Dávid-Barett sokak szerint úttörő munkája természetesen tudományos megalapozottságú, a kérdésfelvetések ellenére kerüli a politikát, józan értékeléssel szolgál a nemi normák evolúciójáról, és feltárja, hogy mindez hogyan jelenik meg és változik a különböző kultúrákban. A szerző megközelítése ötvözi a pszichológiát, a biológiát, az antropológiát, a szociológiát, a hálózatkutatást, a közgazdaságtant, eredményei negyven országban (mind az öt lakott kontinensen) végzett kutatásokon alapulnak, melyek szerint a nemi normák nem esetlegesek, hanem evolúciós és társadalmi törvényszerűségek formálják azokat. Dávid-Barett Tamás olyan fontos állításokat fogalmaz meg, amelyek teljesen új és részletes betekintést nyújtanak az emberi faj társadalmi szerveződésének megértéséhez. Szerinte – ahogyan azt a mai vadászó-gyűjtögető társadalmakból tudjuk – korábban nem volt nemek közti egyenlőtlenség, amíg az emberek kis közösségekben éltek, nem volt szükség a patriarchátus szigorú szabályrendszerére. „Ekkor még valójában a nők voltak azok, akik inkább meghatározták a közösség működését. Ők döntöttek a szexről, ők voltak kompetensek a gyereknevelésben, és alapvetően ők voltak a védettebbek is. Egy, a gyerekekről gondoskodni képes személyre jobban vigyázott a csoport, mint egy férfira, aki elment veszélyes vadászatokra is.”
Ebben az időszakban tehát a nők sokkal inkább a középpontban álltak, volt hatalmuk maguk és sokszor az egész csoport felett. A patriarchátus kialakulásához a mezőgazdaság megjelenése vezetett, aminek két fő okát az élelmiszerhiányban és a magasabb termékenységben látja szerző. A nők emiatt váltak egyre inkább függővé a férfiaktól, mint eltartóktól. A párkapcsolatok kialakulása és őrzése, majd maga a házasság, egyaránt előnyös volt mindkét nem számára, mert a férfiak erőforrásokat biztosítottak azoknak a nőknek, akik szexuális hűséget tanúsítottak irántuk. Fontos megállapítás, hogy a neolitikus forradalmat az éghajlat melegedése és stabilizálódása okozta, valamint, hogy a termékenység csökkenése elősegíti a nemek közti egyenlőség fejlődését.
A nemek egyensúlyát megteremtő logika visszatért
De vajon miért tűnik évszázadok óta megingathatatlannak a patriarchátus egyes társadalmakban, míg másutt nem vált uralkodó rendszerré? És vajon hová tartunk most, a 21. században? A szerző azt állítja, hogy a patriarchátus nem egyetemleges és semmiképp sem feltétlenül szükségszerű, inkább csak olyan történelmi szakasz, amelynek lassan a végéhez közeledünk. Szerinte, ahogy az erőforrások birtoklása helyett az együttműködés, a kreativitás és a tudás válik a legfontosabb értékké, úgy lesz egyre erősebb a nemi egyenlőség követelménye is a társadalmi berendezkedésekben. „Ma ismét küszöbön áll a változás. A modern társadalmakban fokozatosan gyengül a férfidominancia, és a jövőben talán teljesen el is tűnik majd. 60 évvel ezelőtt még szinte minden politikai vezető férfi volt. Ma az országok 9 százalékát nők irányítják, és a világ parlamenti képviselőinek 26 százaléka nő – ez új, de egyre erősödő trend… Mint e könyv megmutatja, a nemek egyensúlyát megteremtő logika visszatért, csak az intézmények és a hagyományok még nem tudnak lépést tartani ezzel. Minden társadalom a nemi egyenlőség felé tart, csak nem egyforma sebességgel.”
De most térjünk rá arra az összefüggésre, ami az éghalat-változással is kapcsolatba hozza a patriarchátus kialakulását, amire egymástól függetlenül több kontinensen és kultúrában is sor került, és amire a tudós szerint az emberiség túlélése miatt volt szükség. A patriarchátus lett az a fajta társadalmi berendezkedés, ahol alapvetően a férfiak kezében összpontosulnak a döntések, a vagyon és az erőforrások, továbbá szigorú szabályrendszer vonatkozik nőkre, férfiakra egyaránt.
A patriarchátus megszületése
„A patriarchátust egy 10 ezer évvel ezelőtt bekövetkezett különös klímaváltozásnak köszönhetjük” – így szól a fejezet alcíme, de mielőtt ezt kifejtené elmond egy egyszerű példabeszédet arról, hogy mi a különbség az erdőben, szabadon termő medvehagyma begyűjtése és a kertben termesztett növény között. „Az erdőben bőségesen terem a medvehagyma, és bár nem mutogatom idegeneknek a kedvenc lelőhelyeimet, nem érzem úgy, hogy versengenem kell velük ezért az erőforrásért. De, ha azon kapnék valakit, hogy hagymát szed a kertemben, megdöbbennék… Olyan sok időt és energiát fordítottam a kertemre, hogyha valaki elemelne egy hagymát, nemcsak a növényt lopná el tőlem, hanem mindazt a munkát is, amit az illatos gumóra fordítottam. Pontosan ez történt gazdálkodóvá vált őseinkkel is. Gondoskodniuk kellett a növényekről, állatokról, az pedig befektetést jelentett, ami növelte a termék értékét, következésképp az értük való küzdelem logikája is átalakult… Így született meg a patriarchátus logikája.”
Mindezt, mármint a növénytermesztést, állattartást, mezőgazdaságot egy éghajlati változás tette lehetővé: a jégtakaró visszahúzódásával az embernek sokkal több helye lett a Földön. Őseinknek hatalmas klímaingadozásokat kellett megélniük, túlélésük attól függött, tudnak-e ehhez alkalmazkodni, és tovább használni az élőhelyüket. A szerző izgalmas adatokkal szolgál 800 ezer, 100 ezer, 25 ezer év távlatából (igen érdekes, ahogy levezeti, honnan származnak adatok például 800 ezer évvel ezelőttről), amelyekből kiderül, hogy furcsa módon több hatalmas éghajlati anomáliát követően egyszer csak, hirtelen stabilizálódott a hőmérséklet, ami lehetővé tette az előrelátást. „Ennek geofizikai magyarázata van: annak a mellékhatása, ahogy a Föld a Nap körül kering, és ahogy változik a tengelyferdesége és a forgása. Ezt nevezik Milankovitch-ciklusnak. Ez a hatás nagyából 400 ezer évente okoz szokatlanul stabil időszakokat… Az éghajlati stabilitás időszaka, olyan fontos a történelmünkben, hogy visszatekintve nevet is adtunk neki: holocén korszak, azaz görögül ’teljesen új’. A legnagyobb újdonság a gazdálkodás volt, azzal pedig elérkeztünk a patriarchátus kapujába.”
A vadászó-gyűjtögető életmódról a gazdálkodásra való áttérés alapvetően változtatta meg az idővel kapcsolatos gondolkodásmódot is, hiszen a vadászat az itt és most sikerére koncentrált, a gazdálkodás tervezhető. Más tekintetben is furcsa az időhöz való viszony, például földrajzi elhelyezkedésünk szempontjából. Nincs mindenhol jelentősége a hónapoknak, ami szintén a klímához köthető. Gondoljunk csak bele, hogy mondjuk az Egyenlítő környékén élő vadászó-gyűjtögetők nem ismerik a születésnap fogalmát, hiszen számukra érdektelen, hogy hányszor fordul meg a Föld a Nap körül. Más a ciklusuk a mérsékelt öviekhez képest, akik megélik (megélték) az évszakok változását, amihez persze alkalmazkodtak életmódjukat tekintve is. „A vadászó-gyűjtögetők ismerhetik az év és hónap nélküli életet. A gazdálkodóknál azonban más a helyzet, az ő munkájuk időkeretet igényel. Nekik pontosabb alapra van szükségük, mert mérniük kell az időt a vetéstől az aratásig, a haszonállatok fedeztetésétől a levágásukig, és ezt évről évre meg kellett ismételniük. Minden naptár a mezőgazdaság logikájában gyökerezik.”
10 ezer éve megszűnt a genderharmónia
De hogy mindennek mi köze van a gender szempontokhoz? Tízezer évvel ezelőtt megszűnt a genderharmónia, és egyik pillanatról a másikra kialakult a patriarchátus, aminek az okai közt vannak a fentebb kifejtett éghajlati és gazdálkodásban, társadalmi berendezkedésben bekövetkezett változások is. „Amikor éhes szájakat kell betömnünk, szívesebben élünk az érett gyümölcsöktől roskadozó gyümölcsfák alatt, mint az erdőben, ahol a sokkal ritkábban előforduló táplálék után kell kutatnunk.”
A javak megtermelése után a védelem a legfontosabb, és itt értékelődik fel a fizikai erő, amire a harchoz szükség lehet. A vadászó-gyűjtögető kultúrák viszonylag békében éltek, mert az élelemforrásért nem nagyon volt értelme küzdeni. Gondoljunk bele, hogyha a hegytetőn meglátott szarvas elejtése előtt meg kellett volna harcolniuk a jogért, hogy kié lehet a zsákmány, annak addigra bottal üthették volna a nyomát. Fontosabb volt az együttműködés és a közösen használt terület védelme. A közösségi tulajdon logikája azonban megváltozott a mezőgazdaság elterjedésével. A gazdálkodás, majd az ebből kialakult magántulajdon felborította ezt a rendszert. „Vadászó-gyűjtögetőként nem estünk egymásnak a leszedett gyümölcsök miatt, mert nem érte meg. A vadon növő termék olcsó.
Gazdálkodóként azonban annyit invesztáltunk a termésbe, hogy megérte küzdeni érte. A gazdálkodással megérkezett az élőhely uralásának és az egyéni konfliktusba keveredésnek a logikája… És senkinek nem okozok meglepetést, ha azt állítom, hogy két ember ökölharcában az erősebb kerekedik felül.”
Ezzel el is érkeztünk a patriarchális társadalmak térnyeréséhez, aminek tehát az oka az a forradalmi változás volt, hogy gazdálkodásra váltottunk, és ennek megvédésére erőszakosabb társadalmak alakultak ki. „A családok addig harcoltak, amíg a győztes végül a csoport vagy törzs főnökeként az élre állt, később az egyes csoportok összecsaptak, majd létrejött egy birodalom… A patriarchátus kora egyben a nagy háborúk kora is volt. Ha mindezt figyelembe vesszük, összeáll a kép. Az egalitariánus és viszonylag békés, kis csoportokban élő, vadászó-gyűjtögetők unokái meredek hierarchiával és könyörtelen uralkodókkal működő, egymással folyton háborúskodó birodalmakat építettek.”
De vajon hogyan tovább napjainkban, amikor az éghajlati stabilitás újból eltűnőben van? Eljön valaha a kiegyenlítettebb hatalmi viszony korszaka nők és férfiak közt – akár némi nőuralmi beütéssel? Hogy mit gondol erről, illetve mit is remél Dávid-Barrett Tamás, az kiderül A patriarchátus természetrajza című könyvből, amit mindenkinek tiszta szívből ajánlunk.
