A templomokba, múzeumokba, ne adj’ isten a Vatikáni Múzeumba…a centro storico tereire képtelenség még csak beszuszakolni is magunkat, de minek is, élvezhetetlen, túl azon, hogy úgy kell éberen figyelni mindenre, hogy nagyjából mást sem csinálunk…mi meg még mindeközben azon aggódtunk, hogy a gyerekek el ne vesszenek, ami egyszer, ennek ellenére is megtörtént – a Trevi kútnál – ahol a kezek, lábak, fenekek között egyszer csak nyomuk veszett…úgyhogy nem, Rómába bármikor…de húsvétkor biztosan nem.

 

Viszont Siracusába, az igen. Még most is elgyengülök, ha arra gondolok, ahogy a város a halotti indulót mormolva, énekelve a rézfúvósokból, ütősökből álló zenekarral az élén átszellemülten hömpölygött a szűk középkori utcákon. Életem egyik legleg élménye az a nagypéntek este. Felejthetetlen, ahogy az egész város virágba borult, turistákkal sem találkoztunk, semmi tolongás, pedig mindenki látni akarta, ahogy a katedrálisból, ami a világ egyik legszebb terén áll, és még ma is láthatóak falaiban az V. században épült Pallasz Athene templom vaskos dór oszlopai…üvegkoporsóban kihozzák Jézust.

 

A Liber Floridus – a Virágok Könyve – vitathatatlanul – a legszebb középkori illusztrált enciklopédiák egyike. A 30,5 x 20,4 cm méretű pergamenre írt kódex, csaknem 200 fejezetből áll, amit St-Omeri Lambert flamand kanonok, 1120 körül jegyzett le. Többek között megtaláljuk benne annak a nyolc fának a bemutatását csodaszép színes rajzokkal felturbózva, ami Jézus nyolc, a boldogságról szóló tanításának metaforája. Közülük négyből készült Krisztus keresztje, libanoni cédrusból, ciprusból, datolyapálmából és olajfából.

 

A középkori festészetet átszövik a szimbólumok, csak úgy hemzsegnek bennük az utalások. Az egyik legszebb, legpuritánabb ilyen freskók egyike, a Noli Me Tangere, Beato Angelico műve, a firenzei San Marco kolostorban. Sose felejtem el, amikor először, még egyetemista koromban egy augusztusi forró napon szemtől szemben álltam vele. Bent a kolostorban kellemesen hűvös volt, és nem vakított el a nap, úgy ahogy kint az utcákon, bent félhomály volt, de ezt a freskót így is beragyogta valami túlvilági fény. Jézus és Mária Magdolna mellett, ott áll az a négy fa, amiből Krisztus keresztjét ácsolták.

A freskó helyszíne, a zárt kert – a hortus conclusus – a fallal körülvett “Természet” – ami a kora reneszánsz képeken tűnik fel először. Sokféle értelmezése van, itt leginkább a szellemre, az elmére vonatkozik – az önmagunkba való visszatérés és a meditáció metaforája.

 

A festményen lévő jelenet ihletője János evangéliuma (J.20, 14-18), ami leírja Mária Magdolna találkozását Krisztussal a nyitott barlangsír előtt. Mária először kertésznek hitte Jézust, de a hangjáról azonnal felismerte. Örömében meg akarta ölelni, de Jézus megállította, Noli me tangere – mondta neki. (Ne érj hozzám)

 

Ahogy ott álltam és néztem a freskót, mégis valahogy az volt az érzésem, hogy Mária Magdolna és Jézus, bárhogyan is, de előzőleg “megérintették” egymást, és amit látunk, az már az érintés utáni mozzanat.

 

Fra Angelico-t, Botticellivel és más firenzei festőkkel együtt a hermetika követőjének tartották. Festményeiken gyakran szerepeltettek ezoterikus szimbólumokat. Az egyik ilyen ismert szimbólum a piros X, ami a katolikus egyház hierarchiájával szemben álló egyetlen igazságot, Isten felénk áradó szeretetét jelképezi. A keresztény ikonográfia szerint a virágok vörös színe a stigmákból kiszivárgó vérre utal, a freskón is jól kivehető ez, ha megnézzük Jézus lábfején a stigmákat, azok folytatásaként piros pöttyök vannak a virágok leveles szárain…nem igazi virágok ezek.

 

Érdekes, és biztosan nem véletlen, hogy a feltámadt Jézus Mária Magdolnának jelent meg először, és ő vitte el hírét az apostoloknak.

 

Szerintem a valaha vászonra vitt legszebb film Maria Magdolnáról, Garth Davis érzékeny, gyönyörűen filmezett munkája, Rooney Marával és Joaquin Phoenixszel a főbb szerepekben, akik a valóságban ugyan egy párt alkotnak, hovatovább a film forgatásakor szerelmesedtek egymásba…de itt a vásznon, egy mélyen emberi, lelki barátságot látunk, amit én, szívem szerint továbbfűztem volna, de csak az én romantikus énem. Ezt a film is, igaz hogy árnyaltan, de mégis sejteni engedi: “Elgyengítetted Őt” – mondja Jézus egyik tanítványa Mária Magdolnának.

https://videa.hu/videok/film-animacio/maria-magdolna-hun-2018-teljes-Vtt6kSTzMeT0ou0h

 

Az Újszövetségben több Mária is felbukkan, ezzel némi anomáliát teremtve. A legismertebb, Jézus édesanyja Szűz Mária. Két másik nő is elhíresült ezzel a névvel az evangéliumok egyes epizódjaiban. Betániai Mária az egyik, aki János evangéliuma szerint a Jézus által feltámasztott Lázár testvére volt, és ő volt az, aki nagyszerdán drága nárdus olajjal mosta meg Jézus lábát, ami Júdásnak nagyon nem tetszett – “inkább adtuk volna el a drága olajat, és az ebből származó pénzzel segíthettük volna a szegényeket” – mondta. Azt tudni kell, hogy Júdás volt a pénztáros, aki gyakran lopott el magának pénzt a közös kasszából.

 

A másik híres asszony Magdalából jött, a Galileai-tenger partjáról, ezt tükrözi a neve is: Mária Magdolna. Ő az, aki Szűz Mária oldalán ott állt, akkor amikor keresztre feszítették Jézust, és ő az, aki elsőként találkozott a feltámadott Krisztussal.

 

Lukács evangéliuma beszél egy „bűnös, parázna asszonyról”, aki a farizeus Simon házában előbb könnyeivel megmosta, aztán a hajával megtörölte és kenettel megkente Jézus lábát, akitől ezért bűnbocsánatot nyert.

 

A középkor legnagyobb tekintéllyel bíró pápája, Nagy Szent Gergely, 591-ben, húsvétkor elmondott homíliájában csúnyán összekutyulta a dolgokat. Hogy tudatosan, vagy sem…ki tudja? Még az is lehet, hogy nem is olvasta a Bibliát, vagy ha igen, akkor meg nem értette, vagy csak simán féltékeny volt Mária Magdolnára, és a gyengébbik nemre, mert ezt a három nőt úgy gyúrta össze eggyé, hogy abban nincs köszönet. A tömegek előtt zajló prédikáció eredményeképpen Mária Magdolna évszázadokra bűnös prostituált lett, aki Jézus tanításai hatására, megbánva bűneit, Krisztus követőjévé, és tanainak hirdetőjévé vált.

 

Fülöp evangéliumából, ami egy gnosztikus szöveg, az derül ki, hogy Jézus nagyon közel állt Mária Magdolnához, sokkal közelebb, mint a többi tanítvány, sokkal közelebb mint a tizenkét apostol bármelyike.

 

Jézus társa volt, és az erre használt kopt kifejezés jelentése: “forró, tüzes”, amivel Fülöp utalást tett valamiféle kapcsolatra, ami lehet egy nő és egy férfi közti “szorosabb” kapcsolat, de csak egy egyszerű baráti kapcsolat is. Fülöp azt is megemlítette, hogy Jézus szájon csókolta Mária Magdolnát. Akkoriban, ha megcsókoltak valakit, az azt is jelenthette, hogy hamarosan kinyilatkoztatást fog kapni.

A kanonikus evangéliumokban Mária Magdolna nagyon sokszor szerepel, és csak egy valaki van, akit többször említenek nála, ő pedig nem más, mint Szűz Mária, Jézus anyja.

 

Maria Magdolna volt az egyike azoknak a nőknek, akik mindig követték Jézust, és ő volt az, aki a legfontosabb pillanatokban mindig jelen volt Jézus mellett, ott volt a kereszthalálakor, és elsőként a feltámadásakor is. Ez mindenesetre jelenthet, feltételezhet közöttük egy szorosabb köteléket, és ez Fülöpöt olvasva, sokak szerint házastársi kötelékként is értelmezhető.

 

Egy valami biztos, VI. Pál pápa 1969-ben eltávolította Mária Magdolna “bűnbánó” elnevezését a liturgikus naptárból, és már nem is tartják számon bűnbánattal teli prostituáltként, de a sok évszázados beidegződést, látásmódot, amit szerintem egyfajta, a nőkkel szembeni irigység is szült, nagyon nehéz megváltoztatni.

 

1988-ban II. János Pál pápa, a Mulieris Dignitatem levelében, már “az apostolok apostolának” nevezte Mária Magdolnát, azt írta, hogy ő volt a hűség és a hit próbája, és még azt is, hogy a nők erősebbek a keresztre feszítés pillanatában, mint a férfi apostolok bármelyike.

 

Ferenc pápa kérésére Szent Mária Magdolna emlékét felvették a római általános kalendáriumba, ami jóval túlmutat azon, hogy Mária Magdolnát “tisztára mosták”. Ezzel a gesztussal kiemelték a nők mindennapi szerepét, és kifejezték, hogy elismerik egyenjogúságukat.

 

Fra Angelico festményén gyönyörűek és hangsúlyosak a kert fái, az a négy fa, amiből Krisztus keresztje is készült. A ciprusból, ami a gyász szimbóluma, de a halhatatlanságé is, a datolyapálmából, ami a mártíromságé, de a győzelemé és a dicsőségé is, az olajfából, ami a béke és Krisztus szent születésének a szimbóluma, és végül a cédrusból, ami a szánalom, az irgalom és a halhatatlanság szimbóluma.

 

A kép színei is szimbolikusak, a szikla fehérje, Jézus fehér köntöse a hit, a természet, a kert zöldje a remény, Magdalena ruhájának és a virágoknak a vöröse, a bűn, a szeretet, és a megbocsátás jelképe.

 

NÉGY FA

 

A libanoni cédrus.

 

Őshazájában már csak a Kadisha-folyó völgyében él néhány idős példány, a helyiek az “Úr cédrusainak” becézik őket, közülük kettő már több mint 3000 éves, és van még vagy húsz ezer év körüli darab, a többiek meg még csak óvodások, alig száz évesek. A legnagyobbak magasabbak mint egy tízemeletes panelház, 35 méteresek, a törzsük meg akkora, hogy összekapaszkodva is, csak 10 ember tudná őket körülölelni. A libanoni cédrus a bibliai időkben akkora kincs volt, hogy csak istenek és istenkirályok birtokolhatták, és még háborút is folytattak értük.

Sok helyen szerepel a Bibliában, az Énekek énekében, az ókori Gilgames eposzban és az egyiptomi hiedelemvilágnak is a része volt. Az egyiptomiak cédrusból ácsolták Ámon-Ré bárkáját, amivel áthajóztak a túlvilágra, és a szarkofágokat is belőlük faragták. Kheopsz fáraó libanoni cédrusból és egyiptomi akácból készült, Napbárkáját nemrégiben tárták fel, amit 4500 éve, 1264 darabra szétszedve temettek el a fáraó piramisa közelében, és azért építették, hogy a fáraó halálakor azon utazhasson Ré napistennel. A bárka gigantikus, 43 méter hosszú párját már korábban megtalálták, kiemelték és restaurálták, ma a Gízai-fennsík Napbárka Múzeumában nézhetjük meg. Cédrusból fabrikálta Noé is a bárkáját, és az Ószövetség szerint Salamon a palotáját  és a templomát is libanoni cédrusból emeltette…és Velence is cédrusból készült cölöpökre épült, ezt sem felejtem el soha, ezt a tételt húztam Kivitelezésből az Államvizsgán.

Na de azt aligha tudják sokan, hogy ha mi nem vagyunk, akkor Velence sincs, úgyhogy kezet csókolhat nekünk a világ. 452-ben Attila a hunokkal meghódította Aquileiát , Concordiát és Altinót, és valószínűsíthető, hogy a kifosztott területek lakossága ekkor menekült a lagúna mocsaras vidékeire, és ezután kezdtek el letelepedni, cölöpökre építkezni a 118 szigeten, amit később hidakkal kötöttek össze. Mára 400 van belőlük. Velence nem úgy nőtt, terebélyesedett, ahogy egy klasszikus város, mint egy fa, egyetlen magból, itt több, kicsi magból kinőtt kisebb város kapcsolódott össze, és a Piazza San Marco, a világ legszebb tere lett a centruma, amivel utólag koronázták meg.

 

A ciprusfát mindenki ismeri.

 

Olaszországban kétoldalt futó ciprus lugasok vezetnek minket a kegyhelyekhez, temetőkhöz. Festőiek, feketés-zöldek, karcsúak, magasak, gyönyörűek. Az Iránban őshonos örökzöld, az ókori Mezopotámia és Perzsia területéről származik. Az etruszkok és a rómaiak terjesztették el Európa délebbi, mediterrán vidékein. A legidősebb fa 4000 éves, és Abargu-Yoghaz közelében strázsál. Irán jelképe viszont az a 30 méter magas ciprus, ami Yazd városban magasodik, és a zoroasztrizmus hívői úgy tartják, hogy a fát maga Zarathusztra ültette, de mások meg úgy gondolják, hogy még ennél is öregebb, mert egyenesen Noé fia, Jáfet ültette. A görög-római kultúrában a ciprus a halál és gyász jelképe volt, a keresztény ikonográfiában a feltámadás, és az örök élet szimbóluma.

 

Az olajfa

 

A valaha született leggyönyörűbb ábrázolásokat az olajfáról szerintem Vincent van Gogh jegyzi. Minimum tizenöt vásznat festett tele velük 1889 júniusa és decembere között, amikor egy mentális-egészségügyi válság mélyén visszavonult a dél-franciaországi Saint-Rémy-de-Provence-ban lévő szanatóriumba. A festészetben keresett vigaszt, egy évet töltött itt, ezután a Párizshoz közeli Auversbe költözött, ahol már csak rövid ideig, sajnálatos öngyilkosságáig festett. Utolsó két évében születtek legfantasztikusabb művei, hatalmas fejlődésen ment keresztül, nagy nagy fájdalom és veszteség ez.

A görög mitológia szerint Pallasz Athéné sarjasztotta az első olajfát, de az az igazság, hogy az olajfa mégiscsak Líbiából származik, és már 6000 éve termesztik. Salamonnak is hatalmas olajfaligetei voltak.

A bibliai időkben is szerették és használták a konyhákban a bogyóiból hatalmas kőpréssel, hidegen kinyert olajat. Olajmécsesekkel világítottak, és ugyanúgy, mint ma is, testolajak alapja, fűszerekkel keverve, parfüm is készült belőlük.  Az olívaolaj nem hiányozhatott az istentiszteletekről, és az ételáldozatokon előírás volt olajat bemutatni. Az olajfa az iszlám vallásban is fontos szerepet kapott, a gazdagságot, a szépséget, az erőt jelképezte, és Allah szimbóluma volt, Mohammed próféta még azt is előírta, hogy a papokat olívaolajjal kell megkenni. A Biblia Vízözön történetében van egy mindent túlélő fa is, egy olajfa, ami a tragédia után elsőként kezdett el leveleket hajtani.

Ismerjük a galambot a csőrében tartott olajággal, ami békét jelent, ennek eredete az galamb, ami Noéhoz visszatért az esőzések végén, és a természettel, az Istennel való megbékélést szimbolizálta.

Az Ószövetségben az olajfa a bölcsesség, a tudás fája, az Újszövetségben is többször feltűnik. Jézus az Olajfák hegyén készült a halálára, itt fogták el.

Fra Angelico, Andrea Mantegna és Sandro Botticelli képein, de a legtöbb reneszánsz festményen is, Jézust pont ezért, két olajfa között ábrázolták.

Szűz Mária három nappal a halála előtt imádkozva várta, hogy a Teremtő magához vegye. Imája közben az olajfák meghajoltak előtte, ezzel utalva arra, hogy Ő Isten fölkentje. Máriát itt az Olajfák hegyén temették el.

 

A datolya pálma

 

Onnan kapta nevét, hogy Palesztinában, a Pálmák földjén nagyon elszaporodott. Pálmafaligetek nőttek a Jordán völgyében, Jeruzsálemben és a Szentírásban a Pálmák városaként említett Jerikóban is. Ő a fák királynője. Egyiptomban és a Közel-Keleten őshonos. 40 méter magasra is megnőhet, és óriás, legyezős levelei 3 méterre is nyújtózkodhatnak. A Földközi – tenger menti népek kultúrájában a pálma a termékenység, az élet jelképe. Neve héberül tamar, azaz karcsú, ami a fa sudár, kecses alakjára utal. A datolyapálma az iszlám kultúrában egyeduralkodó, a Koránban a legtöbbet emlegetett növény. Az Énekek énekében a pálmafa a menyasszony allegóriája, “Akár a pálmafa, olyan a termeted, és a te emlőid mint szőlőgerezdek.” Az Egyiptomból való kivonuláskor a Szent Család datolyapálma gyümölcsét ette, és az árnyékában pihent meg, a Jeruzsálembe való bevonuláskor Jézust pálmafa leveleket lengetve köszöntötte a nép. A zsidó-keresztény kultúrában az Ígéret földje, a „tejjel és mézzel folyó föld” a bibliakutatók szerint a datolyamézre utal. Plinius ismert tényként közli, hogy a keletiek a pálmából nemcsak bort, hanem mézet is készítettek.

1963 és 1965 között Nagy Heródes palotájában, az izraeli Maszadában végzett ásatások során, egy ősi tégelyben datolya pálma magvakra bukkantak. A radiokarbonos kormeghatározás megerősítette, hogy a magok időszámításunk előtt 155 és i.sz. 64 között keletkeztek. A magokat ezután 40 évig tárolták a Bar-Ilan Egyetemen.Dr. Sarah Sallon kezdeményezésére, pár éve kicsíráztattak több magot, és elültették őket. Az először kihajtott növény a Biblia leghosszabb életű embere után kapta

a „Matuzsálem” becenevet, él és virul, hímivarú virágai vannak, virágport termel, és mára elérte a 4 méteres magasságot.

 

A pálmafa levelei a keleti művészet egyik legtöbbet használt díszítő motívumai, Egyiptomban, Izraelben könnyen találkozhatunk velük, a babiloni Istár-kapun is ott vannak, de Salamon szent templomát is díszítik…aztán ókeresztény, keresztény bazilikák, templomok mozaikjain is ott sorakoznak, és akkor még nem is említettem a görög oszloprendet, amiben a jón oszlopfejet kihajló pálmalevelek ékesítik.

Az egyik legkedvesebb szerelmes legendám, a Talmudban olvasható: Egy termős pálma addig sírt porzós párja után, míg az emberek hoztak neki egy porzós hajtást … mit tesz a szerelem.

A Talmudban olvasható az is, hogy a pálmafák suttognak, metakommunikációt folytatnak…hogy meghallhassuk őket, “a legjobb eredmény érdekében olyan napot kell válasszunk, amikor nem fúj a szellő, és amikor a levegő olyan csendes, hogy ha kiterítünk egy lepedőt, az meg nem mozdul. Ilyen nyugodt napon érdemes leülni két szomszédos pálmafa közé, és figyelni leveleik mozgását. A képzett “fa-tolmácsok” több mindent tudtak kiolvasni ezekből a mozdulatokból. Abraham Gaon Kabasit rabbi, aki a 9. században élt, állítólag arról volt híres, hogy beszélte datolyapálmák nyelvét, és jövőbeli eseményeket is meg tudott velük jósolni.”

 

….a fák, a madarak, az állatok, a föld és az ég, szó szerinti értelemben persze nem csevegnek egymással, vagy az is lehet, hogy csak én nem hallom, de azt biztosan tudom, hogy ha odafigyelek rájuk, beszélnek hozzám.