j.d. salinger az írózseni
AKI KOLBÁSZKÉSZÍTÉST TANULT, ÉS KITŰNŐ KISOKOST ÍRT ARRÓL, HOGY HOGYAN IS GYILKOLJUNK MEG VALAKIT. A KÖNYV 65 MILLIÓ PÉLDÁNYBAN KELT EL..
♦ TOMPA TÓTH KATALIN | PORTRÉ
“A szerelem olyan, mintha őrültséggel harcolnánk az őrültség ellen. Mennyire utálom ezt a lányt, amikor látom, de még ennél is szörnyebb, amikor nem látom.”
Fotó: Instagram
J.D. SZERETTE A TIZENÉVES CSAJOKAT…MÉG A HETVENES ÉVEIBEN IS, DE EGY KICSIT SEM VOLT PEDOFÍLEGYSZER MÉG ALULMARADT CHARLIE CHAPLINNEL SZEMBEN IS…OTT VOLT A NORMANDIAI PARTRASZÁLLÁSNÁL, ÉS A DACHAUI KONCENTRÁCIÓS TÁBOR FELSZABADÍTÁSÁNÁL IS, UTÁNA IDEGBETEG LETT, AZTÁN MÉG…KURVA JÓL IS ÍRT….ÉS SZART A HÍRNÉVRE , ÉS SZERINTEM SZÉP IS VOLT…JA ÉS ZSIDÓ IS.
Ennyit dióhéjban, nem akarom ragozni…de nem lehet nem ragozni… Jerome David Salinger fantasztikus prózaíró volt, egy ESZMÉLETLENÜL VONZÓ, a végletekig DEVIÁNS, furán gyönyörű pasi…kissé félszeg, nyakigláb férfi, aki mindig görnyedten jár, mert úgy érzi túl magas…a mi korosztályunk a “ZABHEGYEZŐ”-n meg a “FRANNY ÉS ZOOEY”-n nőtt fel…nemrég egy nyaraláson újraolvastam, most már új fordításban, a “Rozsban a fogót”, szerintem ez a cím sem jó…de mindegy is …Salinger szavait egyébként is angolul, lassan kell ízlelgetni, és hagyni hogy simogassanak…az úgy egész más…de az is biztos, hogy ezt a könyvet MÉG TINÉDZSERKÉNT KELL ELOLVASNI, mert utána már megette a fene….ez a könyv, kétségtelenül, mindezidáig 65 millió könyvespolcra került fel…és Holden Caulfield, a főhős, – megérdemelten – a beatnemzedék kultuszfigurája lett.
Salinger már 11 éve, és 5 napja nem itt pötyögteti a Royal billentyűit, nekem is van egy Royalom, pont olyan mint az övé…
A “Catcher in the Rye” – egy kultikus regény, még 1951-ből, 10 évig dolgozott rajta, a mai napig NEM KÉSZÜLT RÓLA FILMADAPTÁCIÓ, és valószínűsíthetően nem is fog, pedig Billy Wilder és Steven Spielberg is megveszekedetten odavoltak érte…Hát még Harvey Weinstein – nem is tudom miért …őket egyszerűen csak “Akaróknak” nevezte… de Salinger kemény pasi volt, nem adta…és a jogutódjainak is ebbéli akaratát hagyta örökül. A könyvet – nem sokkal a kiadását követően – Amerika-szerte betiltották… egyrészt BLASZFÉMIA, és a meglehetősen szabadszájú nyelvezete miatt, másrészt azért is, mert állítólag depresszióra hajlamosító, és szoros összefüggésben a megjelenésével, világszerte, a fiatalok körében megnőtt az öngyilkossági kísérletek száma, és egyéb a könyvvel kapcsolatos tragédiák sora is kezdetét vette…szóval akkor ez egy igazi ”KÉZIKÖNYV GYILKOSOKNAK”…de komolyan…1980. december 8-án Mark David Chapman, New Yorkban lelőtte JOHN LENNONT, a könyv egyik példányát megtalálták nála, amibe azt írta: „ez az én hitvallásom.”
<Emlékszem mennyit bőgtünk aznap…és utána még évekig, ma is, maradt a néma döbbenet…a vallomásában Chapman azt állította hogy a Zabhegyező miatt tette…>
Salinger a hatvanas évektől már nem adott ki semmit a kezei közül, de ekkortól végképp elnémult…már interjút sem adott.
1981-ben John Hinckley Jr. kísérletet tett Ronald Reagen megölésére, a rendőrség 6 könyvet talált a hotelszobájában…a Zabhegyezőt is.
1989-ben Robert John Bardo is ezzel készült Rebecca Schaeffer meggyilkolására…
Salinger 1965 után már nem publikált…de élete hátralévő, majd 45 évében, rengeteget írt…minden nap írt…magának…ahogy 1974-ben a New York Times-nak el is mondta – „Lenyűgöző béke van a kiadatlanságban.
A megjelenés magánéletem szörnyű lerohanása. CSAK MAGAMNAK ÍROK, A SAJÁT ÖRÖMÖMRE.”
Matt Salinger színész – az egyetlen fia – ma is, most is, azon dolgozik hogy “a máig kiadatlan cuccait, akik szeretik, elolvashassák.” …de mint nemrég mondta…még nincs kész. “Apa azt akarta, hogy húzzam össze, és a munka terjedelme miatt ő is tudta, hogy ez sokáig fog tartani. “Apám egy olyan valaki volt aki 45 ÉVIG ÍRT PUBLIKÁLÁS NÉLKÜL, minden nap, szóval ez sok anyag. Tehát nincs vonakodás vagy protektivitás: amikor ez készen áll, megosztjuk.”
Jerome David SALINGER New Yorkban, Manhattenben, 1919 legelső napján, egy tehetős zsidó család gyermekeként jött erre a világra, az apja, a litván Salamon Salinger, füstölt húsok, és sajtok nagykereskedelmével foglalkozott. Az anya, a skót-ír Mary Gillick, eredetileg katolikus, aki csak később tért át a zsidó hitre…jó kis kombó.
Az apja igyekezett a kis Jeromosból – mindenáron – művelt embert faragni. Magániskolába járatta, utána beíratta a Valley Forge katonai akadémiára…itt debütált az irodalom világában…3 versszakot írt az iskola himnuszához, amit még mindig, azóta is előadnak, és az itteni “élmények” íratták meg vele a “Zabhegyezőt”, amit a háború alatt, még a fronton is írt…
Egy év után apja Lengyelországba küldi, ahol – úristen, mennyi elvesztetgetett idő – KOLBÁSZGYÁRTÁST kell tanulnia Bydgoszcz városában… Ezután a tekintelyes NEW YORK UNIVERSITY- n folytatja a tanulmányait, egy ideológiától és vallástól független amerikai magánegyetemen, aminek 1831 óta álló falai közül, eddig 36 Nobel-díjas, 4 Abel-díjas, 16 Pulitzer-díjas, és több mint 30 Oscar-díjas csodabogár jött ki…
A College Board statisztikái szerint, a neten ez a legkeresettebb amerikai egyetem, és Facebook oldala is az egyik legtöbbet like-olt Amerikában…na ezt az egyetemet hagyja ott a második félév után Jeromos, egy TENGERJÁRÓ HAJÓÉRT…aztán 1938-ban, már BÉCSBEN találjuk, amit egy hónappal az Anschluss előtt hagy el…
Hazatérve előadásokat látogat a pennsylvaniai URSINUS COLLEGE-ban, itt már csak fél évet nyom le… végül jön a COLUMBIA EGYETEM 1939-ben, ahol Whit Burnettnél irodalomtörténetet hallgat…”kis Jeromos”, végül nem végzett el egyetlen egyetemet sem, és nem mutatott karrier-törekvéseket sem, ezért apja, hosszas veszekedéseket követően-végleg-“levette róla a kezét”.
Whit Burnett író-tanár az, aki először közli Salinger írását, a “Fiatalokat“, lapjának hasábjain… Burnetté a STORY MAGAZIN, ami a 40-es évek Amerikájának egyik legfontosabb írott orgánuma, feltörekvő írók – akikből később jelentős szerzők lettek, – azokat az első, vagy korai műveiket, publikálhatták itt, amiket a nevesebb lapok, akkor még elutasítottak.
Salinger ekkoriban ismerkedik meg a négyszeres Pulitzer-díjas, Nobel díjas író-dramaturg, Eugene O’Neill lányával, OONA O’NEILL-lel, akibe menthetetlenül belszeret… 1941-ben a New Jersey-i Brielle-ben, nyaralás közben találkoznak, az akkor 15 éves éves Oonával, aki már akkor is egy ördögi nő, Salinger 22 – és tökéletesen leírja őt ezzel az egy, de velős mondatával…“kis Oona szerelmes a kis Oonába” – mondta egyik barátjának, aki szerint, ennek tudatában, és ennek ellenére, a lány teljesen kiütötte, a szépsége is lenyűgözte, de hát mégiscsak a nagy Eugene O’Neill lánya volt és ez, így együtt, mindent vitt. New Yorkban többször találkoznak és át is esnek az első szerelmes éjszakán…Oona zajos társadalmi életet él, szemben a már akkor is visszahúzódó Salingerrel…a STORK CLUB az év felfedezettjének választja, 17 évesen…a gimnáziumi órák után mindig ide jön és a pultnál, pezsgőspohárból tejet iszik …A Stork Club egy manhattani szóralozóhely volt, a világ egyik legrangosabb klubja. A “café society” szimbóluma, a gazdag, elit rétegé akik a 19. század végétől kezdve New York, Párizs és London divatos kávézóiban és éttermeiben gyűltek össze…”Gyönyörű emberek”, „Fényes fiatal dolgok” és “Óriási tervek”, Maury Henry Biddle Paul a kifejezés megalkotója, még 1915-ből.
A “CAFÈ SOCIETY” tagjai – híres színészek, sportolók, milliárdosok, akik részt vesznek egymás privát vacsoráin, estélyein és egzotikus helyek elegáns üdülőhelyein nyaralnak. Az Államokban a szesztilalom lejártával, és a fotóújságírás divatossá válásával egyidejűleg, a “kávézó társadalom” is erőre kap, és az utca népe is beleshet a pazar, fél-nyilvános, az éttermek és éjszakai bárok színfalai mögött zajló hacacárékba. Megfordultak itt a KENNEDY és ROOSEVELT család legszebb ifjai, a windsori herceg, és a hercegnő is, és GRACE KELLY-t is a falai között jegyezte el Rainier MONACÓI HERCEG. Evalyn Walsh McLean, celeb milliárdosnő, a “krémek krémje ”, a világhírű, mélykék “ HOPE DIAMOND “ tulajdonosa egy alkalommal elvesztette itt a gyöngyszemét…ERNEST HEMINGWAY is elhagyott itt valamit, – jó sok pénzt – a tartozását egy olyan 100 000 dolláros csekkel rendezte, amit az “AKIÉRT A HARANG SZÓL” című könyvének filmesítési jogaiért kapott…
Szóval Oona O’Neill egy istennő – 17 évesen ebben a klubban koronázzák meg, ő lesz az év debütánsa…a teljesség kedvéért említsük még itt meg, hogy Salinger mellett, “párhuzamosan” akadt még egy két jó pasija, a New Yorker zseniális karikaturistája Peter Arnó, aztán a 16 éves TRUMAN CAPOTE, aki később megírja a HIDEGVÉRREL, a MÁS HANGOK MÁS SZOBÁK, és az ÁLOM LUXUSKIVITELBEN korszakalkotó könyveket, ezek mindegyikéből, és 20 másik könyvéből is készült forgatókönyv, és világraszóló film is…aztán még az akkor 26 éves Orson Welles, író és filmrendező is neki csapja a szelet.
Megpróbálom elképzelni, hogy középiskolás vagyok, és azzal a jóképű férfival randevúzom – ORSON WELLES – aki épp a “CITIZEN KANE” című filmjét készíti, azt a filmet ami az AMERICAN FILM INSTITUT (AFI) – 100 év 100 legjobb filmje LISTÁJÁT ŐSIDŐK ÓTA VEZETI – minden idők legjobb filmje – maga mögé utasítva a második helyre a KERESZTAPÁT, és a harmadikra a CASABLANCÁT is.
…és akkor itt jön szerencsétlen Salinger, az “ócska” kis szerelmes leveleivel – és még a háború is közbeszól, behívják szegényt a hadseregbe-szívproblémája miatt nem kellene bevonulnia, de ő nem hátrál meg, …megy …és közben megpróbálja a lehetetlent. A szerelmes leveleiből is kiderül, hogy egyedülállóan fantasztikus férfi volt…az OONÁHOZ ÍRT, MÁIG KIADATLAN LEVELEINEK EGYIKE ÍGY SZÓL :
“Oona, de luna. OONA HOLDISTENNŐ. Itt Venezuelában virágba borult a forsythia.(aranyfa) Az összes képeslapod, a kaliforniait kivéve, őrülten boldoggá tett, és az is hogy mégsem mész el Daddylandbe. Hiányoztál volna. OLYAN ROHADTUL CSINOSAK A LÁBAID. CSAK NEM MONDASZ IGAZAT… Egy hazug vagy. A hazugok nem mennek a mennybe. Csak azok a lányok, akiknek fogszabályozó van a fogukon, mennek a mennybe.(Oonának szabályzó nélkül is gyönyörű fogsora volt.) És Rita Hayworth.( Rita Hayworth-ot vette később feleségül Orson Welles) Péntek éjjel egy lovat viszek a kiállításra, de előtte megállunk Whelanben egy italra, vagy háromra. Ha mégsem mész a postás játékra Lawrencevillbe-(ez egy régi, amerikai népi játék, amit tizenéves fiúk és lányok játszanak, tulajdonképpen egy csoportos csókjáték) – miért nem hozod el az egyik kis udvarlódat Whelanba? (szegény Salinger nagyon féltékeny ) Egy nagyon előkelő kis csapat lennénk, és elmagyarázhatnád az életet a lovamnak, és nekem.
Már látom, hogy egy istenverte ostoba voltam, SOHA TÖBBÉ NEM FOGOK NEHÉZ SZERELMET LAPÁTOLNI A CSINOS FÜLEDBE. A jövőben meleg leszek. Egy fehér lovon, fel és alá fogok lovagolni a Park Avenue-n, miközben üveg pezsgőket dobálok a vak koldusokra.
Szívélyes üdvözlettel, Thiero Santi Winslow.” Na ilyenek azok a levelek…
de a háború mellett még CHARLIE CHAPLIN IS KÖZBELÉP.
Salingert 1942-ben behívják a hadseregbe, a frontra megy, és ott van a híres normandiai gyalogezred partraszállásánál is…és biztosan rajta van a Capa-t világhírűvé tett fotósorozaton is…Az ekkor 23 éves, reménytelenül szerelmes Salinger az európai szolgálata alatt naponta írt hosszú, hosszú szerelmesleveleket Oonának.
“CSAK 15 OLDALAS, ISTENVERTE SZERELMES LEVELEKET AKARTAM ÍRNI, AMELYEK ELMONDTÁK NEKI, HOGYAN SZERETTEM, ÉS HIÁNYZOTT, MEG AZ ÖSSZES BAROMSÁGOT.”- (Zabhegyező)
de – az akkor már 52 éves, némafilmek császára – Charlie Chaplin lenyúlja a 16 éves csajt… Salinger, a lapokból értesül az esküvőről… összeomlik… OBSZCÉN KARIKATÚRÁT rajzol kettejükről…a vénember Charlie Chaplin óriási fallosszal kergeti Oonát, aki ezt viccesnek találja, és teli szájjal vihog …Oona később is hiába kéri búcsúlevelében, hogy nyugodjon meg.
„Amit átéltünk, sohasem tűnik el, az örökre megmarad. Megőrzöm a talákozásainkat, a táncainkat, a dalainkat, az emlékeinket. Örökre a múltam része maradsz, de nem tartozol a jövőmhöz. Élned kell, hogy nagy amerikai író legyél, mint az apám.
“Forgive and forget me”- Bocsáss meg és felejts el. Oona.”…Oona 1943-ban 18 évesen hozzámegy CHAPLIN- hez. Boldog akar lenni, és a bizonytalan filmes karrier helyett, a biztonságos életet választotta, az ötvenes évei közepén járó Chaplin mellett. A hír, hogy a botrányos nőügyeiről elhíresült, idősödő mozisztár feleségül vette, óriási vihart kavar Hollywoodban. Az apja megtagadja Oona-t, és tíz évvel később meghal anélkül, hogy egyszer is viszontlátta volna, sosem bocsátja meg neki, hogy “más apát” választott. Chaplin csak hat hónappal fiatalabb apósánál…
Salinger is padlót fog…megsemmisül…ez az a csalódás, ami egy életre kiiktatja nála a mozit is. „Ha van valami amit utálok, akkor a filmeket” – mondja Holden Caulfield 9 évvel később a “Zabhegyezőben”- Ne is említsd meg nekem.”
Valószínűleg ennek a fájdalomnak a hozadéka az is – ez hozhatta felszínre – hogy Salinger sosem tudott vonzódni a hozzá korban is illő, érettebb nőkhöz…mindenkiben a gyermeki ártatlatlanságot, a 15 éves Oonát kereste…nem merném pedofílnak nevezni…pedig majdnem…hebefílnek talán igen…Kizárólag fiatal, serdülőkorú lányokba szeretett bele, de intim kapcsolatba nem bonyolódott velük…csak szerette a gondolataikat, belőlük inspirálódott. A Salinger kutatók külön felhívják a figyelmet az író deviáns szenvedélyére, amit a 14-16 éves fiatal lányok iránt érzett. Írásaiban is túlnyomórészt kiskorú lányok bonyolódnak “barátságokba”, a náluk jóval idősebb férfiakkal…
Bármennyire is fáj neki, Oona és Chaplin házassága – a nagy korkülönbség ellenére is – bivalyerősnek bizonyul…Chaplin is birtokában lehetett valaminek…negyedik és utolsó felesége volt Oona, aki szinte hihetetlen, de három fiút, és öt lányt szült neki..”Mindig kézen fogták egymást, még akkor is amikor apám már nagyon megöregedett” – emlékszik vissza egyik lányuk, Jane – Varázslat tartotta őket össze.”
Chaplin az önéletrajzát a következő meditációval fejezte be -“Schopenhauer szerint a boldogság negatív állapot, de ezzel nem értek egyet. Az elmúlt húsz évben, pontosan tudtam, hogy mit jelent a boldogság. Egy csodálatos feleségem van. Bárcsak többet tudnék erről írni, ez a tökéletes szeretet, és a tökéletes szeretet a legszebb, szebb minden csalódásnál, mert több mint amit kifejezni lehet. Oonával élek, és az egymás iránt érzett szeretetünk, a karakterének mélysége, és szépsége folyamatos kinyilatkoztatás a számomra. Még akkor is, amikor egyszerű méltósággal csak megy előttem, Vevey keskeny járdáin, szépen egyenes tartással megy, sötét haja már kisimult, és néhány ezüst szálat is mutat…és akkor hirtelen a szerelem és csodálat hulláma lesz úrrá rajtam, MINDENÉRT, AMI Ő – és csomó jön a torkomba…”
Oona tényleg egy ISTENNŐ lehetett…érthető hogy Salinger csak nehezen talált volna hozzá foghatő nőt…nem is talált. Az özvegy Oonának 54 éves korában még volt egy rövid flörtje Ryan O’Neallel, de többnyire Truman Capote társaságában, vagy egyedül töltötte a napjait. Zárkózott, kissé bogaras özvegy lett belőle…aki vodkával hörpinti le az antidepresszánst, és mezítláb ül be a sofőrje vezette Rolls-Royce-ba. Akkoriban kapott egy levelet Salingertől, aki néha, titokban New Yorkba látogatott, és találkozóra hívta.
A Central pályaudvaron, az Oyster Bárban találkoztak. Akkor már több mint negyven éve nem látták egymást…jó lenne tudni hogy miről beszélgettek, erre csak Oona naplója adhatna választ, de azt a Salingerrel folytatott levelezésével együtt, saját kérésére, örökre elzárták a családi irattárba….nagy kár.
De kanyarodjunk vissza …egészen 1945 áprilisáig, amikor is Salinger ott van az első amerikai katonák között, akik átlépték a felszabadított DACHAUI KONCERTRÁCIÓS TÁBOR kapuit. A háború után Salingert kórházban kell kezelni, POSZTTRAUMATIKUS STRESSZSZINDRÓMÁVAL… később azt mondta a lányának. „Az égett hús szagát életem végéig érezni fogom az orromban.”
Még a háború alatt ismeri meg Ernest Hemingwayt, és a francia – német származású Sylvia Wertert…ő az egyetlen nő az életében, aki korban illik hozzá, mindketten 27 évesek amikor feleségül is veszi, és Amerikába mennek.Kapcsolatukat nyilván beárnyékolja a “felejthetetlen” Oona, pár hónap múlva el is válnak…de ehhez azért nagyban hozzájárult az a nemrég napvilágot látott, addig jól titkolt aprócska körülmény is, hogy Salinger csak később jött rá…hogy Sylvia szépnek ugyan szép, meg okos is…csak egy icike picike hiba mégiscsak becsúszott a “pedigréjébe”- a GESTAPO informátora volt. Sylviát, stílusosan, egyik reggel a tányérjába tett Németországba szóló- csak oda- repülőjegy fogadja – haza is repül.
…és akkor a nők sorban tovább, a rossz nyelvek szerint 12 is lehetett.
Salinger 6 évig randizik JEAN MILLERREL, aki csak 14 éves, amikor a 30 éves Salingerrel a floridai Daytona Beach-en megismerkednek. Jean, Emily Brontë- tól az ÜVÖLTŐ SZELEKET olvassa a medence partján, amikor Salinger megszólítja, Hello! Hogy van Heathcliff? A vakáció alatti néhány napban az óceán partján sétálnak, és beszélgetnek, és beszélgetnek. Salinger imádja Miller gyermekszerű természetét, közös életükről is fantáziál, és azt találja mondani Miller anyjának – „feleségül veszem a lányodat”. Esme karakterét róla formálja a “For Esme with Love and Squalor” című novellájában, ami egy idősebb, frontra induló őrmesterről szól, aki egy fiatal lánnyal levelezik, és akinek a megszállottja.
A „nászútnak” hamar vége lesz, de levélben, öt éven keresztül tartják a kapcsolatot, Miller anyjának legnagyobb megdöbbenésére, aki Salinger leveleit sokszor ki is dobja, mielőtt a lánya elolvashatná őket.
Az egymás iránti érzésük soha nem halványult el – részben azért, mert csak érzések maradtak…Különös, romantikus kapcsolat volt ez …nem volt benne fizikai intimitás, mégis nyilvánvalóak voltak az egymás iránti érzéseik. Miller a kapcsolatukat „nem nélküli” – nek nevezte, és azt mondta – “Barátok voltunk. Haverok voltunk. A szex nem jött bele. Ez így volt ideális, mígnem egy nap katasztrofális hibát követtem el.”
Miller Salinger iránti érzelme érthetően minden nap erősödik, és a 20 éves születésnapján kikényszeríti az íróból az “éjszakát”. Ezzel Jean ártatlanságát és kapcsolatukat is, már másnap “elfújta a szél”.
Aztán jön a 16 éves CLAIRE DOUGLAS, aki kísértetiesen hasonlít Oonára, egy bulin látja meg…egész éjjel csak figyeli, még csak nem is beszélgetnek, egy barátjától megszerzi a lány címét, és levelet ír neki…és hát tudjuk milyenek ezek a levelek…hosszú levelezés, és telefonbeszélgetések következnek..néha találkoznak is, de ez is csak plátói kapcsolat marad…egyelőre…Claire féltékeny Jeanre, akivel Salinger továbbra is levelezik…Claire később férjhez is megy, de aztán elválik..Salinger visszacsábítja, és 1955- ben hozzá is megy…a FRANNY ÉS ZOOEY női karakterét Claire- ről mintázza, a könyv a nászajándék…ketten, együtt…elmerülnek a buddhizmus világában…délutánjaikat meditálással, jógázással, és szent-Véda szövegek olvasásával töltik, boldogok…de aztán jönnek a gyerekek…Margaret és Matt is…
Claire meg volt róla győződve, hogy Salinger, a lányuk, Margaret születése után elvesztette a szexuális érdeklődését, Claire már “túl felnőtt” lett a számára.
Hamarosan minden megváltozik, Claire már nem az a gyermeki, fiatal lány akibe Salinger beleszeretett, és elkezd távolodni tőle, elmerül az írásban és 1966- ban elválnak.
Ezután jön a képbe a 18 éves JOYCE MAINARD, aki írt egy jó könyvet, és ennek kapcsán, a The New York Times, riportot készít vele, ezt fedezi fel az akkor már 53 éves Salinger, és megint leül az írógépe elé…levelet írni…Maynardnak, figyelmeztetve őt a kiadói világ veszélyeire. Levelezésbe kezdenek, aminek az lesz a vége hogy Joyce otthagyja az egyetemet, és Salingerhez költözik. Együtt dolgoznak, nincs sok idejük a romantikára. Kapcsolatuk pontosan olyan volt, mint amilyet Salinger mindig is szeretett volna…egy társat akivel a munka nagyobb prioritást élvez mint a szex, amiben van egyfajta szexuális kompromisszum is, amit itt most nem részleteznék… Nem volt ez hagyományos szex..maradjunk ennyiben…mert Salinger képtelen volt arra, hogy “elrontsa” Maynard ártatlanságát…de Maynard gyermekre vágyik, és ez lesz a veszte, ennek a “munkakapcsolatnak” is befellegzett.
Maynard később egyik könyvében, “J.D. Salinger , who doesn’t want to speak”- ben megírta azt a függőséget, amibe Salinger, pusztán a becéző, szép szavaival vitte…
“J.D. Salinger-től levelet kapni olyan volt, mint levelet kapni Holden Caulfieldtől…csak azokat nekem írta – Holden Caulfield elmondta nekem mennyire csodálatos, tökéletes, szerethető, és zseniális vagyok. ELÉG ERŐS DROG VOLT. EZ VOLT AZ EGYETLEN GYÓGYSZER AMIT AZ EGYETEMEN SZEDTEM.Salingernek egyszerűen túl nehéz volt, nem is lehetett ellenállni.”
Joyce után keveset lehet tudni Salinger szerelmi életéről, amit mégis, azt is csak azért, mert a háza “lángra kapott” és COLLEEN O’NEILL volt az, aki felhívta a tűzoltókat, és ezzel a kapcslatukra is fény derült. Szerencsére Salinger összes munkája egy széfben volt a házában – különben minden odaveszett volna… Salinger ekkor 73, Colleen pedig 33 éves, és akkor már házasok voltak, de a kapcsolatuk kezdete nem ismert.
Véletlen egybeesés, hogy Salinger utolsó szerelmének ugyanaz volt a vezetékneve mint az elsőé ? talán nem…Salinger egész életében az imádott Oona O’Neillt kereste, és úgy tűnik, végül Colleenben talált is egyet. Azt is tudni lehet, hogy kezdetben Colleen au pair- ként dolgozott, és már férje is volt, amikor Salinger leveleket kezdett írni neki…már megint ezek a levelek…
Na de gyorsan lendüljünk túl ezeken a “lány ügyeken”, vissza az íráshoz…Salinger 1948-tól a The New Yorker – ben publikál, ami már hat évvel korábban is kért tőle írást – egy részben önéletrajzi tárgyú művet, a “Slight Rebellion off Madison” – t, ami ugyancsak a háború miatt, csak 1946-ban jelenik meg nyomtatásban…és itt találkozunk először Holden Caulfielddel, akinek később egy egész regényt szentel…a nagy művet, a Rozsban a fogót (Catcher in the Rye,) 2015 előtti magyar címén a Zabhegyezőt.
1953-ban kijön még néhány novella a The New Yorker-ben, 1961-ben kiadja a Franny and Zooey-t és 1963-ban a “Magasabbra a tetőt, ácsok” -at …aztán egy kisregényt, a “Seymour: Bemutatás” címen. Aztán még 1965 júniusában – ez a New Yorker -i az utolsó történet – a „Hapworth 16, 1924”….és utána a nagy semmi..
1978-ban a Newsweek felröppentett egy hírt, miszerint Salinger ismét kijön a napsütésre, ezúttal egy hosszabb lélegzetű, második világháborús, romantikus regénnyel, sajnos a hír nem volt igaz, megírhatta ugyan a könyvet, de nem adta ki.
LÁNYA MARGARET, viszont “DREAM CATCHER: A Memoire” címmel kiadta saját visszaemlékezéseit, amiben a Salinger-legendát erősen megbillentette, de öccse, MATT szerint, Salinger nagyon jó apa volt…és Margaret sokkal sötétebb portrét fest a szüleikről és a gyermekkorukról, mint amilyen az valójában volt, Matt a könyvet “ GÓTIKUS MESÉK ”- nek nevezte.
“Apa tényleg sokszor csak az ötleteken és a gondolataiba merülve tűnődött, még akkor is amikor autót vezetett…volt, hogy lehúzódott, és megállt, hogy írjon valamit, és közben elnevette magát – néha elolvasta nekem, néha nem – de nagyobb eséllyel beszéltünk a Dartmouth futballcsapatáról, vagy arról, hogy mit fogunk csinálni, aznap, amikor szerdán felvesz.”…minden egyes székén volt egy füzete, amibe írt…rengeteg az anyag…Az Underwoodon, és a Royalon gépelt oldalak, és ahogy ő nevezte – “nyolcvannyira vágott közönséges papírok” tömkelege, kézzel írt anyagokkal, apró rövid egy két mondatos jegyzetekkel.
„Az első olvasás érzelmi dolog volt, mintha folyamatos párbeszédet folytatnék vele”. “Sok barátomnak már meghaltak a szülei, és csak úgy eltűntek, tudod, apám nem ment el. Jobban érzem a nyomást az írásai kiadására, mint ő…amikor először felmértem, hogy mennyi munka ez, tudtam hogy egy darabig nem gyártok filmet, vagy színházat, és tudtam hogy annyit, épp csak annyit fogok csinálni, hogy a család egészségbiztosítását el ne veszítsük. Sokszor visszaemlékszem apa rekedtes, köszörülős hangjára, amit gyakran hallottam a telefonban, miközben azt mondta – “Bocsánat Matt, Istenem, három napja nem használom a hangomat.”
Az egyedül töltött idő volt az, amire szüksége volt a munkájához, és a munkája a minden volt számára. A többi csak zaj, mitologizálás, és patologizálás, valamint az emberek saját neurózisa.
Apám magánélet iránti vágya csak fokozta a sajtó lázas érdeklődését, pedig semmi baljóslatú, vagy titokzatos dolog nem volt körülötte, csak úgy döntött, hogy az a legjobb az íráshoz, ha nem sok interakciót folytat az emberekkel, különösen nem az irodalmi típusokkal.
Nem akart azokban a pókerjátékokban reszt venni…”
“ Egyszer azt mondta nekem – “a tegnapi, és a régi papírok, és levelek áttekintése óta tudatosodott bennem, hogy mennyire boldog, és megkönnyebbült vagyok, hogy a jelenben élek, és nem a múltban.
Nem mondhatom, hogy sokat törődtem a háborúval, a katonai iskolával, vagy a gyerekkorommal. Ezek a Cornish-i évek veled, és Peggy-vel, ezzel a házzal, te és a mezők, a füzeteim, és a munkád, te meg Lili, és Schotland , a kutyák, Doggie és Rosie, te és Sri. R. és a Nürnbergi tojás, valamint a Londonba, és Lake Placidbe, Dublinba, Montrealba és Andoverbe tett utaink – ezeket az éveket nevezem a valós életemnek.”
“Apám írásának az előkészítése a legértelmesebb munka, amit végezhetek – Csak ..egy életet kaptam. A legtöbb film amit készítettem, szar volt. …nem értettem amikor apám azt mondta, hogy minden amit mondania kell, fikció …most már értem.
Soha nem fogunk árusítani semmit, és soha nem lesz Salinger vodka…
Egy idősebb nő egyszer azt mondta nekem, hogy nem akar meghalni, anélkül, hogy ne olvasta volna el, mi van még. Ha ez nem nyomás …- Ezt nem vehetem félvállról…”
Én is szeretném megérni, innen üzenem Mattnek, hogy tudjuk, hogy a jó munkához idő kell, de siessen…
Van az az érzés, amikor a térded is megremeg…bizonyos helyzetekben…ezt manapság Salingerrel kapcsolatban többen is megfogalmazták…a hatalommal való visszaélést. A róla szóló könyvek, és filmek is restaurálják a Salingerről alkotott festményünket…Salinger, ha megérte volna bizonyosan…Harvey Weinstein cellatársa lenne…nem úszta volna meg…talán nem is véletlen, hogy a róla forgatott dokumentumfilmet is Weinstein producerelte.
Az is igaz, hogy büszke nőtársaim közül, nem is kevesen, túltolják ezt a “me too” dolgot, és a férfiak lassan már udvarolni sem mernek, és még megérjük, hogy ez a bizsergető szó is megszűnik létezni…de meg fogjuk ezt bánni…kinek jó ez.. – nekem elég egy “olyan“ mondat hogy szerelmes legyek, nemhogy levelek – nekem Salinger nagyon bejön, úgy ahogy van, a nyakigláb termetével, a hosszúkás arcával, a bociszemeivel…és szerintem annyira sármos volt, hogy nem lehetett neki ellenálni, és nem a hatalmával, hanem – egyszerűen – az AGYÁVAL VETTE LE A LÁBÁRÓL A FEHÉRNÉPET…
Könyvei:
* Rozsban a fogó („The Catcher in the Rye”, 1951, magyarul Zabhegyező is)
* Kilenc történet („Nine Stories”, 1953)
* Ilyenkor harap a banánhal („A Perfect Day for Bananafish”, 1948)
* Ficánka bácsi Connecticutban („Uncle Wiggily in Connecticut”, 1948)
* Öt perccel az eszkimó háború előtt („Just Before the War with the Eskimos”, 1948)
* A nevető ember („The Laughing Man”, 1949)
* Lenn a dingiben („Down at the Dinghy”, 1949)
* Alpári történet Esmének, szeretettel („For Esmé with Love and Squalor”, 1950)
* Szemem zöld és csacska szám („Pretty Mouth and Green My Eyes”, 1951)
* De Daumier-Smith kék korszaka („De Daumier-Smith’s Blue Period”, 1952)
* Teddy („Teddy”, 1953)
* Franny és Zooey („Franny and Zooey”, 1961)
* Franny („Franny”, 1955)
* Zooey („Zooey”, 1957)
* Magasabbra a tetőt, ácsok és Seymour: Bemutatás („Raise High the Roof Beam, Carpenters and Seymour: An Introduction”, (1963)
* Magasabbra a tetőt, ácsok („Raise High the Roof-Beam, Carpenters”, 1955)
* Seymour: Bemutatás („Seymour: An Introduction”, 1959)
* Három korai történet (posztumusz, 2014)
* A fiatalok („The Young Folks”, 1940)
* Menj fel Eddie-hez („Go see Eddie”, 1940)
* Egyszer egy héten ki fogod bírni („Once a Week Won’t Kill You”, 1944
Kiadott történetei:
* Go see Eddie (1940)
* The Hang of It (1941)
* The Long Debut of Lois Taggett (1942)
* A Boy in France (1945)
* This Sandwich Has No Mayonnaise (1945)
* A Girl I Knew (1948)
* Slight Rebellion off Madison (1946)
Kiadott, de antológiában nem szereplő történetei:
* The Young Folks (1940)
* The Heart of a Broken Story (1941)
* Personal Notes of an Infantryman (1942)
* The Varioni Brothers (1943)
* Both Parties Concerned (1944)
* Soft Boiled Sergeant (1944)
* Last Day of the Last Furlough (1944)
* Once a Week Won’t Kill You (1944)
* Elaine (1945)
* The Stranger (1945)
* I’m Crazy (1945)
* A Young Girl in 1941 with No Waist at All (1947)
* The Inverted Forest (1947)
* Blue Melody (1948)
* Hapworth 16, 1924 (1965)
Kiadatlan történetete:
* The Ocean Full of Bowling Balls
* The Last and Best of the Peter Pans
* Two Lonely Men (1944)
* The Children’s Echelon (1944)
* The Magic Foxhole (1945)
Magyarul megjelent művek:
* Zabhegyező; ford. Gyepes Judit; Európa, Bp., 1964
* (Rozsban a fogó címen is)
* Zabhegyező; ford. Gyepes Judit; 2. átdolg. kiad.; Európa, Bp., 1965
* Kilenc történet; ford. Bartos Tibor et al.; Európa, Bp., 1966 (Modern könyvtár)
* Magasabbra a tetőt, ácsok! / Seymour: Bemutatás; ford. Lengyel Péter, Tandori Dezső; Európa, Bp., 1970 (Modern könyvtár)
* Franny és Zooey; ford. Elbert János, Tandori Dezső; Európa, Bp., 1970 (Modern könyvtár)
* Kilenc történet; ford. Bartos Tibor; Európa, Bp., 2014
* Három korai történet; ford. Bart István; Helikon, Bp., 2015 (Helikon zsebkönyvek)
* Rozsban a fogó; ford. Barna Imre; Európa, Bp., 2015
* (Zabhegyező címen is)
írásaim
irodalom/esszé
Tompa Tóth Katalin: HA MÁR A VULKÁNOKNÁL TARTUNK…
Tompa Tóth Katalin: EGY KIS GETTÓ
Tompa Tóth Katalin: PIETRO TERZINI
Tompa Tóth Katalin: BOTTICELLI
Tompa Tóth Katalin: PUTTANESCA ÉS A HARISNYATARTÓ
Tompa Tóth Katalin:A MINISZOKNYA 60 ÉVES LETT
Tompa Tóth Katalin: A FÁK PEDIG SUTTOGNAK
Tompa Tóth Katalin: PUTYIN TOJÁSAI
Tompa Tóth Katalin: AHOGY VOLT, AHOL VOLT
Tompa Tóth Katalin: SOFŐR, BOKSZOLÓ, ÉPÍTÉSZ – Tadao Ando’82
Tóth Katalin: AMERIKA LEGOKOSABB ASSZONYA
irodalom/portré
Tompa Tóth Katalin: ARATA ISOZAKI
Tompa Tóth Katalin: J. D. SALINGER AZ ÍRÓZSENI
Tompa Tóth Katalin: BALKRISHNA VITHALDAS DOSHI
Tompa Tóth Katalin: ÉDES SEMMITTEVÉS
Tompa Tóth Katalin: RY COODER – ÉS AZ A BIZONYOS AJTÓ
Tompa Tóth Katalin: ADIEU JANE!
Tompa Tóth Katalin: Szerelem nélkül semmi sem történhet
Tompa Tóth Katalin: AKIK KIVÁNDOROLTAK AMERIKÁBA
Tompa Tóth Katalin: ABE KÓBÓ MA LENNE SZÁZÉVES
Tompa Tóth Katalin: IN MEMORIAM GAETANO PESCE
Tompa Tóth Katalin: SZERB ANTAL SZERELMEI
Tóth Katalin: ELMENT A NAGY LÁTOMÁSHOZÓ
Tóth Katalin - Bojár Iván András: SCHEINBAUM
kultúra/építészet
Tompa Tóth Katalin: 2023 PRITZKER-DÍJ, SIR DAVID ALAN CHIPPERFIELD
irodalom/publicisztika
Tompa Tóth Katalin: TALÁLÓS KÉRDÉS
Tompa Tóth Katalin: A KÉK ZÓNÁK TITKA