Olvasási idő 13 perc

a faültetés szakrális élmény

NICHS ANDREA BESZÁLGETÉSE

♦ LÓSKA MÁRTON | 10 MILLIÓ FA – INTERJÚ

Kiskorában író és bróker szeretett volna lenni. Egyszerre. Most azt mondja, ez valamilyen szinten, végül is megvalósult, hiszen kommunikációval, szövegekkel foglalkozik és, kissé csúnyán fogalmazva, adja-veszi a gondolatokat. Marci a 10 millió Fa kommunikációs csapatát erősíti és odavan a sci-fiért.
Lóska Márton többszörös apa, megszállott jiu-jicu harcos, és még oly sok minden. Egyik szerepében például a 10 millió Fa PR-osa. Hogy miként került a csapatba, a választ messziről, a gyerekkorából indítja.
Kiskoromtól kezdve rengeteg könyv volt körülöttem, amiért a szüleim, Szili Katalin nyelvész professzorasszony és Lóska Lajos művészettörténész a felelős. Szívesen vettek nekem állatokról szóló könyveket, ezeken keresztül ismerkedtem a természettel, a növény- és állatvilággal. Emlékszem, volt a 80-as években egy színes kiadványsorozat, amibe már akkor beleszőtték, milyen természetpusztító az emberi tevékenység, mennyire törékeny az az ökológiai rendszer, amiben élünk, hogyan szűkíti le egyre jobban az ember az állatok életterét. Ez már akkoriban is aggasztott és nem tetszett, mi emberek milyen kártékonyak is vagyunk.
– Ha ilyen erős természettudományos érdeklődésed volt, hogyan lettél végül újságíró és kommunikációs szakember?
Felszálltam az ELTE bölcsész vonatára, jobban mondva arról szálltam le. Egyébként angol szakon végeztem, nagyon érdekelt és érdekel a mai napig is az irodalom, azon belül a sci-fi. Szerintem ez a műfaj nyújt megoldásokat olyan kérdésekre, mint a klímakatasztrófa, és talál válaszokat az emberi, pláne a tömegben való gyarlóságok helyrebillentésére, gondolhatunk itt Stanislav Lem tanulmányaira. Nem szeretnék egy könyvet kiemelni, de ha a nagyobb opusokat nyitott szemmel, kritikusan olvassuk, belefutunk ezekbe. Most a Dűne az, ami eléggé felkapott, már nézhető az ebből készült film második része is, úgyhogy éppen újraolvasom. Többek között arról szól, hogyan lehet sivatagból oázist csinálni. Mi sajnos éppen a másik oldalról közelítjük meg ezt a kérdést: egy oázist sivatagosítunk el. Remélem, nem járunk sikerrel, és nem kell majd óriásférgekkel csatároznunk, mondjuk a fűszert azért, szívesen kipróbálnám. Nem szeretem műfajokba szorítani a könyveket, de a legnépszerűbb fantasy mesterműben is benne van a zöld gondolat: A Gyűrűk Urában Sauron gyakorlatilag porrá éget mindent, erdőket gyújt fel, sivatagot csinál a termőföldből, mint egy igazi kapitalista birodalom. Persze ott vannak a kis hobbitok, akik próbálják ezt megakadályozni. Ők az ültetők: növényeket, fákat telepítenek, gondozzák a kertjeiket, fenntarthatóan élnek.
– A hobbitokkal való azonosulás is benne van, hogy a 10 millió Fá-hoz csatlakoztál? Miért csatlakoztál és mi a feladatod a szervezetben?
Mindig érdekelt a kommunikáció, kiskoromban író és bróker szerettem volna lenni egyszerre. Végül összejött, hisz szövegekkel is. A gazdaság is érdekelt, mint a társadalmi folyamatok motorja. Innen egy lépés a kapitalizmus, ami a jelenlegi formájában fenntarthatatlan zsákutca. Sajnos ezt még nem ismerte fel mindenki, és az önző, kicsinyes, gyerekes beidegződések felülírják a józan észt. Valahogy ehhez kapcsolódik, hogy tenni akartam, akarok valamit a természetért, a környezetért, amiben élünk. Alapítottam egy butikügynökséget a Content’n more-t, ami szabadúszók laza szövetségéből áll, mint a hobbitok. PR-ral, SEO-val és tartalommarketinggel foglalkozom. Kedves adalék, hogy a szüleimtől megörökölt jogi forma is kapcsolódik a zöld gondolathoz: Zöldmál Bt., ami ugye zöld dombot jelent.
A 10 millió Fa úgy került képbe, hogy olvastam az interneten az alapítvány karácsonyi faadományozási kezdeményezéséről. Valami maradandót akartam venni a kisfiamnak, Nimródnak, így vásároltam 5-6 fát. Azt vallom, hogyha mindenki felelősségteljesebben állna a kérdéshez, nem a tengeren túl, rengeteg energiával előállított műanyag szemétbe csomagolt „termékeket” venné, annak biztosan lenne hatása a világra. Kerestem a hasonlóan gondolkodókat, akik esetleg három lépéssel előrébb járnak nálam. Ilyen volt a 10 millió Fa. Úgy éreztem jó lenne bekapcsolódni és odavinni azt a fegyverkészletet, amivel rendelkezem: a tudásomat, a marketing tapasztalataimat, a sajtókapcsolataimat, a social médiában való jelenlétet. Így lettem én a PR-os.
– Mennyire van nehéz dolgod a hazai sajtóval?
Úgy érzékelem, hogy fogékony a zöld témákra. A munkatársak nagy része tisztában van vele, hogy az emberiség óriási bajban van. Persze az, amit magunkkal csinálunk, földtörténeti szempontból jelentéktelen. Volt már néhány jégkorszak és kihalási hullám, a Föld előről kezdi újból és újból, jellemzően valami rákszerű lényből. De az emberi tevékenység rendkívül kártékony, elég csak a mikroműanyagok hatásait megnézni, sikítani támad kedvünk, mégis ész nélkül használjuk. Beletesszük például a kozmetikumokba, azokat magunkra kenjük, amik felhalmozódnak bennünk és rákot okoznak – ez már önmagában abszurd sci-fi.
– Biztosan belefutottál más civil kezdeményezésbe, zöld vagy állatvédelemmel foglalkozó szervezetbe is. Miért döntöttél éppen a 10 millió Fa mellett?
Ha megnézzük a természetet, akkor látjuk, hogy a növényzet jelenti a bázist, azt kell megerősíteni. Szoros kapcsolatban vagyok még a Humusz Szövetséggel is, akik környezetvédelmi kérdésekkel foglalkoznak, például azzal, hogy felejtsük már végre el az egyszer használatos csomagolásokat. Éppen most töltöttem ki az Európai Unió egyik bizottságának a kérdőívét és írtam levelet: tiltsák be az esztelen műanyaghasználatot, és szorítsák rá a nagyvállalatokat arra, hogy visszaváltható csomagolásban szállítsák a termékeiket. Nyilván ésszel kell, például az egészségügyben nincs alternatíva, de ott is lehet normálisan kezelni a hulladékot. Ez a gondolatkör cseng össze bennem a természetvédelemmel, amit pedig a 10 millió Fa képvisel. A kapocs az edukáció. A faültetést amúgy nagyon ajánlom mindenkinek, olyan szakrális élmény, ami az ember lelkéig hatol.
– Mikor ültettél először fát?
Élénken él bennem, amikor kisgyerekként apukámmal fát ültetünk. Viszem is magammal a fiamat, ha csak tehetem, hogy neki is keletkezzen egy ilyen emléke. Szóval a kommunikáción túl olykor használom a fizikai erőmet is.
– Van kedvenc fád?
A keleti bükk, meg a gyertyán.
– Többször említetted a kisfiadat, úgyhogy minden ellenére optimistának kell lenned a jövőt tekintve…
Muszáj, pláne hogy lesz még kettő! Ezért is próbálok megtenni mindent, ami tőlem telik. Abban bízom, hogy eljut olyanokhoz is az üzenet, akiknek van mondjuk egy nagyobb földterületük, és ezután a búza mellé 10%-ban virágokat és fákat ültetnek majd. Mindenkit arra buzdítok, hogy tegye meg, ami erejéből telik, a feleségem is felült a zöld vonatra, a többi között most már sokkal kisebb ívben forgatja a szemét, ha szemetet szedek az utcánkban. Meggyőződésem, hogy mindig van helye az előrelépésnek, a felelősség és az odafigyelés pedig nagyon fontos. Aki igényes magával szemben, annak egyszerűen el kell jutnia ide és igényesnek kell lenni a környezetére. Az odafigyelésnek alapértelmezetté kell válnia!

írásaim