Olvasási idő 5 perc

balkrishna vithaldas doshi

A SZEGÉNYEK ÉPÍTÉSZE

TOMPA TÓTH KATALIN | PORTRÉ

Beleremegett a Föld…a folyók is kitértek medrükből…nagyon szeretem a házait, a kertjeit, a meleg úszó – lebegő fényeit, és az árnyékokat is, amit a falakra és a kőpadlókra rajzolt, az indiaiságát,…az érzéseket, amit felszabadít bennem…ahogy mágnesként magához vonz…az őszinte architektonikát, a színeit, a párás – levegős tereit, az illatokat, a vizeket…a meleg szellőt, és a napfényt, amit mindenhová beengedett, a burjánzó zöldet…a gondolatait, nagyságát, a szerénységét, az emberségét, a szociális érzékenységét, a mosolyát…a bicegését…szóval mindent. Kívül, és belül is, gyönyörű ember volt.

Forrás: Sangath.org

95 éves korában, január 24.- én elhunyt Balkrishna Vithaldas Doshi, a úttörő, brutalista- modernista építész, a tekintélyes Pritzker-díj első, és eleddig egyetlen indiai nyertese, a szegények elkötelezett segítője.

A Pritzker-díj a Nobel-díj építészeti megfelelője.

2018- ban, a zsűri Doshi-t, az éghajlat, a helyszín, a technika, és a kézművesség mesteri kezeléséért, valamint a tágabb értelemben vett kontextus, mély megértéséért, és megbecsüléséért méltatta.

Doshi, elnyerte az Aga Khan díjat is, amit olyan építészeknek adományoznak, akik maradandót alkottak a muszlim építészet, a muszlim társadalom jövőjéért.

Doshi elsőként nyerte el, 2007-ben – A Globális dij a Fenntartható Építészetért (Global Award for Sustainable Architecture) díjat , amit 2006-ban alapított Jana Revedin építész, és tudós.

A Global Award Community, mára egy 75 kortárs építészből, vagy építész kollektívából álló közösség, a világ minden tájáról.

Tagjai mindazok, akik korábban megkapták a díjat, és akik tevékenyen részt vesznek a fenntartható építészeti etika megfogalmazásában, a kutatásokban, a gyakorlati kísérletezésekben, és az eredmények közvetítésében, szem előtt tartva a megújulás, és a tudományos társadalmi felelősségvállalás elveit.

A díjjal minden évben öt olyan építészt tüntetnek ki, akik hisznek a fenntarthatóbb fejlődésben, és akik úttörő szerepet játszottak az innovatív és holisztikus megközelítésekben, úgy a saját közösségeikben, ahogy a nyugati, és a feltörekvő országokban, a fejlett városokban, a nagyvárosokban és a vidéken.

A díjjal Doshi, az alternatív fejlesztési modell irányába tett jelentős lépését ünnepelték.

2022 – ben átvehette – az Építészek Királyi Intézete (RIBA) által évente odaítélt Királyi Aranyéremet. Ezzel a díjjal azokat ünneplik, akik az „építészet fejlődését” nagyban alakították.

Doshi, sosem szerzett hivatalos építész diplomát, de legendás európai építészek voltak a mentorai. Le Corbusier-nél tanult, akit élete végéig a gurujának tartott, és akinek az útmutatása, a tervezésre gyakorolt titáni befolyása, az utolsó pillanatig ihlette.

“A fő lecke, amit Le Corbusier-tól tanultam, az az, hogy nincs egyetlen helyes út az építészetben, és azt hiszem, hogy óriási szerencsém volt, hogy nem fejeztem be a formális építészeti iskolát.”

Doshi 1927-ben, egy hindu családban született Pune-ban. Édesanyja 10 hónapos korában meghalt, apja újraházasodott, így nagyapja, és nagynénjei segítettek felnevelni, sokan laktak együtt, nehéz körülmények között, innen gyökereztethető Doshi társadalmi érzékenysége, a szegények iránti elkötelezett felelősségvállalása.

Doshi 11 évesen megsérült egy tűzbalesetben, azóta enyhén bicegve járt.

Mumbaiban tanult építészetet, de nem fejezte be az iskolát, és 24 évesen Párizsba utazott, hogy Le Corbusier-nél dolgozzon – nem beszélt franciául.

1954-ben, 27 évesen visszatért Indiába, Le Corbusier tervein, Chandigarh új városán dolgozott, felügyelte az ahmedabadi projekteket, beleértve az ünnepelt Malomtulajdonosok Egyesületének épületét és a Villa Shodhant.

Nehéz fába vágta a fejszéjét, de végigcsinálta.

A Le Corbusier munkája iránti nemzetközi érdeklődés, olyan vezető építészeket és tervezőket hozott Ahmedábádba, mint Kenzo Tange és Buckminster Fuller, így Doshi innentől végleg bekerült a nemzetközi vérkeringésbe, de ahogy megfogadta, végig Indiában alkotott.

Doshi Louis Kahnnal is dolgozott együtt, az ahmedabadi Indiai Menedzsment Intézet munkatársaként , több mint egy évtizeden át folytatták az együttműködést.

Nem állom meg, hogy ne tegyem ide, 2021 – ben, a megrongálódott szerkezetre hivatkozva, bontásra ítélték a campus épületeit, de szerencsére, – ilyen is van – célt ért a nemzetközi építészközösség összefogása, és mégsem bontják le, így megmenekül a modern épített örökség egyik úttörő, kiemelkedő példája.

Doshi, miközben Kahn- nal dolgozott, arról írt, hogy az építészetnek „a társadalmi életstílust, és a spirituális meggyőződést tükröznie kell”, azaz, az indiai építészet állandó elemeit meg kell tartani, a falvakat, a tereket, a bazárt, az udvart…és egyfajta káoszt is, ami mindig jellemezte az ittenieket- egész egyszerűen azért, mert az indiai emberek, ilyen környezetben érzik jól magukat.

Corbusier Indiában leginkább arról híresült el, hogy a semmiből tervezte Chandigarh betonvárosát, amit, a többi híres munkájához hasonlóan, a természeti környezet, és az emberek iránti közömbössége miatt negatív kritikákkal illettek.

Doshi ügyesebbnek bizonyult a modernista stílusok és a funkcionalitás ötvözésében mint mentora, és létrehozta az általa „holisztikus élőhelynek” nevezett környezetet.

1960-as évektől kezdve szülővárosában, egy egyetemi kampusszal segítette az újonnan függetlenné vált India meghatározását.

„Projektjeim részvételi jellegűek voltak, és relevánsak azok számára, akiknek tervezték.”

„India gyorsan átalakul, és sok olyan dolgot kell tennünk, amelyeknek ökológiailag fenntarthatónak kell lenniük, és amelyek felemelik az embereket.”

Az Aranya alacsony költségvetésű társasház komplexum ennek a víziónak a jegyében született, és ez az egyik legismertebb munkája, ami 80 000 embernek ad otthont Indore városában.

1962-ben Doshi megalapította a CEPT Egyetemet. Ő tervezte az iskola helyben gyártott téglából épült kampuszát is.

Ő tervezte az 1977-ben átadott, Bangalore-i Indiai Menedzsment Intézetet, ami jelenleg az ország legjobb üzleti iskolája. Szokatlan, újszerű terekkel, a külső és belső tér együtthullámzásával fantasztikus atmoszférát teremt.

“Ezekben az években az volt a célom, hogy ledobjam a bevált nyugati iskolák igáját, és megtaláljam a dolgok indiai módját. „Nem akartuk valaki más megközelítését utánozni” – mondta – „Szerettük megtalálni a saját identitásunkat.”

Doshi 1960- ban alapította meg a saját irodáját, és meg is tervezte a stúdiót, ami 1982- re lett kész – a Sangath Consultants- t.

Az építészeti és tanácsadó cég több mint 100 épületen és lakásprojekten dolgozott.

“Doshihoz hasonlóan az épületei is alázatosak. Alázat, ami abból a vágyból fakad, hogy az építészetet egyesíteni kell a természettel és a kultúrával.”

„Az épületeimre úgy gondolok, mint a barátaimra, a családomra” – mondta „Beszélgetésem van velük, és így hozok létre fülkéket, lépcsőket, nyílásokat és kerteket.”

Doshi munkáit az ahmedábádi Sangath Stúdióban őrzik és mutatják be, amit mára már az egyik unokája vezet.

Hiányozni fog.

BV Doshi jelentősebb épületei, projektjei

* Sangath, BV Doshi irodája, Ahmedábád

* Electronics Corporation of India Limited, (ECIL) Township, Hyderabad

* Center for Environment and Planning Technology, (CEPT) Ahmedabad

* Az MP Electricity Board igazgatási irodája, Shakti Bhavan, Jabalpur

* National Institute of Fashion Technology, Delhi

* Indiai Menedzsment Intézet, IIM Bangalore

* Premabhai Hall, Ahmadábád

* Aranya alacsony költségű lakások, Indore

* Amdavad ni Gufa, Ahmedábád

* Tagore Memorial Hall, Ahmedabad

* IFFCO település, Kalol

* Indiai Menedzsment Intézet, IIM Lucknow

* Sawai Gandharva, Pune

* Indológiai Intézet, Ahmedabad

* Vidyadhar Nagar, Dzsaipur

* Udita, Utsav, Udayan the Condoville, Utsarg 2500 homes