Bár édesapám vegyészmérnök volt, kertészmérnök szeretett volna lenni, neki köszönhető, hogy ezt a vénát tovább vittem. Már a Kertészeti Egyetem első félévében elkezdtem dolgozni egy tanárom irányításával, később egymagam, hamar saját vállalkozást is csináltam: magánkerteket építettünk és tartottunk karban, jó volt azt érezni, hogy alkotok. Ez a tenni akarás egyre nőtt bennem, szerettem volna nagyban is csinálni. A feleségemet is az egyetemen ismertem meg, ő is hasonlóan gondolkodik, írt is egy mesekönyvet Geo, a környezettudatos kiskamasz címmel arról, hogy védjük a környezetünket, gazdálkodjunk, vadítsuk vissza a környezetünket, beszélgessünk a nagyszüleinkkel arról, milyen volt régen, például egy faluban vagy tanyán élni, mi az, hogy komposztálás és hasonlók. Nem sokan hitték, hogy ez érdekes lehet a gyerekeknek, de szerencsére az ódzkodóknak nem lett igazuk.

– A ’nagyban gondolkozni és cselekedni’ elve vitt a Főkerthez. Milyen terveid voltak, amikor megnyerted a pályázatot és hivatalba léptél?

Amikor odakerültem, azzal a hozzáállással találkoztam, hogy ami régen bevált azon nem szabad változtatni, ami működik, ahhoz nem kell hozzányúlni. Én máshogy gondolkodtam, szerintem mindenhez hozzá lehet és kell is nyúlni, mert mindig lehet javítani egy folyamaton, jobban működtetni a rendszert, spórolni, kisebb ökológiai lábnyomot hagyni magunk után. Az első intézkedéseim közé tartozott, hogy ahová lehet, ültessünk évelő növényeket, virágokat, változtassuk meg azt a ciklust, hogy egynyári növényt ültetünk, ami után jön az árvácska, azt megint elültetem, aztán megint kidobom, megint mozgatom a talajt, újból megrotálom, majd tavasszal visszapótlom, mert a hó alatt tönkrement. Ehhez persze már téltől fűtöm a fóliaházat, hogy virágozzanak a növények, mire jön március 15-e, legyen virág október 23-án, és így tovább. Ezen mindenképp szerettem volna változtatni, hiszen ott van a saját termesztő üzemünk. Mi magunk termesztettük meg az évelőket, amiket utána kiültettünk a közterületekre, a fenntartásuk is olcsóbb. A klímaváltozás összes hatását nem is említem. De ilyen előrelépés volt a 10 millió Fával közösen ültetett Miyawaki erdő projektek is. Azok közül egy sem pusztult ki, fenntarthatóak, működnek ellentétben a sok egyesével elültetett fával, amiről azt gondoljuk, hú, ez harminc év múlva milyen nagy lesz, mekkora árnyékot ad, de közben a locsolására, fenntartására nincs elég forrás, eszköz, apparátus. Irgalmatlan sok pénz ezeket fenntartani. Dr. Szabó Veronika, a MATE Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék adjunktusa, minden évben többször is gyűjt adatot a tabáni Miyawaki erdőről, megméri a fák magasságát, külső-belső hőmérsékletét, a fák levél felületét, láttuk, mennyit fejlődnek a különböző fafajok, és azt is láttuk, hogy megéri ilyeneket ültetni, hiszen 3-4-szer gyorsabban nőnek a fák. Olyan szavak keringenek velük kapcsolatban, mint ökoreaktor, ökobomba, zöld oázis a terület egyöntetű zöld, a fák közti hőmérséklet 10-15 fokkal is hidegebb, mint a közvetlen mellette lévő felület. Ezen az úton kéne tovább haladni, de ehhez a döntéshozók, az önkormányzatok, a városi vezetők felelős odafigyelésére lenne szükség.

Az nem perspektíva, hogy felnövesztenek egy fát, mi megvesszük jó drágán, elültetjük, fenntartjuk, aztán tönkre mennek a forró nyarak miatt. Ezeknek a többször iskolázott fáknak nincsen meg a főgyökere, nem tudnak mélyen meggyökeresedni, míg egy kis Miyawakiban megvannak a főgyökerek, amelyek mélyre mennek, a fák kommunikálnak egymással, segítik egymást. Lehetne ez egy működő jövőkép, mert a klasszikus zöldfelület fenntartás zsákutca. Zsákutca az állandó permetezés, a gyomirtás, a planténerekbe zárt fák, a formára nyírt sövények, cserjék, a téli sózás, a növények kapálása, mikor porzik a talaj. A megoldás, amit el is kezdtünk, az évelősítés, a mulcsozás, az esőkertek, az extenzív gyepfenntartás, a többszintű növényállomány ültetése, az idős fák megmentése és ápolása, az elvégzett munkák nyomon követése és ellenőrzése. Ilyen az öntözések nyomon követése, hogy a városban mikor és hol öntöztek a kollégák és hány liter vizet adtak egy fának.

– Mi volt a legnagyobb sikered, véghez tudtál vinni olyan strukturális átalakításokat, amikre büszke vagy? Egyáltalán mennyire vagy elégedett azzal a munkával, amit csináltál?

A komposzttelep rendberakása nagyon fontos tett volt. Amikor átvettem, 30-40 milliós bevételt produkált egy év alatt, de az akkori időszakban mindig ugyanazok a számok voltak. Mára több mint 200 milliós bevételt termel. Átvesszük a lakossági zöldhulladékot és olyan komposztot állítunk elő, amit rendszeresen bevizsgáltattunk. Akkora iránta a kereslet, hogy nem tudtunk eleget előállítani belőle. Abszolút sikerként könyvelem el, hogy megkaptuk az ökológiai gazdálkodáshoz szükséges tanúsítványt is, azaz biokomposztot állítunk elő. Az ágakból darálékot állítunk elő, amit újra felhasználunk talajtakarásra. Illetve minden évben a gyepfelületeinket komposzttal terítjük be, hogy visszapótoljuk a tápanyagot. De ilyen előrelépés, a korábban már említett évelők ültetése az egynyári növények helyett vagy a biodiverz ágyások létrehozása, a faültetések és a nagyobb rekonstrukciós munkálatok előtti kommunikáció és edukáció. A lakosságot azzal lehet megnyerni, ha kommunikálunk és edukálunk. Ha elmondjuk, hogy mit csinálunk, akkor megértik, miért van rá szükség. Ha megértik, támogatnak, és akkor tud sikeres és jól működő lenni egy cég. Partnerként kell tekinteni az emberekre. Ebben nagyot léptünk előre.

Egy-egy nagyobb fejlesztés előtt ezért mindent kitábláztunk, lakossági bejárásokat tartottunk, ahol elmondtuk például, hogy miért kell kivágni egy fát. A beavatkozásra ítélt fákra kihelyeztük a favizsgálati adatlapot, illetve minden jegyzőkönyvet feltettünk a honlapunkra. Teljes transzparenciát vezettünk be. Beszéltünk a fabetegségekről, hogy mit jelent a gyökérnyaki korhadás, vagy, ha odú van egy fán vagy éppen miért nem kell minden esetben fakoppos vizsgálatot végezni. Bevezettük a zoológiai vizsgálatot, ilyen nincs máshol Magyarországon, együttműködtünk a Magyar Madártani Egyesülettel, akik ilyenkor átvizsgálják a fákat, így mentettük meg a hársfacincéreket és a diócincérek élőhelyét, odafigyelünk a fán lakó élőlényekre, mókusokra, baglyokra. Persze ehhez megtakarításokra volt szükség, de megtettük és működött. Ilyen korábban nem volt, pedig ezek egyszerű dolgok, de nyilván nyűg volt kitáblázni, címkézni a fákat, adatlapokat nyomtatni, bejárást szervezni, meghallgatni a lakosság véleményét, emiatt új terveket készíteni, mindent megszervezni, ellenőrizni.

Ugyanilyen eredmény a fák visszapótlásánál, hogy ne csak a klasszikus, ismert 5-6 fafajt ültessük, amik aztán már nem viselik jól a klímaváltozás hatásait, hanem legyenek változatos, klímatűrő és diverz fasorok. Ma már 25-30 fafajt is használtunk a fásítási program esetén. De 2020-ban csináltunk elbontott játszótéri eszközökből rovarhoteleket, ilyen sem volt korábban közterületen. Ugyanebben az évben kezdtük a madárodú programot: a korábbi 100 helyett 1400-at telepítettünk, mindegyiket felcímkéztük, sorszámot kaptak, rendszeresen monitoroztuk őket, hogy tudjuk, melyikben hány fiókát költöttek. Fontos lépés volt a glifozát azonnali kivonása a közterületekről, gyümölcsöskertek telepítése, az első a Pünkösdfürdőn valósult meg 75 db fával, ami után négy díjat is kaptunk, az első és egyben legnagyobb magyarországi biodiverz park több ezer évelővel, cserjével, fákkal, esőkerttel, holtfákkal, rovarhotelekkel, madárodúkkal, tanösvénnyel, rengeteg edukáló tájékoztató táblával, műanyagmentes játszótérrel, közösségi terekkel, tűzrakókkal, véderdővel. Erre a területre korábban 3-4 darab gumipályát terveztek, rengeteg eszközt és intenzív fenntartású parkot, amire most egy fillér se jutna. Ez az, ami, ma már nem működik, pláne, ha a lakosság véleményét meg se kérdezik. Újra terveztük, bevontuk a lakosságot és az eredeti forrás feléből valósítottuk meg!

– Főigazgatóként az integráló szerep is prioritás, hisz nem minden budapesti zöldterület van a Főkert kezében. Hogyan tudtál együttműködni az önkormányzatokkal?

Budapesten 22 kerület van, ahol egyaránt megtalálhatók a főváros tulajdonában vagy kezelésében lévő területek, parkok, útvonalak és persze önkormányzatiak is. Az együttműködés színvonala változó volt, és az is folyamatos kommunikációt igényelt. 2022-ben addig gazdátlan erdőterületek is a Főkerthez kerültek, kaptunk 310 hektárt, ezzel párhuzamosan nőtt a természetvédelmi területek nagysága több mint 1000 hektár fölé, emellett a több mint 600 hektár intenzív fenntartású területet kezeljük. Összesen 300 kollégával láttuk el a feladatot, ami nyilván kevés volt.

– És akkor még nem beszéltünk a forráshiányról…

Én sosem hivatkoztam erre, mert ez a legkönnyebb út. A legnehezebb 2021-ben volt, amikor évközben 20%-kal csökkentették az éves támogatási keretünket. De előre kell menni, így készültek közösségi komposztálók felajánlott raklapokból, elbontott köztéri játékokból a már említett rovarhotelek, amiket mi magunk gyártottunk le vagy a holtfák közterületi alkalmazása és ismertetése és az első magyarországi Miyawaki erdő telepítése, amit a Richter Gedeon Zrt. támogatásából valósult meg.

A kollégák kaptak kulacsot, mert korábban havi szinten 11200 PET-palackos vizet osztottunk ki köztük a napi munkához, amit aztán nem tudtak szelektíven gyűjteni. A cégre nézve is óriási volt az ökológiai lábnyoma a költségéről nem is beszélve. Egyébként elsőként telepítettünk 2020-ban 69 darab szelektív kukát a Margitszigetre, addig nem volt ilyen a Főváros életében. Azóta több parkba is kikerült és remélem folytatódik a tendencia.

– Hogyan lehetne növelni a főváros zöldterületeit?

2020-ban, amikor megpályáztam a pozíciót, abban az álomvilágban éltem, hogy lesz mód sétálóutcákat létrehozni, lezárni bizonyos területeket a forgalom elől, zöldíteni. De a járdaszigetek feltörése is pozitív példa lehet, mint amit a II. kerületi polgármester csinál. Nem értem, miért nem prioritás a folyamatos aszfaltozás helyett a növények ültetése, a fásítás és a felesleges beton feltörése. Nagy szükség lenne azonnali szemléletváltásra és intézkedése. Hiszen van működő példa rá!

– Melyik a kedvenc zöldterületed Budapesten?

Az egyik a Tabán, mert ott van a legidősebb fekete eperfa, amit sikerült 2021-ben megmentenünk, illetve az első Miyawaki-erdő is. Sokszor elmeséltem milyen körülmények fogadtak 2020-ban. Itt sikerült 300 m2-rel kevesebb gumifelületet létrehozni és a tervekhez képest háromszor annyit fát ültettünk el. Elsőnek itt vontuk be a lakosságot a munkák során, hetente tartottunk kooperációt és minden jelzésükre reagáltunk. A Népliget a másik olyan hely, aminek nincsen párja Budapesten. Nincs még egy ilyen zöld tüdeje a városnak, még egy ilyen buja, vad oázis, mindenféle madárral, állattal, ráadásul szinte a város közepén. Születtek már persze különböző koncepciótervek a terület „hasznosítására”. De minek még egy Városliget ide a tervek szerint kávézókkal, sörözőkkel, függőhidakkal, épületekkel, aszfaltozott utakkal. Szerintem nem erre van szükség. A Városliget különleges hely, amit jelentős fenntartási költség mellett, magas színvonalon kell fenntartani. Nem véltlenül épültek ilyen magas színvonalú épületek és kikapcsolódást biztosító épületek, játszóterek ide. Több külföldi ismerősöm is dicsérte, hogy itt egy eldobott szemetet se látni. Nem véletlenül, mindennek ára van.

A Népligetben vajon miért baj, hogy sok a fa, hogy erdősült a terület, nagy az aljnövényzet és túl buja a park? Szerintem éppen ezt kéne megvédeni, hisz ahogy mondtam, a Népliget a város zöld tüdeje. A közbiztonságra kéne fordítani a figyelmet, és rendet tenni. Akkor a városlakók is szívesebben mennének be sétálni, kikapcsolódni. És persze, a parkon belül el lehetne bontani az aszfaltot, megőrizve a helyi élővilágot, mert az kincs.

– Mostanában nagy port vert fel a soproni, Patak utcai fakivágás. Mi a véleményed erről?

Nem láttam a favizsgálati adatlapokat, de azt tudom, hogy mi volt a valósi ok. 2022-ben elvégeztem a faápoló és favizsgálati szakmérnöki képzést, és az első amit megtanultam, hogy fénykép alapján ne mondjuk ítéletet. Szerintem nagyon rossz volt a lakosság tájékoztatása és ebből fakadt az első nagy probléma. A képeket látva tényleg apokaliptikus állapotok voltak. Nem volt magyarázat, nem tartottak lakossági bejárást, nem tették nyilvánossá a jegyzőkönyveket. Szóval ez az ügy elhibázott döntések sorozata lehetett. A gömbfákkal való pótlással sem értek egyet, elsőnek a fák föld alatti életterét állítsák helyre és növeljék meg.

– Fájdalmas két hónapon vagy túl, nem lehet egyszerű tudomásul venni, hogy mindaz a munka, amit elvégeztél most félbeszakad. Ráadásul a beszélgetés elején említett ’nagyban cselekedni’ folyamat is megszakadt, és nehéz olyan területet találni, ahol ilyen felelősségteljes és komplex munkát végezhetnél…

Derült égből villámcsapásként ért az elbocsátásom, ma is döbbenten állok előtte. Hallottam mindenféle teóriát, de senkitől nem kaptam igazi magyarázatot. Fel sem hívtak, nem válaszoltak a megkereséseimre. Azt hiszem, négy és fél év alatt letettem valamit az asztalra, aminek nyoma van ma is. A Facebook is letörölte a bejegyzésemet ezzel kapcsolatban, valakik nyilván jelentették a posztomat és egy sovány kifogásra, kiberbiztonságra érzékeny jellegre hivatkozva törölték. Egy havi végkielégítéssel hivatalosan augusztus 2-án lett vége a munkaviszonyomnak. Kaptam több megkeresést, de egyelőre töltekezem, regenerálódom, gondolkozom és a kertemben tevékenykedem. Keresem az új cél, ahol alkothatok.

– Mi visz tovább, miből merítesz erőt?

Az elmúlt években kaptam több levelet, amiben leírták, mennyivel szebb lett a város, igazán megható élmény volt, találkozni a híres etológussal Jane Goodall-lal, akivel volt alkalmam négyszemközt is beszélni. A találkozó után pár héttel levelet kaptam tőle, amiben elismerően és bíztatóan írt a konkrét megvalósult eredményeket említve, mint például a több mint 1400 madárodú telepítése. Kell ennél több bíztatás? Tudom, hogy volt, van értelme a munkámnak, ez lelkesít, ez ad erőt a tovább lépéshez.