– Mielőtt erről beszélünk, menjünk vissza oda, hogy honnan jön a kapcsolódás a természethez, az ebben való elmélyülés az életedben?
Kisgyerekkoromban sokat jártam az erdőt a nagypapámmal, egy szem gesztenyét is órákig el tudtam nézegetni, csodáltam a természet szépségeit. És már akkor is zavart az a környezetpusztítás, amit magam körül láttam. Értetlenül álltam az előtt, hogy tudunk ilyen mocskosan élni: tele volt szeméttel az erdő széle, szennyvíz ömlött a folyóba ahová pecázni jártam, mindezt már akkor rémülettel néztem. Serdülőként azt is felismertem, hogy hatalmas a baj, észrevettem, hogy a természet rendellenesen pusztul, nemcsak ott, ahol közvetlen szennyezés éri, hanem mindenhol gyérül a sokszínűség. Akkor ébredtem rá, hogy egy nagyobb léptékű dolog áll ez mögött: a klímaváltozás. Elkezdtem a témában elmélyülni, de a 90-es éveket írtuk, senki nem vett komolyan, senkivel nem tudtam erről beszélgetni. Még nem voltam spirituálisan megbékélt, így szó szerint rettegtem, szerintem én voltam az első klímaszorongók egyike. A Műszaki Egyetemen, ahová jártam egy dolog számított: megoldáscentrikus gondolkodásra neveltek. Mérnökként, ha nem tudtál valamilyen kérdésre megoldást adni, akkor nem számítottál mérnöknek, ez volt az alapparadigma. Úgyhogy elkezdtem keresni rendszerszinten is a válaszokat, s bár voltak ötleteim, nem működtek, mindig volt ellenérv. De folyamatosan fejlesztettem magam, tanultam, ledoktoráltam, s a naiv, de a jövőért aggódó tizenévesből lett – talán nem nagyképűség ezt mondani – egy hozzáértő szakember. 2019-re állt össze a fejemben a komplex megoldásrendszer.
– Ebből lett „A jövő neve élet – Megoldás a klímaváltozásra avagy a változás 6 programja” című könyv, ami túlmutat a puszta gyakorlatias megoldáshalmazon, pedig abból is rengeteget ajánl. Mint a későbbi könyveidben is, ontológiai alapkérdésekkel foglalkozol és párhuzamosan az önfejlesztéssel, a saját magad megismerésén keresztül találtál válaszokat, amiből aztán komplex rendszert építettél.
Igen, de nem teljesen így történt. 39-40 éves koromig egy technokrata, mondjuk úgy, hogy racionalitásba beszűkült mérnök voltam, aki minden spirituális embert habókos bolondnak nézett. Aztán nagy válságok jöttek a személyes életembe, a harmadik ilyen válságnál végül minden összeomlott, megjártam a földi poklot, már azon gondolkodtam, hogy véget vetek az életemnek. Hiába növesztettem addigra hatalmas egót, rájöttem, hogy mégis pici vagyok és tehetetlen. Amikor ezt beismertem és segítséget kértem, jöttek a tanítók, gyógyítók az életembe, mindig éppen a megfelelő pillanatban. Kirángattak a mély gödörből, és lassan eljutottam magasabb spirituális megtapasztalási szintekig. Ez a megnyílás, a megtapasztalás, hogy a racionalitás milyen szűk és mennyi mindenre nem megoldás hozta el a válaszokat. Tágabb látómező kellett, amit a szenvedés indukált. Ebből születtek a könyveim. Amikor nagyjából kitakarítottam magam – bár ennek a takarításnak sosincs vége –, akkor született meg a válasz. Ráébredtem, hogy az emberi lélek megoldatlan gondjai, sebei az összes problémánk gyújtópontja.
– Hogyan fogadta mindezt a környezeted? Mielőtt megjelent a könyv, tesztelted az elméleted? Volt valamilyen külső kontroll?
Szétküldtem a könyvet 8-10 olyan embernek, akiknek nemcsak nagy tisztelője vagyok, de akik komoly tudományágak művelői: ökológusok, matematikusok, fizikusok. Megkértem őket, hogy szedjék szét, és mondják meg, mi a baj vele. Az egyetemen pedig tantárgyat is létrehoztam belőle, és az volt a hallgatók faladata, hogy fel kell tenni olyan keresztkérdéseket, amikre nem tud ez a rendszer válaszolni. Ha fel tudnak tenni ilyen kérdést, nem kell vizsgázniuk. Elég motiváltak voltak hát, de nem jött ilyen kérdés.
– A tesztelés után tehát megjelent a könyv. Elmondanád röviden mi az a hat programelem, amin nyugszik, ami az alapja?
Az első a Revitalizációs Program, ami arról szól, hogyan kell újra teret és szabadságot adni a természetnek ahhoz, hogy megvédjen minket a klímaváltozástól. Sokat hallani üvegházhatású gázokról, de arról kevesen tudnak, hogy azokat a természetes rendszereket pusztítjuk épp, amelyek asszimilálnák ezt a légkörből és így pont a bolygónk hűtéséért felelnek. Jelenleg a Föld természeti területeinek 65%-át pusztítottuk el, ha ilyen tempóban folytatjuk, 2045-re 95% lesz ez a szám. A revitalizációs program azt mutatja meg, hogyan, miként, milyen technológiákkal tudjuk visszaadni a teret és a szabadságot a természetnek. A második az Agglomerációs Program, ami arra ajánl megoldást, hogyan kell átalakítani úgy a települési struktúráinkat, hogy az a változás magja legyen. Ez abban is segít, hogy az átalakulást mérhetővé teszi és mindehhez rendszerszintű alapstruktúrát ad, valamint segít a természetnek úgy, hogy az emberiség lehetőségei ne sérüljenek. A harmadik a Népesség Program. Lényege, hogy miként lehet három egyszerű szabállyal a túlnépesedést lelassítani aztán visszafordítani. A negyedik, a Boldogság Program, melynek fő alapelve szerint az emberi lélek problémáinak manifesztációja a klímaváltozás. Ebből következik, hogy az emberi lélek gyógyításával a klímaváltozás ellen is harcolunk, miközben persze a saját boldogságunkért is teszünk. Ez ma már a kineziológia módszerével mérhető. Az ötödik, a Gazdaság Program, amely azt állítja, hogy a kapitalizmus alkalmatlan a klímaváltozás megoldására. Megoldást kínál arra, hogyan lehet a kapitalizmusból demokratikus úton új gazdasági rendszerre átállni az egyensúly elérésének érdekében. A hatodik a Társadalom Program, amely arról szól, hogy a társadalom egyes alegységeit, mint például az oktatást vagy az egészségügyet, hogyan szükséges átalakítani, hogy az egész folyamathoz gyorsító erőt adjon. Ezek természetesen egymást segítő, párhuzamos programok, amelyek mindegyikénél alapelv, hogy önérdek mentén működjenek, mert az emberek önzők, de egyúttal demokratikusak is.
– Az elmúlt évtizedben sokan kapcsolódtak ahhoz a gondolathoz, hogy nagy a baj, és hogy az egyéni felelősségvállalás alól senki nem bújhat ki. Szerinted hol tart ma a „felébredés” folyamata?
Mára ténnyé vált, hogy a klímaváltozás zajlik. Aki ezt tagadja, azt a lapos Föld hívőkkel lehet egy csoportba sorolni. Óriási változásban vagyunk, az emberek már felfogták, hogy baj van, de jelenleg a hárító szakaszban vagyunk: majd a politikusok vagy a kutatók megoldják, mit tehetnék én, egyes emberként, és a többi… Azt szoktam mondani, hogy nyolcmilliárd ember aprónak tűnő, tudattalan döntései okozzák a klímaváltozást, tehát nyolcmilliárd ember aprónak tűnő, tudatos döntései tudják ezt megváltoztatni. Nem tehetjük meg azt a luxust, hogy hárítunk.
– Ötgyerekes édesapaként, hogy állsz most a klímaszorongással?
Klímaszorongó már nem vagyok, de ez a spirituális utam miatt van, egyébként lenne rá okunk, hisz itt van a nyakunkon egy borzalmas világégés esélye. Jön a klímaváltozás durva szakasza, határán állunk egy lehetséges III. világháborúnak, szóval van okunk az aggodalomra. Az biztos, hogy abban a jólétben, amiben idáig éltünk, már nem fogunk. Lesz valamilyen fokú visszaesés. A könyvben is írok arról, hogy a mi generációnk, a mai hatalom birtokosai semmi mást nem tudnak csinálni, mint 10-20 évvel kinyújtjuk az összeomlást, hogy a következő generációnak teremtsünk időt. Ezzel a gyermekeinknek adunk esélyt, hogy folytassák azt a világmegmentő munkát, amit mi nagy nehezen – de reményeim szerint még épp időben – elkezdtünk. Az ideális forgatókönyv szerint a negyedik-ötödik generáció fogja visszahűteni a bolygót, de addig az összes generációnak nagyon fontos dolga lesz. Ám, ha a mai felnőtt generáció nem teszi meg az első lépést, akkor a többinek már nem lesz esélye.
– Hogy lehet megteremteni ezt a plusz 10-20 évet?
Erről rengeteget tudnék beszélni, de néhány fontosabb csomópont: világbéke nélkül nincs klímaprobléma megoldás. A hadiipar, a fegyverkezés az egyik legnagyobb károsanyag kibocsájtó. Maga a háború is óriási környezetszennyezés. Az első lépés tehát, hogy elkerüljük a harmadik világháború kirobbanását. Ezért a közösségünkkel naponta online, ingyenes békemeditációkat tartunk, ahol mindenki aktívan tehet a világbékéért (
https://www.youtube.com/@Bekemeditaciomindennap). Minél békésebbek leszünk belül, annál kevesebb életpusztító döntést hozunk. Ebből az is következik, hogy egyre klímatudatosabbak leszünk a belülről fakadó igényből adódóan. Fontos megérteni, hogy a saját lelkünk gyógyítása a legnagyobb klímavédelem. Minél magasabb lelki rezgésszintre kerülünk, annál inkább csökkennek az életpusztító döntéseink. Egy másik módszer az élettámogatási mérleg módszere, melynek lényege, hogy megvizsgáljuk minden nap, ma milyen élettámogató vagy életpusztító döntéseket hoztunk. Például, ha egy 3000 cm3-s dízelautóval pöfögök a városban, az életpusztító cselekedet, ha elmegyek egy közösségbe és ültetek ötven fát, az élettámogató. Ha gyermeket szülök és szeretetben nevelem, az élettámogató cselekedet, ha alja módon nevelem, az nem az. Ha felteszem a napelemet a tetőre vagy az élettámogató, ha szénnel, gázzal fűtök az életpusztító, és így tovább… Mindennek megvan az élettámogató alternatívája. A legtöbb ember, ha végig gondolja a saját életét, akkor hamar rálát, hogy a tevékenységeinek kb. 90%-a életpusztító. Csoda-e, ha pusztul a Föld? Érdemes ránézni, melyek azok a szokásaink, amiket könnyebben megváltoztathatunk, mert szimplán rossz beidegződésből fakadnak. Van egy pocsékoló, felelőtlen, tékozló életünk, és azt hisszük, hogy ez a normális. Vegyük nagyító alá minden egyes cselekedetünket és keressük meg az élettámogató alternatívát! Nem minden pénz kérdése – mint mondjuk elektromos autóra cserélni a régit. És a legtöbb esetben az élettámogató alternatíva még pénztárca kímélő is. De a legfontosabb a tudatosság, amely rávilágít a változás helyes irányaira és erőt ad hozzá
– Nemnövekedés, kapitalizmus felszámolása, rendszeralternatívák – te látsz arra esélyt, hogy nyomásra kikényszeríthető a változás?
Jelenleg a Földön a leggazdagabb nyolc-tíz emberek több vagyona van, mint a legszegényebb 3 milliárdnak. A világon ma körülbelül száz család a hatalom birtokosa. Nekik nem érdekük ezt megváltoztatni, minden nagy változás alulról történt a világban. Mindig az volt a lényege, hogy nagyon lassan, lappangóan kialakult egy nagyából 3%-nyi autentikus, hithű lakosság, és ez megborította a másik 97%-ot. Onnantól pedig felgyorsult a folyamat, jöttek a forradalmak, az átalakulások. Most a lakosság 1-2%-a autentikus békepárti, tudatos és klímavédő, aki így is él, így is gondolkodik. Ha elérjük a 3%-ot ledőlnek a téves paradigmák és megváltoztatjuk a rendszert. Ezért mondom azt, hogy egyéni szinten dől el a válasz. Csak egyre többen kezdjünk el így élni és hinni abban, hogy minden egyes ember aprónak tűnő változtatásai sokat számítanak.
– Mi az a vezérlő elv, ami köré szervezed az életedet?
A valódi tudatosság az, ami mindent meghatároz. Az ego azt mondja, hogy olyan a világom bent, amilyen kint. Például azért haragszom, mert az a bunkó belém kötött, vagy azért vagyok beteg, mert elkaptam a vírust, amit rám köhögött valaki. Mindig külső okokat keresünk annak igazolására, hogy miért történik ez vagy az velünk. A tudatosság világában ennek a fordítottja az igazság: amilyen a világunk bent, olyan lesz kint. A bennünk lévő megoldatlanságok rezgései vonzzák a kinti negatív valóságot. Számos esetben bebizonyosodott, hogyha begyógyítottam egy sebet vagy kitakarítottam egy problémát a lelkemben, akkor az egész azzal kapcsolatos valóság megváltozott körülöttem. Megváltoztak az emberi viszonyaim, a döntési mechanizmusom, a gondolkodásom. Ami még izgalmasabb, hogy a tudatosság útjának változásai mérhetők a rezgésszint emelkedésének kineziológiai mérésével. Szóval ma már a spirituális és tudományos tudás összeér és metszetet alkot. Itt az idő, hogy egyre többen térjünk rá erre az útra, hiszen ez vezeti ki az emberiséget abból a gödörből, amelyet a túlzottan beszűkült, racionális világképével magának teremtett.
