Olvasási idő 7 perc

„a szakmám a terápiám is"

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

ÓNODI ESZTER | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ 

Csaknem harminc éve tagja a Katonának, ahol több mint negyven szerepben láthatta eddig a közönség, de talán még többen ismerik a filmszerepeit vagy láthatták az Aranyélet című tévésorozatban. Nem vallja magát harcos környezetvédőnek, de azt mondja, közös felelősségünk mindent megtenni a természetért. Ezért vállalta el, hogy a 10 millió Fa közösséggel együtt elültet ő is néhány fát a Nemzeti Faültetés Napján, március első szombatján.

– Sokszor elmondtad már, hogy ahová lehet biciklivel mész, s bár tősgyökeres budapesti vagy, a természetszeretet része lett az életednek. Mindez a gyerekkorodból jön? Mi volt az a fordulópont, amióta erről a kérdésről felelősségteljesebben gondolkodsz?

Mindig is a Városliget mellett laktunk, kislányként apukámmal szinte minden nap sétáltunk egyet, hol a kiskört, hol a nagykört jártuk be. Sokat számított, hogy nem panelrengeteget láttam magam körül, hanem még ha ilyen szűk kereteken belül is, volt valamiféle zöld kapcsolatom kiskoromtól kezdve. Még meghatározóbbak azok a nyarak, amiket a Balaton mellett töltöttem, ahol van egy pici házunk. Gyerekként ott megéltem, hogy amikor kiültem a kertbe, a növények, a madárcsicsergés, a természet közelsége néhány óra alatt kisöpörte a fejemből az összes iskolai, kamaszkori problémát. Megéreztem, milyen megnyugtató ülni egy fa alatt, csak úgy lenni és a bőrömön érezni a napfényt. De, mint nagyon sok ember életében, az igazi váltást a covid hozta el, akkor minden átértékelődött. Ez volt a második nagy rácsodálkozás az életemben a természetre. Végre elmehettünk kirándulni a pilisi erdőkbe, sétálni újra a Városligetben, akkor megsokszorozódva éltem át, mit is jelent a természet. Egyébként minden olyan kikapcsolódási formát nagyon díjazok, ami totális monotonitással jár. Ezért futok, úszom, hosszan és egyedül, mert csodálatos dolog, amikor az ember kiüríti, lenullázza az agyát, mert azzal, hogy kiüríted magad, egy csomó helyet felszabadítasz az új gondolatoknak. Ha mindezt a szabadban teszed, az rengeteg hozzáadott értéket tartalmaz.

fotó: Bojár Iván András
space
– Aszalós Réka, a 10 millió Fa erdőökológusa beszél sokszor arról, milyen fontosak az erdők úgy nevezett kulturális szolgáltatásai: a relaxáció, a nyugalom, a stresszkezelés, amit abból nyerünk, hogy a természetben vagyunk. Most te is ezt igazoltad…
Igen, talán ezért szeretek biciklizni is, és régóta kocogok, futok, amit szintén a legjobb kint, a szabadban tenni. Össze sem hasonlítható egy futópaddal.
– Ha már stresszkezelésről beszéltünk, az utóbbi évek „divatos” kifejezése lett a klímaszorongás. Te megtapasztaltad ezt akár magadon, akár a családodban?
Ezzel kapcsolatban a legszörnyűbb mondatot a fiamtól hallottam 16 éves korában. Olvasta az újabb és újabb adatokat, híreket a médiában, és azt mondta, hogy nem akar ebben a világban élni, hisz meg vannak számlálva az óráink, napjaink. Borzasztóan nehéz erre anyaként válaszolni. Próbáltam valamilyen pozitív üzenetet kihámozni számára abból, amit tudtam, de átéreztem a félelmét, milyen nehéz ilyen mondat árnyékában nekikezdeni az életnek. Bennem akkor egy világ omlott össze, de aztán sokat beszélgettünk, biztattam, hogy talán éppen az ő generációjuknak lesz lehetősége ezen változtatni, kitalálni új technológiákat, olyanokat, amelyek már nem okoznak hatalmas környezeti terhelést.
– Jó válasz lehet efféle szorongásra a cselekvés, mint például a faültetés, amikor azt érzed, hogy teszel valamit a klímáért, a környezetért. Erről szól a Nemzeti Faültetés Napja is. A cselekvés, a bevonódás oldja a szorongást, felszabadító érzés.
Ez teljesen így van, nem beszélve arról, hogy hasonlóan gondolkodók közösségére is találsz, ami megtartó erő lehet.
– Művészként, értelmiségiként mennyire tartod fontosnak, hogy beszélj ezekről a kérdésekről. Amikor minden mentális és idegi kapacitásodat egy előadásra, egy szerepre fordítod, hol tudsz magadban helyet hagyni annak, hogy foglalkozz ilyen kérdésekkel, de a probléma mégse rántson le. Mit gondolsz az értelmiség és az ismert emberek felelősségéről?
A közismert embereknek bizonyos szempontból van felelősségük abban, hogy mire irányítják a fókuszt. Ha már van ez a tőke, amit az évek során felhalmoztak, azt ne öncélú dologra fordítsák, hanem valami jóra, előre mutatóra. Én azt érzem, hogy van közöm a környezet-, és a természetvédelemhez, van valamennyi őszinte tapasztalásom ezzel kapcsolatban. Amikor azt érzem, hogy már akkora gombóc van a torkomban, hogyha lenyelem, rosszul leszek tőle, akkor odaállok és megfogalmazom a véleményemet. Az utolsó ilyen fontos ügy az SZFE tetején való őrködés volt. Úgy éreztem, nem lehet, hogy oda ne álljak fel. Visszatérve a kérdés másik felére, szerencsés vagyok, mert ilyen szempontból jó szakmám van: az összes szorongásomat, amit adott esetben egy klímakatasztrófáról szóló cikk elolvasása okoz, akár már aznap este ventillálni tudom. A szakmám a terápiám is tud lenni. Nagyon együtt érzek azokkal az emberekkel, akiknek nincs ilyen lehetősége, csak görgetik magukban ezeket a szorongásokat, nincs terepe annak, hogy mindez kioldódjon belőlük. Mondanám nekik, hogy menjenek futni a természetbe, mert az segít. Amúgy, amikor telítődöm mindenfajta információval, amelyek lehúznak, tartok detox napokat, azaz tudatosan nem olvasok híreket. Ez is egyfajta önvédelem.
– Nehéz kérdés az egyéni felelősség kérdése, sokan inkább a tudósokban bíznak, mások teljesen elhatárolják magukat a problémától. De, amikor a nyári forróságtól szenvedünk, amikor villámárvizek sújtanak minket, amikor a környezeti, biodiverzitást érintő kérdésekről nem lehet nem beszélni, te mit tartasz fontosnak, mi lehet előrelépés?
Abban biztos vagyok, hogy a nevelés, az edukáció rendkívül fontos. A példamutatást nulla éves korban el kell kezdeni. Óriási élmény volt számomra, amikor a családban, egy kétéves kisfiú, a karácsonyra kapott kukásautó kapcsán elkezdte magyarázni, hogy a papírgalacsint ebbe a kukába kell tenni, a műanyagot abba. Nincs mese, a környezeti nevelést már a bölcsődében el kell kezdeni. Ugyanakkor nem szabad túlságosan követelőzőnek, nyomasztónak lenni, inkább örüljünk minden apróságnak, ami előrevisz. A művészet is segíthet bizonyos kérdések kapcsán, elgondolkodtat, olykor változást is előidézve. Nekünk is volt olyan előadásunk, a Nóra, ami után kaptunk visszajelzést egy pártól, hogy köszönik szépen, mert végre sikerült elválniuk. Azt a csomagot, amit egy ideje már cipeltek magukkal, a hihetetlen mennyiségű frusztrációt és nyűglődést az előadás tisztába tette. Rájöttek, az az útjuk, hogy el kell válniuk, fölösleges tovább menni, és megköszönték nekünk a felismerést. Igaz, a klímaszorongásról még nem nagyon született darab, de lehet ez is egy út. Persze a színház nem színtiszta proklamáció, bár van olyan előadás, ami direktben, nagyon provokatív módon dobálja a késeket a néző felé. A mi színházunk nem feltétlen ezt az esztétikát követi, van egyfajta stilizáció, elemelődik az előadás, bizonyos kereteken belül játszunk. Ha nem is a környezeti válságról szól az Extázis című előadásunk, közvetetten mégis lehet párhuzamot vonni, mert a Z-generáció mérhetetlen depresszióját, tébláboló, tehetetlen, kilátástalan életérzését maximálisan hozza. Hogy e mögött milyen okok állnak, az nincs igazán kimondva, de benne van mindaz, ami mostanában körülveszi őket.
– Ültettél már fát, és melyik a kedvenced?
Életemben először néhány éve, a Cseresznyéskert című darabhoz kapcsolódva elültettem egy cseresznyefát a balatoni házunk kertjében. Még nem terem, de remélem, nemsokára termőre fordul. És megyek majd ültetni veletek is március 1-jén. Kiskoromban amúgy a pálmafa tetszett nagyon, mert egzotikusnak tartottam, de kedvencnek a balatoni sárgabarckfánkat mondanám. Az alatt olvastam az Anna Kareninát, emlékszem, átszűrődött a napfény, és arról álmodoztam, hogy egyszer én leszek Anna Karenina. Mondjuk az még pont nem lettem és talán már nem is leszek, de a reményt sosem szabad feladni…

írásaim

10 millió fa/vita

Nichs Andrea: A KÁRPÁTOK ERDEI VESZÉLYBEN!

10 millió fa/tudósítás

Nichs Andrea: COP28, DUBAJ – TÖRTÉNELMI EREDMÉNY

Nichs Andrea: IDEJE FELÉBREDNI

10 millió fa/interjú

Nichs Andrea: HERVAI FRACISKA

Nichs Andrea: NAGYMIHÁLY DÉNES 

Nichs Andrea: GAZSÓ GYÖRGY - AZ ERDŐBEN MEGTISZTULSZ, VIGYÁZZ RÁ

Nichs Andrea: SZABÓ SIMON - AZ EMBER EGY INVAZÍV FAJ

Nichs Andrea: Weiner Sennyey Tibor – A MÉHÉSZET A MEZŐGAZDASÁG KÖLTÉSZETE

Nichs Andrea: AZ ERDŐEMBER ÉS BARÁTAI

Nichs Andrea: Ágoston Kostyál Csilla - A TÉTLENSÉG SÁRKÁNYAI ÉS A RADIKÁLIS REMÉNY

Nichs Andrea: Váradi Zsolt - REPÜLÉS KÖZBEN ÉPÍTJÜK ÁT A REPÜLŐT

Nichs Andrea: Lóska Márton - A FAÜLTETÉS SZAKRÁLIS ÉLMÉNY

Nichs Andrea: Pumped Gabo - ÉPÍTENI EGY SZÉP, ÚJ VILÁGOTNichs Andrea:

Nichs Andrea: Bozzay Balázs - ÖTVENÉVES FA 50 ÉV ALATT LESZ ÖTVENÉVES

Nichs Andrea: Jordán Ferenc - KÖNYVEM MŰFAJA: VULKÁNKITÖRÉS

Nichs Andrea: Takács-Sánta András - A VILÁG ELEJE 

Nichs Andrea: Szöllősi-Nagy András - JAMES BOND ÉS A HIDROLÓGIA

Vásárhelyi Kriszta: „MERÍTKEZNI AZ ERDŐ INGEREIBEN

Nichs Andrea: Antal Balázs - „OTTHON, TEMPLOM, KERT”

Nichs Andrea:Gauder Márk: „KÉT ÉS FÉLMILLIÓ FÁNÁL TARTUNK”

Nichs Andrea - Kardos Gábor: „LE KELL JÖNNI AZ ÉLMÉNYHEROINRÓL”

Nichs Andrea: Aszalós Réka - HOLT FÁK ÉS LÉKEK AZ ERDŐBEN

Nichs Andrea: Bódi Eszter - „A NAPPAL VAN ÖRÖK SZERZŐDÉSEM”

Nichs Andrea: Zakar András - „VAN, AMI ERŐT AD A TOVÁBB LÉPÉSHEZ”

Nichs Andrea: Keresztesi Réka - „A SIKER KULCSA: NEM KELL ABBAHAGYNI”

Nihs Andrea: Köves Alexandra - „A TUDATOSSÁG GENERÁL VÁLTOZÁST”

Nichs Andrea: Lányi András - „A VERSENYKÉPESSÉGI MÍTOSZ ELAVULT”

Nichs Andrea: Csányi Vilmos - TEREMTŐ KÉPZELET

Nichs Andrea: Kun Zoltán - „AZ ERDŐKET VÁGÓÁLLATKÉNT KEZELJÜK”

Nichs Andrea: Bojár Iván András - „VAGY ZÖLD TÁRSADALMUNK LESZ, VAGY SEMMILYEN”

Nichs Andrea: Békés Zoltán - KAPITALIZMUS A KÖRNYEZETVÉDELEMÉRT?

Nichs Andrea: Ónodi Eszter - „A SZAKMÁM A TERÁPIÁM IS”

Nichs Andrea: Herendi Gábor - RECEPTRE KÉNE FELÍRNI AZ ERDŐT

kultúra/könyv

Nichs Andrea: DETEKTÍVTÖRTÉNET A MÉHÉSZKEDÉSRŐL

Nichs Andrea - TAKÁCS-SÁNTA ANDRÁS: VILÁGELEJE

irodalom/portré

Nichs Andrea: EGY LÁNY A FÁN

galéria

Nichs Andrea: BELSŐ TÁJAK - BUJNOVSZKY VANDA KÉPEI

10 millió fa /publicisztika

Nichs Andrea: LEGFONTOSABB A KÖZÖSSÉGI CSELEKVÉS