Olvasási idő 18 perc

ötvenéves fa 50 év alaltt lesz ötvenéves

NICHS ANDREA BESZÉLGETÉSE

♦ BOZZAY BALÁZS | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

Egy kis hezitálás után azt mondja, kedvence a kocsányos tölgy, de lenyűgözi a bükkös is, melynek fái úgy magasodnak és kapcsolódnak össze, mint egy energiaközvetítő katedrális. A 10 millió Fa erdészeti szakértője a madarak nagy barátja is, és mint afféle természetben élő ember, szeret gombászni, túrázni.
Honnan jön a természet szeretete? Az, hogy „falusi gyerek” voltál egyértelműen meghatározta, hogy beléd ivódott ez a szemlélet?
Igen, egyértelműen a gyerekkoromból jön az indíttatás. Édesapám erdész volt, gyakran jártuk együtt a hozzá is tartozó 2000 hektár erdőt, rengeteg élmény bevésődött ezzel kapcsolatban. Aztán meg akkoriban nem volt internet, mobiltelefon, hétfőnként még adás sem volt a tévében, egészen másként éltünk. Minket nem kellett kirugdosni a szobából, hogy menj már ki a szabadba, inkább úgy kellett berángatni onnan. A barátaimmal minden nap biciklire pattantunk, mentünk a „hegyre”, ettük, amit ott találtunk és játszottunk azzal, ami körülöttünk volt. Zalában nőttem fel, az általános iskolát ott jártam, ott volt a termelőszövetkezet, ahol apám dolgozott, ott voltak a gyönyörű bükkösök, tölgyesek. Eközben Vas megyei születésű vagyok, most is itt élek, a középiskolát pedig Sopronban végeztem, erdészeti középiskolába jártam. Kollégistaként a gyakorlatokon és az ott töltött hétvégéken a Soproni-hegység és a Szárhalom erdeit jártuk. Korán elkezdtem madarászni is, ami remek tanulási folyamat, tapasztalatszerzés volt az aktív természetvédelem terén. Kamaszként az összes iskolai szünetet madarásztáborokban töltöttem, főként de nem kizárólag Zala megye szinte minden táján, ahol monitoroztuk a különféle fajokat, restauráltuk az élőhelyeiket. Ilyesmikkel szórakoztam gyerekkoromban. Szó szerint együtt éltem a természettel. Gerald Durrell és Fekete István könyveinek olvasása alap volt.
– Ezek szerint ismered az erdőt, mint a tenyeredet? Legalábbis a Gelse körülit…
Ismerem, kicsit talán érzem is. Rengeteget túráztam, az is segít eligazodni benne. Magyarországon amúgy nem lehet eltévedni egy erdőben, maximum kicsit többet mész, mire lakott településre érsz.
– Komoly szakemberként csatlakoztál a 10 millió Fa civil kezdeményezéshez, amit ráadásul egy művészettörténész indított. Mit látsz, szakmailag mennyit fejlődött a csapat az elmúlt évek alatt?
Annyit előzményként elmondanék, hogy én valójában elhagytam az erdész szakmát. Amikor a középiskolában erdőművelés címén a fakitermelésnél a tarvágást tanultuk, ahhoz olyan szakmai érveket társítottak, mint hogy gazdaságos, jól gépesíthető, nem igényel szakértelmet, stb… Na ekkor eldöntöttem, hogy nem ezt fogom csinálni, mert nem ezért jöttem ide. A területfejlesztési irányt választottam inkább, ezzel és energiatakarékossággal, fenntartható fejlődéssel kapcsolatos projektekkel foglalkoztam ’97-től. Rengeteg élőhely rekonstrukciós programban dolgoztam, környezetvédelmi projektet fejlesztettem, vezettem, klímavédelmi referens is voltam, de hiányzott az erdő. Amikor Iván posztját olvastam, éppen rendkívül forró nyár volt, és megörültem, hogy végre nem csak a szakmabeliek értik, milyen nagy a baj. Ráadásul Iván remekül ír, nagyon jól meg tudja szólítani az embereket – ilyen szövegeket erdészek nem írnak –, ezért úgy éreztem, kapcsolódnom kell. Először csak egy tízegynéhány tételes listát írtam, hogy hogyan érdemes belevágni, milyen hibákat kellene elkerülni, de volt bennem cselekvési vágy, meg indíttatás is, nehogy szakmai átgondolatlanság miatt haljon el ez a folyamat. Ezután felhívtak, találkoztunk, és azóta elkötelezett tagja vagyok a 10 millió Fának. Tudásban messziről indultam én is, jót nevetek már magamon, hogy kisiskolásként eleinte például a madáretetéshez megpucoltam a napraforgómagot… Hasonlóan jó szándékkal, de kevés konkrét tudással indult ez a közösség is. Mára ott tartunk, hogy szakmai tudással felszerelkezett központi csapat van, amelyik éves szinten akár több száz, több ezer önkéntest is tud szakmailag is helyesen koordinálni. A kemény magnak nem jelent megoldhatatlan kihívást sem az erdősítés, sem a sűrűn beépített városi környezetben végzett faültetés, és ami fontos, mindezeket szakszerűen képes megvalósítani.
– Mi a konkrét feladatod az alapítványnál, és mennyi időt tudsz szánni erre az önkéntes tevékenységre?
Én lettem a csapat erdészeti szakértője, segítem a faültetéshez kötődő szakmai dolgokat, de projektfejlesztőként, operatív tanácsadóként is jelen vagyok a folyamatokban. Eleinte az erdészeti alapdolgokat is fontos volt elmagyarázni, például, hogy egy ötvenéves fa ötven év alatt lesz ötvenéves méretű és megjelenésű. Ahhoz, hogy ezt a kort megélje, tudni kell, mi szükséges a telepítéséhez, a gondozásához, fontos tudni, melyik fafaj mennyi teret igényel, és így tovább. A nulláról indultunk, szakértő kollégáimmal, kertésszel, erdőökológussal tanároknak, közgazdászoknak, civileknek magyaráztuk el a szakma alapjait. Ma már rengeteg tud a belső kör, igazából csak finomhangolni kell a folyamatokat, ránk főleg a tervezés során van nagyobb szükség. Lett egy 20-30 fős kemény mag, akik már-már komoly szakmai háttérrel rendelkeznek. Nagyon fontos felismerés volt Ivánék részéről már a legelején, hogy szakmailag megalapozottnak kell lenni, másként nem megy. És hogy mennyi időt szánok rá? Én mindig 120 %-on pörgetem az életemet, ha beleállok valamibe, azt teljes mellszélességgel csinálom. Eleinte úgy gondoltam, heti 2-3 órát szánok rá, ma már, ha főállásnak hívnám, sem lepődne meg rajta a családom. Éppen a napokban jöttünk meg egy erdélyi faültetésről.
– Remélhetőleg egyre kevesebb a klímavész tagadó, de a legtöbb ember a „majd a tudósok megoldják” vagy „csak csepp a tengerben, amit az egyes ember tehet” vélemény közt ingadoznak. Te mit gondolsz a személyes felelősség kérdésköréről?
Te döntesz arról, hogy mennyit autózol, mennyit vásárolsz, mennyi energiát használsz, hogyan alakítod ki az életedet. A személyes felelősség nem elvitatható. De fontos látni azt is, hogy igazán döntéshelyzetben azok vannak, akiknek a kezében összpontosulnak az erőforrások, akik a jogszabályi környezetet alakítják, ami közvetlenül befolyásolja az életünket. Bár végülis ezt a gazdasági, politikai erőt is mi választjuk… Sok minden függ persze az egyének és a gazdasági szereplők döntéseit befolyásoló kommunikációtól, az azt befolyásoló médiától is, akiknek a szerepe fontosabb, felelőssége pedig jóval nagyobb, mint azt az emberek gondolnák. De azt gondolom, összességében mindez közös felelősség, még ha arányaiban más is egy-egy szereplőnél ennek a mértéke.
– Nemrég jelent meg egy felmérés, ami térképen mutatja az európai országok erdősültségét. Magyarország enyhén szólva nem teljesít jól, az utolsók közt vagyunk. Mit gondolsz, miért nem áll ebbe bele jobban a politika? Nem lehet környezetvédelemmel sikeresen kampányolni?
Az erdeink 2/3-át Trianon után elcsatolták az országtól. Ez sajnos tény. Érdemesebb a Kárpát-medencét egységében nézni, hisz a mai Magyarország ennek közepén a termékeny síkság, alapvetően élelmiszer-termelő táj. Bár mint mindenhol, az ember előtti időkben a mai Magyarország területén is nagyobb részt erdők voltak, de ettől még nem feltétlenül releváns az erdősültségi összehasonlítás a főként hegyvidéki fekvésű Ausztriával vagy Szlovákiával. Mégis nagyon fontos egy ilyen térkép, mert szembesíti az embereket a tényekkel, és erősíti az igényt arra, hogy magasabb arányú legyen az erdősültség. Most 2 millió hektár erdőnk van, fontos és lehetséges lenne a növekedés. Hivatalos kormányzati cél, hogy 700.000 hektárral 27% körülire növekedjen az erdők területe. Az EU átlag egyébként 39%. Ugyanakkor legalább ilyen fontos az is, hogy a meglévő erdeink jó minőségűek legyenek, magas biodiverzitással, őshonos és klímatűrő fajokkal, korban és fafajösszetételben is nagy változatossággal. Ez lenne a racionális cél, meg az, hogy a mezőgazdasági területeken és a lakóhelyeink környezetében növeljük a fásított területeket, mezővédő erdősávokat, fasorokat. Ebben van a 10 millió Fának nagy szerepe. Ha minden igaz, nemsokára életbe lép egy erre vonatkozó EU-s rendelet, kötelező lesz minden nagy mezőgazdasági terület 4%-át zölden tartani, ami jelentős részben lehet fásított rész.
– Mi a jövőképed? Afféle ökológiai misszionárius vagy, aki élete végéig cselekszik? Mennyire hiszel abban, hogy lehet változtatni?
Mint minden ember, én is azért csinálom ezt, mert szeretem és mert hiszek benne. Gondolnom kell a jövőre is, hisz van négy lányom, bőven van felelősségem a családom iránt. Amúgy meg nagyon jó érzés fát ültetni, ezzel csak jót teszek, feltölt, energetizál. Motivál az is, hogy hasznos dolgot csinálunk, és mindezt olyan csapattal, aminek a tagjai meghallgatják egymást, és szép ideák mentén hatékonyan cselekszenek.
– Van mondjuk három tanácsod egy átlagembernek: mivel, hogyan tudunk hozzájárulni a helyzet javításához?
Három nincs, inkább egy lenne: a legfontosabb, hogy próbáljuk komplexen nézni a jelenlegi ökológiai-, és klímahelyzetet. Nem lehet egy dolgot kiragadni, ami a legnagyobb hatású lenne a tetteink közül. Inkább mindig minden döntésünknél tudatosítanunk kell, hogy az valamilyen módon hat a környezetünkre. Minden összefügg mindennel. Egy ökoszisztémában egyetlen falevél egyszerre jelent a fa számára mikroerőművet, egyszerre jelent árnyékolást az avarnak vagy egy kis pihenőhelyet egy hernyó számára. Mi is minden cselekvésünkkel komplex hatást fejtünk ki, ezt sose tévesszük szem elől. Próbáljuk meg a lehető legkisebb hatást kifejteni. Hiába veszünk zöldebb terméket, annak is fosszilis energiát igénylő a gyártása, és helyi légszennyezést is okozó szállítása volt, miközben a hulladékával is tenni kell valamit. Ez mind területet igényel, ami miatt erdőt vágtak ki valamikor. Például nem a nap-, vagy a szélenergia a legtisztább energia – hanem az el nem fogyasztott energia. A legkisebb kárt akkor tesszük, ha kevesebbet fogyasztunk, természetközelibben élünk, és minél többet kompenzálunk az elkerülhetetlen káros hatásainkból. Arra meg egy biodiverz erdő telepítése igazán jó megoldás! A másik lényeges dolog, hogy ne becsüljük alá az edukációt, a példamutatást a gyerekeinknek. Az fog működni, amit mutatunk, a tetteknek nagy ereje van. Végül is ez már két tanács… A harmadik, hogy helyi termelőktől vegyük a bort. Ezt most leírod? Na mindegy, felvállalom…