Olvasási idő 17 perc

a fák végtelenül különös lények

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

♦ SOMA MAMAGÉSA | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

Senkinek nem kell bemutatni, a nevét hallva olyan szavak jutnak eszünkbe, mint női teremtőerő, transzformáció, új tudatosság, új egyensúly. Sok mindennel foglalkozik: zene, színház, előadások, önismereti elvonulások, eddig tizenkét könyve jelent meg és főként nőknek folyamatosan tart kurzusokat, elvonulásokat. A fákhoz különleges, mágikus kapcsolat fűzi, amiről a vele készült interjúban is beszél.

– Ha valaki hallott már beszélni, olvassa a honlapodat, az írásaidat, annak nem újdonság az az erős spiritualitás, lelki-szellemi hozzáállás, ami bármit mondasz, árad belőled. Honnan ez az elementáris kapcsolódás a természethez, Földanyához, a fákhoz?

Egy évekkel ezelőtti mexikói utazásom során ért ezzel kapcsolatban nagyon erős tapasztalás. Belső elhívásra mentem San José del Pacificóba, ami a világ legnagyobb mágikus gombázó zarándokhelye. Már az aztékok előtti tolték indiánok úgy tartották, hogy ott lakik a gomba szelleme. Ők egyébként azt gondolták, hogy mindennek, egy fának, egy folyónak, egy tónak is van szelleme. És minden, ami például egy tóval történik, minden fájdalom, amit okoznak neki, mondjuk kiirtották a nádast, ami helyén aztán betonrengeteg épül – mint sajnos a Balatonnál ezt megtapasztaljuk – szóval minden egyes történést összegyűjt, és ebből lesz az ő szelleme. Amit az évek vagy mi, emberek belerakunk, akár fizikai, akár gondolati, érzelmi szinten, az begyűlik egy entitásba, egy energiaminőségbe. Én úgy vagyok vele, hogyha hosszú ideje, sok-sok ember azt gondolja valamiről, amit, az van. Mára a kvantumfizika bebizonyította, hogy minden energia, így az a jóval korábbi spirituális gondolat is elfogadottabbá vált, hogy mindennek rezgése van, még a gondolatnak is. Visszatérve a mexikói élményemhez: a sámán által nekem adott mesternövénytől úgy láttam be a tőlünk négy-öt kilométerre fekvő hegyeken lévő erdőkbe, mint a sas. Mindent rendkívül tisztán, élesen és közelről érzékeltem. Látni kezdtem, ahogy a fák lüktetnek, pezsegnek, élnek, majd azt is, hogy energiaszálakat bocsátanak ki magukból, mintha labdáznának vele. Ezekből a szálakból gyönyörű mandalát szőttek. Ilyen szépet még soha nem láttam. Ráébredtem, hogy a fák nemcsak a föld alatti micelium hálózatukon keresztül kommunikálnak, hanem a felszínen is. Persze lehet azt mondani, hogy be voltam gombázva, és tényleg, de én hiszem azt az ősi mexikói tudást, miszerint nincs hallucináció, másfajta látás van. Azt látod, ami van, olyat nem tudsz látni, ami nincs. Észlelsz egy olyan síkot, dimenziót, ahová normál tudattal nem látsz bele, a normál tudat, amúgy egy elég beszűkült tudatállapot. Mennyire pökhendi és szűklátókörű elképzelés az, hogy csak az a világ létezik, amit a szememmel látok. Amit már egyvalaki lát, az bizonyos szempontból van, legalábbis számára biztosan. Van olyan sámánkultúra, amely azt mondja, hogy a növények magasabb szinten vannak, mint az állatok, és a fák ezen belül is kiemelkednek, hiszen a gombahálózatokon keresztül a legnagyobb networkot hozták létre a világon. Végtelenül különös élőlények, érzékelnek minket és reagálnak ránk. Mély kapcsolódásom van a fákhoz, ami már nagyon fiatalon is megvolt bennem. Tizenhat évesen novellát és verset írtam arról, hogy beszélgetek a fákkal. Akkor még nem tudtam semmi ilyesmiről, mint bioszféra, meg aura, de éreztem. A legtöbbet vezetett meditációmban is ősfa vagyunk, ami a talpaiból gyökereket ereszt és felnyúlik az égre. Nem véletlen, hogy az egyik legismertebb pszichológiai teszt is a farajz. Amit én csinálok nagyon integrált dolog, az alapja a magyar sámáni hagyomány, amibe belerakom azt a rengeteg módszert, amit összeszedtem a saját öngyógyításom során.

fotó: Bujnovszky Vanda

space

– Te milyen fának képzeled magad?

Mindenképpen erős, széles törzsű fának, mint egy hatalmas tölgy, mélyre nyúló gyökerekkel és nagy lombkoronával, mint amilyen a hajam.

– Mikor ültettél először?

Általános iskolában élúttörőként és később a gimiben is ültettem fát. Mivel kertes házban lakom, és van a Balaton-felvidéken is egy házunk, az ültetés része lett az életemnek. Amúgy az utazásaimat rendszeresen azzal kompenzálom, hogy fát ültetek, vagy pénzt adok különféle természetvédő szervezeteknek, mint amilyen a 10 millió Fa is.

– Mit jelent neked spirituális értelemben a fa?

Weöres Sándor egy versében hangzik el a híres mondat: ’alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra’, ami számomra azt jelenti, hogy egyszerre vagyunk fizikai és szellemi lények. A fákkal mindez analóg, hisz a levelek az égbe nyúló ágakkal felveszik a szellemit és beviszik az anyagba. A találkozásból jön létre a lélek, aminek a középpontja nálunk, embereknél a szívtér. A fáknál ez a törzs, annak is a legközepe, a teste, ahol folyamatosan megy az áramlás. A szellemiből anyagit teremt úgy, hogy felveszi a fényt, leviszi a gyökerekhez, a gyökerek ugyanakkor felszívják a földből az anyagot. Ennek a körforgásában létezünk, ilyenek vagyunk mi is, nem tudunk létezni, ha bármelyik sík hiányzik.

Az előbb egy mondattal már érintettem a fatesztet, amit a gyerekpszichológusok előszeretettel használnak. Egy ilyen rajzból sok minden kiderül: ha a törzse valamelyik oldalra hajlik, akkor az apához, vagy az anyához húz, ha le vannak metszve az ágai, az olyan, mintha nem tudna kinyújtózni a képességeiben, nem mondhatja, teheti, élheti magát. Ha nincsenek gyökerek, akkor bizonytalan a szülői háttér, nem tud megkapaszkodni, nem működik az ősbizalom. Elképesztő, hogy mennyire szimbolikus a fa, és mennyire az életünk elengedhetetlen része is. Az ember és a természet teljesen leképezik egymást: a kőzetek a vázrendszerünkkel analóg, a gombahálózatok az idegrendszerünkkel, a patakok, folyók a bennünk futó erek, a bioszféra az aura analógiája. A fák pedig a légzőszerveink. Ha pusztítják a fákat, nem lesz levegőnk, nem lesznek tiszta, igaz gondolatok, a levegő ugyanis a mentális síkot jelképezi ebben az összehasonlításban. Több afrikai, keleti vagy éppen latin-amerikai hagyományban egyébként a termőföld, az anyaföld állapota megegyezik a nők méhének állapotával. Nem kell mondanom mit jelent ez manapság, amikor kemikáliákkal szennyezzük, mérgezzük a termőföldjeinket…

– Bár már felnőtt gyerekeid vannak, biztosan szóba került a klímaszorongás. Sőt, talán éppen azért, hogy hogyan tovább? Sok fiatalban felmerül a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán gyereket szülni erre a világra?

Persze, mi is sokat beszélgettünk erről. A lányom két és fél éve ment férjhez, ők is feltették a kérdést a férjével, mit gondolok az anyaságról és hogy kell-e erre a világra gyerek. Azt válaszoltam, hogy az élet él, és élni akar, és tudatállapot függvénye, hogy kivel, mi történik, ki mennyire élheti meg az isteni gondviselés ajándékait. Biztos vagyok benne, hogy olyan időszak előtt állunk, ami akár meglepően durva változásokat, élethelyzeteket is hozhat majd el tömegek számára. De abban is biztos vagyok, hogy ahogy a nehézségek jönnek, úgy jönni fognak a csodák is. Eszembe jut, amit Szepes Mária mondott, hogy „az egytelen realitás a csoda.” Minden korlátozó hitrendszerből ki lehet lépni.

– Miért tartod fontosnak, hogy képviseld a témát, beleállj a beszélgetésekbe, példát mutass?

Aki még mindig azt hiszi, hogy elég csak azzal foglalkozni, ami a személyes terét, világát érinti, és magára zárja az ajtót, az izolálódik. Annak nagyon keserves, szorongásokkal teli élete lesz. Ez szerintem zsákutca. Mindenkinek megvan az egyéni felelőssége abban, hogy mit teszünk a környezetünkkel, a természettel, de nyilván, akinek a hangja messzebbre szól, annak még nagyobb. Akikre figyelnek, hallgatnak, azoknak karmikus kötelessége is, hogy éljenek ezzel. Csakis együtt, csakis összekapcsolódva lehet elérni a változást és túllendülni azon, ami most van. Rupert Sheldrake angol kutatónak volt egy híres kísérlete, amikor is három szigeten, egymástól teljesen elszigetelve figyelt meg azonos fajhoz tartozó majmokat („száz majom kísérlete”). Az egyik szigeten bekövetkezett változás robbanásszerű változást hozott a másik két helyen is, pedig nem tudhattak egymásról. Ezt követte egy több évtizedes kutatás más állatfajokkal, aminek az lett a végkövetkeztetése, hogy ha egy fajon belül megjelenik egy új cselekvés, egy új gondolkodás, és elég sokan csinálják – ezt nevezik kritikus tömegnek -, akkor az a faj sajátja lesz. Na, hát ezért kell az embereknek is ebben a változásban egyformán részt vennie.