valamit. Arra már nem emlékszem, hogy mit, de a keresés közben a kezembe akadt egy szalaggal átfogott kéziratköteg, ami szemmel láthatóan évtizedek óta ott hevert. A volt férjem nagyanyja, Dézsi Lajos irodalomtörténész lánya, Dr. Petres Józsefné Dézsi Irén már nem élt.

Amikor kibontottam a csomagot, a legnagyobb döbbenetemre egy fekete borítású kézírásos naplót és jelentékeny, kézzel írott levelet találtam. Az aláírás: Jókai Mór. Nem hittem a szememnek, 45 levelet, köztük 7 eredeti Jókai levelet és 2 másolatot, a családi levelezésükből 36 levelet, valamint a hagyaték hivatalos irataiból 12 okiratot és dokumentumot találtam, valamint egy rövid Jókai-írást: Vadkanvadászat címmel.

Szépen visszacsomagoltam a leveleket és eltettem, a család tanácstalan volt a kéziratok sorsát illetően, és hosszú évekig nem történt semmi, mivel komoly munkáim voltak, és 1992 őszén megalapítottam a saját, tudományos és művészeti könyvkiadómat, az Enciklopédia Kiadót, mely 22 évig működött. 2000-2001 fordulóján úgy éreztem, hogy a régi adósságomat lerovom, és nekiálltam… → Folytatás

2025/05/05 17:18

egy kis kikapcsolódás

♦ LUKÁCSY TIBOR | NOVELLA

Minden bizonnyal túl nehéz számomra az élet úgynevezett súlya. Amit mások természetes könnyedséggel viselnek, az nekem maga lehet a pokol. Szégyellem magam ezek előtt az emberek előtt. Azok a tulajdonságaim, képességeim, amelyek egykor szép reményekre jogosítottak, mára leértékelődtek, vagy legalábbis sem karrierre, sem pénzre nem válthatók. Aranyhalként úszkálok, hátha ki fog valaki, akinek lesz testemre szabott kívánsága, és azt teljesíteni tudom. Alkalmatlanság tudatom van. Még korcsolyázni sem tanultam meg és ez itt januárban a balatonfüredi Esterházy strand téli sporteszköz-kölcsönzője előtt feltétlen hátrány.

A jégről jókedv áradt. Bohém vihogások és dagadt röhögések. Azon szórakoznak, hogy ki hogyan esik és kel a keményre fagyott vízen. Igazi burleszk. A parton gőzölög a forralt bor a fazekakból, a hideg, téli levegő megtelik a szegfűszeg és a fahéj trópusi illatával. Sőt, még lilahagymás zsíroskenyér is kínálja magát az árusoknál. Eszem, iszom, lazulok. A jégen székek. Amolyan a hatvanas-hetvenes évek kerthelyiségeiből való fémvázas gyártmányok, de a lábukra egy pár szántalpat rögzítettek. Újból hülyén nézhetek ki, de azt hiszem, most találkozom először egy fakutyával. Felmérem használatának lehetséges kockázatát és irányíthatóságának nehézségeit. Keresem az okot, miért is ne ülhetnék rá,… → Folytatás

2025/04/24 21:10

a tizenegyedik

♦ KERÉNYI TAMÁS | VERS

gyújtottam egy gyertyát érted

de nem jöttél vissza értem,

néma maradt az isten,

a templom sötét lett és hallgatag,

mondattam érted kaddist

a megváltó nem jelent meg mégsem,

tizenegyedikként a hátsó sorban,

egyedül vagyok mindenütt,

esőben kihalt utcán,

kabátom gombja elszakadt,

kocsmában záróra, pultnak dőlve

kint első trolibusz fékez,

szállodai szoba Dunára néz,

hiába üvöltenék ki az ablakon,

nem érti senki már nyelvemet.

SPACE
2025/04/11 21:11

lányok emlékére

♦ PIMPEDLY SZABÓ GEORGINA | NOVELLA

Nektek írom ezt, lányok, kik nercbundában alterkocsmákba jártok, s túl részegen és baromi későn értek csak haza.

Nektek, kik mertek, és belógtok a fesztiválra, sátorban szexeltek börtöntetovált művészfiúkkal, de otthon hajnalban szerelemre vágytok.

Nektek, kik péntekente betéptek, kék eget reméltek, színeset hánytok, és reggel elhiszitek, hogy léteznek egymást metsző szivárványok.

Ti, akik egy kisvárosi erdőben vesztettétek el valami vízparton valami túlpiercingelt, patkányarcú fiúval.

Ti, akik stoppal mentek a zsákalja faluból a kisvárosba, és helyjegy nélkül a mosdóban bújtok nyirkos téli vonatokon.

Csak jelzem nektek, kik többet isztok, mint esztek, és többet basztok, mint élveztek, s többet stoppoltok, mint utaztok – csak finoman jelzem: a sírban sötétet álmodunk.

2024 barna délutánján a Pannonhalmi Takarékszövetkezetnél fehér Volánbuszt késett le Keri, a végzős tanító szakos hallgató. Pöttyöshátú sellőlány volt – minden exe Trianon-traumás – minden sejtje aranyfényű. Rózsaszín erei és komoly irodalmi álmai voltak, s egy könyvbemutatóra ment volna Pestre. Valami olasz író – Vincenzo Latronico – Tökéletesség című művét mutatták be, és ő szerette volna dedikáltatni a példányát.
Aznap e világ sokat veszített a varázsából. → Folytatás

2025/04/13 21:38

márai olasz fogadtatása

♦ RÉNYI ANDREA | PORTRÉ

Pár nap múlva lesz 125 éve, hogy Márai Sándor megszületett. Sokrétegű jelentőségéhez tartozik, hogy duplán kötődik Italiához: évekig élt olasz földön, ahol jelentős alkotásai születtek. És ő a magyar irodalom olaszországi nagykövete is, lassan harminc éve a legismertebb magyar író olasz honban.

Nevéhez fűződik az egyik legsikeresebb, Olaszországban legtöbb kiadást látott regény is, „A gyertyák csonkig égnek”, amelynek olasz címe „Le braci”, magyarul „parázs”. Márai összesen tizenhat évet töltött Olaszországban. Feleségével és fiával 1948 és 1952 között Nápoly környékén, 1967-tól 1979-ig pedig Salernoban élt. Bár nagyon jól érezték magukat, kénytelenek voltak Amerikába költözni, mert nem kapták meg az olasz állampolgárságot és igy nem részesültek ingyenes egészségügyi ellátásban. Amerikai állampolgárságuk viszont lehetővé tette az orvosi ellátást, amire a két idősödő embernek egyre nagyobb szüksége volt. → Folytatás

2025/04/08 13:23

elszálltak a rózsaszín flamingók

TOLNAI OTTÓ EMLÉKÉRE

♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ

Az N340-es út Tarifa és Cadiz közötti szakaszán nyílik egy út balra, ami Boloniába vezet. A kanyargós emelkedő melleti völgyekben harsogó zöldben rőt színű tehenek és bikák legelésznek, egy-egy fürdőkád fehérlik csak, ahhoz járulnak a csordanépek, ha szomjasak. Az út legmagasabb pontján, ahol néhány lakóautós is meg szokott pihenni, áll egy venta, magyarul fogadó, ahol enni és inni lehet, teraszáról az öbölben meghúzódó falucskára látni, távolban az Atlas hegyei magasodnak, az már egy másik kontinens. A tenger felől hűsító szél enyhíti a levegőt, a part melletti mezőn remegő napfényben legelnek a vöröses színű, retinto tehenek. Vajon azért ilyen a színük, mert a széltől sós füvet, cserjéket eszik? – akár a rózsaszín flamingók, azok is a tenger vizétől színesednek.

A késő délutáni fényben a szarvuk között lemenni készülő nap látványa jutattja eszembe Odüssszeusz kalandjai közül azt, amikor az éhes hajósok nem törődve az intéssel, leölnek közülük néhányat étvágyuk enyhítésére. Akár itt is járhatott a leleményes és mindenre kíváncsi hajós az embereivel, bár az eposz a szicíliai partok közelébe teszi. Gyerekkorom egyik kedvenc diafilm meséje volt, a történetek képei, Szkülla és Kharübdisz, Küklopsz, az egyszemű óriás,…→ Folytatás

2025/03/29 13:38

natasa útja

♦ BERTA ÁGI | NOVELLA

Natasa azon az estén esett teherbe, amikor elvesztette a szüzességét. Az érettségi bankett utáni éjszakán. A tanárok, a torta és a pezsgős koccintás után, távoztak. Nikolaj Petrovic fizikatanár, az iskola igazgatója az ajtóból még visszafordult, ahogy azt gimnáziumi évei alatt sokszor tette, most is felemelte a mutatóujját es tréfásan megfenyegette a társaságot:

– Aztán ne vigyétek túlzásba a vodkát!

Valószínűleg más tanácsai is lettek volna, ha a kedves irodalomtanárnő, Anna Vasziljevna nem húzza kifelé:

– Ugyan már Nikolai Petrovic, eddig sem hallgattak ránk, most még kevésbé fognak. Hisz már felnőttek. Érettek. Hadd szórakozzanak!

Nikolaj Petrovics nem tévedett, miután a tanárok elmentek, a fiatalok azonnal a vodkásüveg után nyúltak. Natasa nem szerette a vodkát, de nem akart megint kilógni a társai közül. Őt a többiek csak dolgozatíráskor értékelték, mert soha nem tagadta meg senkitől a segítséget. A fiúk nem vették figyelembe, mint nőt. Vékony volt, kicsi mellével nem keltett nagy érdeklődést, és egyébként is mindenki tudta, nem „belevaló”. Középiskolás éveit kissé elszigetelten élte, legalább most, az érettségi bankett vacsorán nem akart elkülönülni a többiektől. A vodka égette a torkát, köhögött, hamarosan megszédült. Záráskor már tántorgott is, és ha Kolja nem szorítja meg a karját, talán a lépcsőn se tudott volna lemenni. A fiú jóképű volt,… → Folytatás

2025/02/07 14:18

leletek

♦ DURST GYÖRGY | NAPLÓ

1.Bakelit
A Ganz-Mávag művelődési közpeont kultúr termében láttam a Syrius együttest valamikor a hetvenes évek elején. Baronits, Pataki, Tátrai, Ráduly és persze Orszácky Jacki, abban a nagyteremben léptek fel, “Az ördög állarcosbálja” lemezt hallgattuk élőben, megvan ma is az Ausztráliában megjelent album. Nagy csapat volt, később láttam őket még valami dunai hajón, talán a Táncsics gőzösön.
https://www.youtube.com/watch?v=OO-GdOXPHos

Onnan jött az ötlet jópár évvel később, hogy egy, a Dunán mozgó hajón szervezzem meg a Balázs Béla Stúdió első ülését. a keddi, Pasaréti úti találkozók nyitányaként. Hol a Magyar Narancs újsággal, hol a Tilos Rádióval közösen, ami akkor nagyon tilos volt, egy hátizsákban elfért az adó Artner Iván hátizsákjában, a bemérő kocsik a rakparton követték a hajót. Egyik alkalommal Galántai György készített egy felvételt.
https://www.facebook.com/bojar.ivan.andras/posts/pfbid0Wt3M5PwpjFFshRKP7XDAbhYWHrey87yzXYMUksedXcwamE9hRuDGUFypMzBrJisPl

Később a pincében nyílt a Fekete Lyuk nevű underground klub. A Pap Tamás vezette klubban Erdély Miklós és Maurer Dóra közreműködésével a Kreativitás-vizualitás gyakorlatok résztvevőinek adot helyet, de ott volt Molnár Gergely bevezetőivel az a filmklub, ahová akkoriban elmenni szinte kötelező volt. Ebben a teremben zajlott a lottó értékelés is, a sorba rakott asztalok előtt… → Folytatás

2025/03/22 12:24

emberfia botlása a kerekerdőben

ESETTANULMÁNY AZ ERDŐK VILÁGNAPJÁRA

♦ NAGY BARA | NOVELLA

Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy napsütötte délutánon az emberfia egy igen veszedelmesnek tűnő dolgot készült elrejteni a Kerekerdő mélyén.

Egyszer és mindenkorra ott akarta hagyni a kezében szorongatott, különös formájú tárgyat, és miközben az erre legalkalmasabb helyet kereste, szerencsétlenségére, megbotlott egy kiálló gyökérben, és úgy beverte a fejét, hogy eszméletét vesztve terült el a sűrű aljnövényzetben. Sokáig feszült csend lapított körülötte, majd legyőzték félelmüket és köré gyűltek az állatok, fölé hajoltak a fák, úgy tanakodtak sorsán. Már esteledett, de még mindig nem jutottak döntésre, életben hagyják, vagy inkább veszni, netán megsegítsék, hogy felébredjen és hazataláljon.

A vén Kófer Tébáh mindvégig némán figyelt. Növény és állat tőle kapott választ kérdéseire, segítséget és támaszt a nehéz, vagy megoldhatatlannak tűnő helyzetekben. Így végül, bölcsességében és évgyűrűiben bízva, hozzá fordultak útmutatásért, mint megannyiszor. Ő azonban, megoldás helyett, javaslatot kínált: ha a Kerekerdő lakói a saját törvényeik szerint nem tudtak, próbáljanak hát döntést hozni az emberi erkölcs alapján, még ha az, nem is egységes, hanem elméje által irányzatokra tagolt. → Folytatás

2025/03/21 10:49