irodalom

egy találmány hiábavalósága

♦ ANDRÉ ANDRÁS | VERS

Meghűlt a jóidő, s mikor köhögni kezdett, az egerek jobb

belátásra tértek. Egy szerény, mondhatni; szürke kitűnőség
beköltözött hozzám is, a langymeleg műhely jótét árnyékába
(hol cefrék gőze szállt fojtott sziszegéssel, s úgy sietett a
csúszdán, egy jót csobbanni már, az egyre hízó, hűs selyembe…) –
inasnak véltem, majd segédnek később, kisujjában volt
az egész tudomány, fürgén siklott a bordás hűtőtartály
meredélyén, ugrott csőről csőre, szerről szerre.
Úgy megjött az esze közben; a forró vízzel fűtött főzőhengert
tisztelettel elkerülte.

Fotó: Sasa Gyoker – Queen Anne’s dishevelled morning, July 2018
SPACE

Akarni tán épp akarta volna, ám mégsem tudott mesteréül
fogadni mindég (ki tudja, nem tanulta meg az ismeretlen, napi
leckét még eléggé); ha váratlan zavartam őt, őrző angyala
sarkallta átsuttyanni a szomszéd kamarába egy kis tüzifáért.

→ Folytatás

2024.04.15. 11:42

irodalmunk olasz barátja, bruno ventavoli

RÉNYI ANDREA | PORTRÉ

Itáliában ma Bruno Ventavoli a TuttoLibri, a La Stampa napilap heti irodalmi mellékletének felelős szerkesztőjeként és regényiróként ismert. Mi magyarok nagyon sokat köszönhetünk neki, mert mint forditó, és a magyar irodalom tudományos szintü ismerője, nagyon sokat tett a magyar irodalom olaszországi népszerüsitése érdekében.

Mégis, hiába kíváncsiskodtam, olvastam össze róla sok mindent, egy lépéssel sem jutottam közelebb titka megfejtéséhez, vagyis hogy miért, hogyan esett a választása a magyar irodalomra. Csak azt tudom, hogy a tragikusan fiatalon elhunyt torinói magyar tanszékvezető, Gianpiero Cavaglià tanitványa volt, és már fiatalon, még a nyolcvanas években, tehát jóval harmincadik életéve betöltése előtt letett az asztalra néhány, azóta klasszikusnak számitó forditást.
Személyesen csak egyszer volt alkalmam beszélni vele: ő keresett meg, amikor megjelent Gerlóczy Márton „Igazolt hiányzás”-a…
→ Folytatás

2024.04.11. 11:39

rejtőzködő gyerekkorom II.

„CSAK MÉG EGYSZER GYERE ELŐ
A RÉSBŐL, HOL ELBÚJTÁL GYEREKKOROM” (Bereményi Géza)

DURST GÖRGY | NAPLÓ

Ezek a személyes történetek talán ezért is bújnak elő a résből, mert a badacsonyőrsi kis kemping helyén – ami egyébként nem volt még a gyerekkoromban – mostanság vandál nádpusztítás képe látható, felháborítva ezzel a természetvédőt, aki közösségi portálon ezt szóvá tette. A látvány engem is arra késztetett, hogy kicsit maliciózus felhanggal a Kék Bolygó alapítvány kuratóriumának elnökét felszólítsam a honlapjukon található szlogenre utalva, hogy szavak helyett tettek következzenek.

Az alapítvány kuratóriuma csupa potentátból áll, talán tehetnének is valamit a sok pénzt hozó egyéb elfoglaltságuk mellett. Elveszett a világháló mindent felzabáló gyomrában a megjegyzés, de emlékszem, valaki felvetette, hogy tévedek, mert ott nem volt nagy kiterjedésű nádas soha. Bevillant egy gyermeki agyamban rögzült kép a nádasról, ami egyébként a 71-es út két oldalát… → Folytatás

2024.04.09. 11:48

im memoriam gaetano pesce

TOMPA TÓTH KATALIN | PORTRÉ

“Nem mondhatom azt, hogy a munkáim elegánsak. Nem nem azok. Nem mondhatom azt sem, hogy a munkáim praktikusak. Nem, nem azok…de talán gondolkodásra késztetik az embereket.”

1968 tavaszának egyik reggelén, ahogy minden jóravaló olasz állampolgár, Gaetano Pesce is zuhanyozott, habzó szivaccsal a kezében – még dalra is fakadt. A La donna immobile dudorászása közben elmélázott az élet nagy dolgain.

– A szivacs a kezemben volt, amit ha megnyomtam összezsugorodott, amikor meg elengedtem, visszaugrott az eredeti formájára. – mesélte, – Akkor villant be az ötlet, hogy miért is ne viselkedhetne így egy fotel ?

Pesce párizsi műtermében kezdett el kísérletezni az akkor legmenőbbnek számító anyag, a poliuretán vákuumcsomagolásával. Kifejlesztett egy, a gravitáción alapuló modellt, ami négy hüvelyk vastag… → Folytatás

2024.04.08. 10:19

sci-fi és más balgaságok

„MOCSKOS IDŐK,SZERETNED KÉNE
A JÖVŐ ITT VAN ÉS SOSE LESZ VÉGE!”
(Európa Kiadó)

♦ NOVÁK ÉVA | ESSZÉ

Tizenegy-két évesen a könyvtárban vadásztam a friss Galaktika folyóiratokra, sorban álltak értük. Egy-egy szám végigolvasása után, izgalmakra vágyó életkorom ellenére, meg-könnyebbüléssel dőlhettem hátra, hiszen a jelen világa többé-kevésbé biztonságosnak tűnt a hátborzongató disztópiákhoz képest (még nem használták a disztópia kifejezést, általánosan az ilyen jellegű irodalmat sci-fiként, tudományos-fantasztikus irodalomként említették).

kép: René Magritte, 1950

Annyira megváltoztathatatlannak tűnt a valóság, mint Fehér Klára 1957-ben írott A földrengések szigete című könyvében, amelynek… → Folytatás

2024.04.04. 11:58

rejtőzködő gyerekkorom

„ÉKESEN BÚJJ ELŐ, KŐ ALATT REJTŐZKÖDŐ GYEREKKOROM” (BEREMÉNYI GÉZA)

DURST GYÖRGY | NAPLÓ

I.
Az első bálom valamikor 1960 körül lehetett. Nem valami fényes teremben, hanem az általános iskola olajos fűrészporral kezelt padlóján táncoltunk. A padok oldalra huzkodva az ablak alatt voltak, az ülőkéken Anyukák és Apukák. Köztük az enyémek is.

A nyilvános bemutató valahogy az év végén volt, előtte gyakoroltunk, Gitta néni volt a tánctanár. Róla már írtam, az összevont alsó négy osztály tartozott hozzá. Néha vigyázni kellett a kertben a csirkékre, nehogy elvigye őket a héjja, vagy a seregélyeket riogattuk a szöllejéből. Páros csárdást tanított nekünk, kettőt balra, kettőt jobbra, majd kis forgás és kezdtük újra, kettőt jobbra, kettőt balra. Párom Z. Panni, szép szőke leányka volt, egyforma magasak voltunk, vagy egyforma kicsik? – mindegy is. Beöltöztünk, rajta forgós szoknyácska, rajtam fiús, vasalt pantalló, fehér ing. Izzadt a tenyerem az izgalomtól, ő volt az első szerelmem. Nagyon plátói, semmi telibe viszonzott vágyakozás. Ám azt hiszem, ő sem volt közömbös irányomba. → Folytatás

2024.04.03. 14:14

ők és mi

OROSZ JENŐ | ESSZÉ

Ők „Noé bárkát” építenek a világvége ellen. Mi mit tegyünk?

Marx a 19. században azt jövendölte, hogy a kapitalizmus meg fogja hódítani az egész világot, forradalmasítani fogja a technikát, a tudományt, a gyáripart annak érdekében, hogy minél több profitot termeljen, minél kevesebb embernek. És valóban; a „Pareto-elv”, a 80:20 arány érvényesül 21. század vagyoni eloszlásában: a világ leggazdagabb 20 százaléka annyi vagyonnal, tőkével rendelkezik, mint a világnépesség 80 százaléka. Sőt nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a tőke-koncentráció elérte a „Pareto-elv” négyzetét, vagyis a gazdagok 20 százalékán belül is található egy további 20 százalékos szupergazdag kisebbség.

Marx úgy képzelte, hogy a kommunista világforradalom békés úton megy végbe, nem kell hozzá „osztályharc” sem; a világ urainak maroknyi csapatától a sok milliárdnyi tulajdon nélküli bérrabszolga (vagyis proletár) egyszerűen és harag nélkül csak visszaveszi azt, ami az övé, amiért megdolgozott.
De paradox módon a termelőerők fejlődése: a robotizáció és a Mesterséges Intelligencia fejlődése odavezetett, hogy a jövőben egyre kevesebb emberi munkaerőre lesz szükség. Tehát a „világ urainak”; a viszonylag kisszámú dollár-multimilliárdos üzletembernek és politikai… → Folytatás

2024.03.27. 12:32

kófer tébáh

AZ ERDŐK VILÁGNAPJÁRA

♦ NAGY BARA | NOVELLA

Az eső elállt. Nesz zörrent, plutty pottyant, huss rebbent, aztán csend simult a kerek erdő ölébe. Az ég még érintette a földet, amikor a páraködön át már látni lehetett, ahogy a felhők soraikat oszlatják.
Az apróságok nyüzsögni kezdtek. Az elmélyülést kellett volna gyakorolniuk, követni a víz útját a gyökérszőröktől a száron át, a legmagasabbra nyújtózó levélig.
− Kófer Té, Kófer Téti! − kiáltott fel izgatottan egyikük.
− Ne zavard Őt! − intette egy matuzsálem. – Kérlek, gyakorolj, ahogy csemete társaid.
− Ugyan, drága barátom. Bizonyára fontos, amit gyermekünk mindannyiunkkal megosztani kíván − ropogtatta meg vén ágait Kófer Tébáh.
− Igen, Téti, ez olyan fontos dolog! Amit megosztani, vagyis hogy, kérdezni szeretnék tőled!
− Figyelek rád, kicsikém.
− Mi az a szép ott fent az égen?
− De mi nem látjuk! Mi sem, mi sem! Mi is szeretnénk! Mi az, mi az? − morajlott fel ismét a magonc had.
− Ó, valóban. → Folytatás

2024.03.22. 11:14

kék szem

KOVÁCS RITA | NOVELLA

Barna szemem van. Senki nem lát hullámokat, tenger ragyogását, táncoló vízi növényeket a szememben. Csupán a nevemben hordozom a tengerrel való rokonságot: jelentése gyöngy.

Apám egész családjának, a nagymamámnak, nagyapámnak, a nagynénémnek (egyedül ő él még közülük), hatalmas, vakítóan kék szeme volt: az északi emberekre, talán szlovákokra, oroszokra, németekre hasonlítottak. Az én szemem – gyerekkoromban úgy éreztem – véletlenül, egy félreértésnek köszönhetően lett barna, rokonítható a földdel.

Elmerülök a nagymamám tekintetében. Tökéletesen áttetsző, szinte mindig ragyog a boldogságtól. Az örömtől, hogy engem láthat: mert vonásaimban és karakteremben hasonlítok rá, mert dől belőlem a szó, érzékeny vagyok, úgy szeretem és ragaszkodom hozzá, mint soha senki. Mert “kabaré-gyerek” vagyok, akivel mindig történik valami. Aki hathónaposan már remeg a töltött káposztáért, kétévesen hatalmas halszálkákat forgat ki a szájából, ötévesen pedig megeszik tíz csirkeszárnyat. Betonerős lábakon áll a földön, sokszor akaratosan, erőszakosan, de élni és ismerkedni akar. Mindenkire és mindenre… → Folytatás

2024.03.19. 13:02

forradalom - tavasz - halál

ÚJFALUSI KATA | NAPLÓ

Forradalom, születésnap, halál és én szakítottam az alkohollal. Teljesen kezd kibírhatatlan lenni. Polgári foglalkozást is választottam, kitartóan tanulok egy szakmát, ami szembejött velem. Komolyan. Álltam a teljes kétségbeesés szélén a Deák téren és nem a metró ütött el, hanem a lakáskassza szakma. Van az a mondás, hogy a kisujjában van valakinek valami. Elég hülye mondás, főleg ha megvizsgálom a saját kisujjamat, amiben mostanában csak öregnénis csúz van, meg pár még reménykedő idegvégződés, de a lakáskassza szakma nyomokban sincs benne. Nem baj, mindent meg lehet tanulni.

Amikor a fiam iskoláját politikai alapon egyik napról a másikra bezárták és kényszerfelvételiztünk énekszakra egy másik, kerületi iskolába, akkor mondta azt az igazgatónéni, hogy énekelni mindenki tud. Összekacsintósan mondta, muszáj volt hogy felvegye Borsát, mert apukám odaszólt neki telefonon. Nos, – válaszoltam akkor neki nyugodt hangon – én megelégszem azzal is, ha a gyerek nem egy Pavarotti lesz,…→ Folytatás

2024.03.15. 12:54

jerezi anzix

DURST GYÖRGY | NAPLÓ

Egész héten esett az eső, amire nagy szükség van errefelé, telnek a víztározók, ha lesz szárazság, meg forró nyár – biztosan – nem kell majd korlátozástól tartani. Igaz, a “nyáron még elmegy” cipőm beázik a patakokban folyó vízben, a tető is valahol, az évszázados falak repedésein lecsorgó víztől pont az ágyunk felett nedves lett a plafon széle, szeretett Afrika unokám is átgázolt a száradásra kitett esernyők tetején, amitől az egyik megadta magát, – vannak itt is problémák.

Azért írok erről, mert néhány barátom felvetette, hogy a napsütötte Andalúz táj vidám képeit bizonyára csak kifejezetten bosszantásukra teszem fel a közösségi hálóra, amíg ők áznak-fáznak, itt vagy karnevál van, fiesta, tengeri sün és osztriga fesztivál. Vigasztalásként, hogy itt sem fenékig tejföl az élet, közel tíz év rendszeres ittlét tapasztala után emlékeimben kutatva sorra veszek néhányat a borúsabbak közül.

Mindjárt elsőnek azt említem, hogy a László kórház kiváló, már nyugdíjazott orvosa amikor megtudta, hogy hosszabb időt a mediterrán vidéken  → Folytatás

2024.03.11. 12:20