Olvasási idő 6 perc

belső tájak

BUJNOVSZKY VANDA KÉPEI

Tizennégy éves kora óta készül festőnek. Érettségi után a bécsi képzőművészeti egyetemre jelentkezett, ahová egy elutasítást követően már nem ment vissza újra próbálkozni. Rajztanárai pedig lebeszélték az itthoni, hivatalos formában történő továbbképzésről, azt mondták, olyan szép és sajátos világa van, nem kéne azt megbolygatni.

Hogy a tanács végül helyesnek bizonyult-e, vagy egy igazán támogató mentor többet is kibontott volna belőle, már nem derül ki. Bujnovszky Vanda a saját útját járja, belső tájainak érzéki kifejeződései hol elsodorják, hol fogva tartják a nézőt. A kisebb, 40×50-es képeknél sokszor van az embernek az az érzése, hogy a kompozíció tere szűk, a keretek összeszorítják a formát, ami kirobbanva, kifolyva keresne nagyobb helyet magának.

Kavargó érzelmek jelennek meg belső tájképek formájában, hol harsány, hol kevésbé erőteljes gesztusokkal megfestve. A határozott ecsetkezelés a lágyabb, gomolygó kompozícióknál is megjelenik. Némelyik geometrikus, fragmentáltabb mintázatban, mint egy kaleidoszkóp töredezett szilánkjai közt sejlenek fel természeti képek: tűz, jég, lávatenger, viharos táj vagy éppen a mező, a liget hullámzása. Egyszerre plasztikus és konkrét a kompozíció, máskor mintha üvegen keresztül nézné az ember a gomolygó füstöt, esőt, jéggé fagyott mintázatokat. Több festménynél is visszatérő motívum egy függőleges csatorna, valamiféle transzcendens erő megjelenése, betörése a képbe.

A címek egyszerűsége megtámasztja a befogadó érzéseit, hogy amit lát, az egyfelől nyers, puszta érzelem, másrészt az érzelemből manifesztálódó belső kivetülés képe: Mező, Liget, Vágy, Valótlan, Virágzás, Mind, Küzdelem, Levelek, Inda, Jégcsap, Layers, Víz alatt, Lávatenger.

Vanda most egy fotólaborban dolgozik, nagyjából kéthetente fest meg egy-egy újabb képet. Volt már kiállítása, 2015-től törekedett arra, hogy évente kétszer, tavasszal és ősszel is kilépjen a közönség elé. A Covid megtorpantotta ezt a folyamatot, és közben Vanda is talált egy új, a festészettel rokon szenvedélyt, a fotózást. Rendszeresen készít portrékat ide nekünk is, a VULKÁN interjúihoz. Azt mondja, ez utóbbi kezdi is átvenni a „hatalmat”, de a festészet mindig megmarad erőteljes önkifejezési formának.