Olvasási idő 15 perc

drága gyermekeim és unokáim

– SZEMELVÉNYEK EGY DIGITÁLIS HARCOS NAGYMAMA ÉLETÉBŐL –

♦ GELLÉRT ANDRÁS | NOVELLA

2025. augusztus 12. /

Ne aggódjatok, nem tűntem el, csak sok dolgom van manapság. Jól vagyok. Nagyon jól. El sem tudom mondani, hogy mennyire! Sok új barátom, vagyis harcostársam lett. Irénke, Emília, Erzsike és Ilonka, felsorolni is nehéz, annyian leszünk. Személyesen még nem találkoztunk, de sokat levelezünk egymással, megvitatjuk a dolgokat. Ők is nagyon jól látják a helyzetet. Tivadar a legokosabb. Egész nap a gép előtt ülünk és figyelünk. De holnaptól már élesben mennek a dolgok. Irénke és Ilonka a viberen, Erzsike a youtube-on, Tivadar a tiktok-on, én pedig a facebook-on teljesítek szolgálatot. Büszkék lehettek anyátokra! Harcolni fogok! Egyetlen bejegyzést sem hagyok szó nélkül! Ismertek, ami a szívemen, az a számon. Remélem ti jól vagytok! Bár ahogy hallom, London, Koppenhága, Buenos Aires, Lyon, Berlin és Brüsszel veszélyes hely! Imádkozom értetek! Ölel anyátok, nagyikátok.
space
2026. március 4. /
Digitális testvéreim, barátaim, harcostársaim! Kezdek magamra találni. Már gagyogok is valamit spanyolul. Hola. Meg sentimento. Tudjátok, mert nektek is írtam, decemberben Kazlánymislenyből Buenosz Ájreszbe kerültem. Pedig milyen retkem volt a kertben! És petrezselymem. Meg a két tyúkom. Az egyik vak volt, és évek óta nem tojt, de megtűrtem, mert drága anyámra emlékeztetett. Azóta minden elveszett. A lányom és vejem elraboltak, és ide hoztak. Mert megtudták, hogy digitális harcos lettem. Bűn ez? Szerintem dicsőség! De ők úgy kezelnek, mintha Ejman lennék. Még jó hogy nem állítottak bíróság elé! Az kéne még! Aztán fel is lógatnak, ezek erre is képesek. Úgy kezelnek mintha agyhalott lennék. Na, jó, erre most már rá is teszek. Amikor együtt vagyunk, akkor összefüggéstelenül motyogok, néha rikácsolok, az unokákat is ijesztgetem, de a leghatásosabb, amikor remegni kezdek és a nyálamat eresztem, rá az éttermi abroszra. Attól kikészülnek. A gyerekekre is rászólnak, hogy ne nézzenek oda. Tényleg elég gusztustalan, de egy harcos már csak ilyen. Felismeri az ellenség gyengéit és ellene fordítja. Olyankor hazavisznek és rám zárják a lakást. Drágáim, akkor lépek akcióba! Belépek a netre és írok Tivadarnak, és a digitális csipet csapatnak. Állítólag már szervezik a szabadítási akciót! Nem tudom mikor jönnek értem, de biztosan hazavisznek ebből a pokolból. Ma is étteremben voltam, marhát etettek velem, meg homárt, de ettől a szokásosnál is több nyálam lett, így hamar leléphettem. Olvasom a hazai híreket. Nagyon jó, hogy Hajdú Peti a hazafiak oldalán harcol, és immár a Mandineren agitál majd. Csodálatos fiú! Remélem, ha már szabad leszek, meghív a műsorába. Alig várom, hogy nyilatkozzak neki. Ferótól pedig egyenes olvadozom, Azok az okos tik-tok videói! Amilyen határozottan kimondja, húgyagyúak, mentek a levesbe, szinte sírok az örömtől! Ma pedig üzenetet kaptunk a mi szent emberünktől. Arra kért, hogy a következő negyven napban tegyük oda magunkat, harcoljunk ahogy csak tudunk. Igaza van, mindenkinek minimum napi tíz percben kötelező lenne gyalázkodni. Nekem ez már nem esik nehezemre, de nem értem az otthon lévő társaimat: nincs napi tíz percük? Hazaárulók az ilyenek. A mai penzumot már reggel megfogalmaztam. Kegyetlen amit írtam, mindjárt ki is teszem a netre. Még egyszer elolvasom, nehogy kihagyjak valamit. Jaj, baj van, most le kell lépnem. Itt vannak. Hazajöttek az idegenszívűek.
2026 május 28. /
Drága védvonalas testvéreim! Csodálatos hírrel szolgálhatok nektek. Tivadar, ahogy ígérte, eljött értem Ájreszbe, és kiszabadított házifogságomból. Buenosz Ájresz immár csak egy múló rémálom, ahova, de ezt tudjátok jól, elkábítva, szőnyegbe csavarba érkeztem. Lányom és idegenszívű férje szervezték az akciót. Sosem bocsátom meg nekik, hogy tavaly elraboltak imádott hazámból, Kazlánymislenyben lévő házacskámból. De hiába akartak kivonni a digitális frontvonalból, mert minden akadályoztatás ellenére rendíthetetlenül kommenteltem, szidtam a tiszásokat, szolgálatomért meg is kaptam a Digitális Bíborszív kitüntetést. Remélem ti sem feledtétek az emigrációból küldött digitális polgári üzeneteimet , melyekkel naponta támadtam a gyűlölt ellenzéket. Sajnos a szerencse elpártolt tőlünk, mert az emberek megőrültek, maradék eszüket vesztve választottak. De a remény hal meg utoljára! Tivadar, szerintem ebből házasság lesz, mindenét eladta, az én kicsinyke házamat is, csakhogy pénzt gyűjtsön a szöktetésemre. Most semmink sincs, de boldogok vagyunk. És harcunkban továbbra is eltökéltek. Tivadar, rácáfolt a korára. Nyolcvankét évesen is átrepülte értem a fél világot, és megszervezte a menekülésemet. Két hete vagyunk úton. Azt javasolta, a lebukás elkerülése érdekében, az Andok felé vegyük utunkat. Hallgattam rá. Feltétel nélkül bízom benne. Bevallotta, az ő apja, aki logisztikus volt a wermahtban, nem tudom mi az, szóval a papája is délamerikában élt a második világháború után. Megható. Tényleg. Csilét már elhagytuk és Tivadar számításai szerint Bólivia után már elérjük Perut, ahol szélsőséges, kormányellenes harcosokkal találkozunk majd. A Fényes Ösvény katonai kiképzőtáborában három-négy hónapig leszünk. Ha nem gond, nem részletezném, miért. Ezt követően Ekvádorban, egykori német tisztek leszármazottaival konzultálunk. Ha minden jól megy, nyár végén már otthon leszünk, és csatlakozunk a védvonalhoz. Tivadar elmondta, egy nő, bizonyos Csúnyiné lesz a parancsnokunk. Ez jó. Remélem személyesen is megismerkedhetek majd vele! Azt nagyon sajnálom, hogy Hajdú úrra már nem számíthatunk, pedig mekkora TEK volt! Vele biztosan győznénk. Bevallom, nem hittem volna, hogy a sors ilyen küldetést szán nekem. Nem vagyok már mai csirke, idősebb vagyok Tivadarnál is, de alig várom, hogy ismét szolgálhassam a jó oldalt. Most búcsúzom, mert itt az Andokban korán sötétedik. Áldjon titeket a jóistenke!
space
2026. augusztus 17. /
– Boldog vagy, Zsuzsikám?
– El sem tudom mondani, mennyire.
– Megértelek. Csodálatos hír, tényleg.
– Még fel sem fogtam, hogy sikerült.
– Én mindig is hittem benned, Zsuzsikám.
– Drága vagy, nagyon.
– Már el is újságoltam Pistának a nagy hírt! Férfi létére sírva fakadt! Annyira örült, de tényleg.
– Jaj, de édesek vagytok.
– Ha ezt elvégzed, még sokra fogod vinni. Vezető leszel, hidd el!
– A próféta szóljon belőled, Icukám!
– Megérdemelted ezt a sikert. Megdolgoztál érte.
– Nem tagadom, sokat készültem.
– És sokat is dolgoztál már érte.
– Igen, a gyakorlat, a terepmunka rengeteget segített.
– Te, és mondd, nagyon nehéz volt a felvételi?
– Nagyon.
– Írásbeli vagy szóbeli felvételi volt?
– Mind a kettő. Az írásbeli kőkemény volt.
– És a szóbelin kik felvételiztettek?
– A teljes vezér, akarom mondani, tanári kar ott volt. A legnagyobb nevek.
– Szakács Pisti is?
– Persze. Ő például nagyon megizzasztott a kérdésekkel.
– Dopi?
– Dopeman?
– Aha.
– Ő cuki volt. Ő a tiktokos bejelentkezésekről kérdezett.
– Mit?
– Azt kérte, hogy mondjam el, hogyan készítenék el egy videót arról, hogy Magyar Péter elsüllyeszti a magyar tengeri flottát.
– Megtudtad csinálni?
– Két perc alatt összedobtam a mobillal. Meg is tapsoltak utána.
– Akkor maximális pontszámmal vettek fel az akadémiára?
– A maximálisra még kaptam húsz plusz pontot.
– Csodálatos! Büszke vagyok rád, Zsuzsikám. Akkor most már akadémista vagy?
– Ösztöndíjjal!
– De jó!
– Meg is vettem a tankönyveket. Jövő héten kezdődik a suli!
– Drágám, jó tanulást!
– Köszönöm. Mindig van mit tanulni.