Egy alkalommal a nassfeldi, sielős hetünk után már a hazafelé út majdnem felénél száguldoztunk, amikor bevillant, hogy a japán késem…amit a sógorom egyenesen Tokióból hozott nekem, ó jajj, az apartman evőeszköztartó fiókjában maradt…

Balázs visszafordult.

De most nem is a késekről, hanem Alfonso Bialetti kávéfőzőjéről akartam ömlengeni, – le is rajzoltam őt párszor – a nyolcszögletű, pepec, alumínium UFO-ról, ami csinos formájával az art deco és a futurizmus határán billeg, és amit Alfonso “La Moka”-nak nevezett el, a jemeni, Mocha városa után, ami a Vörös tenger egyik kikötővárosa, és a kávékereskedelméről híres.

Alfonso az első világháború alatt egy franciaországi alumínium gyárban dolgozott, és amikor 1919-ben hazatért, megalapította saját kis alumínium eszközöket gyártó cégét. Nagy szerencsénkre a falubéli asszonyok pont a műhelye mellett, egy fura bödönben, „Lisciveuse”- ben mosták a vásznakat, ami egy kezdetleges főző-mosógép volt, és ami vízben,1:5 arányban feloldott, hamuból készült mosólúggal, a gőznyomás elvén működött.

Alfonso jól kifigyelte őket – a felesége féltékeny is lett – és beugrott neki, hogy csinál egy- a mosószerkenytyűhöz hasonló – otthon használatos, pici kávéfőzőt. Egészen addig csak nehéz, nagy gépekkel, kávéházakban főztek presszót. A nők addig nem is nagyon ittak ebből a fekete nedűből, amíg a másik felük kávéházakban múlatta az időt, addig ők mostak, vasaltak, takarítottak, gyereket neveltek…és még este, illatosan, vadítóan, a puha, habos párnák között is bedobták magukat.

Alfonso nem csak az elvet, hanem a formát is lemásolta. Kutakodtam, és belebotlottam olyan korabeli, főző-mosóedénybe, amiből a Bialetti féle kétedényes kotyogós is eredeztethető.

A Bialetti Moka szerintem azért lett nyolcszögletű, mert könnyebb lehetett sík felületeket összeforrasztani, mint íves héjfelületeket önteni – de ez csak az én meglátásom.

Az elv tehát a gőznyomás, a víz a kávéfőző alsó zárt edénykéjében forrásig hevül, majd finoman, lassan átúszik a kávé rétegen, ahonnan egy szűrőn keresztül, most már isteni fekete MOKA – ként, habosan, fortyogva, kotyogva, mint a vulkán lávája a felső, kiöntős edénykébe ömlik…és már ihatjuk is…és van már boci-mintás Bialetti is…az capuccinót főz. Bialetti – MUKKA EXPRESS https://youtu.be/IjTq9W4eYLY

Ez a kotyogás a világ legcsodásabb hangja, reggel 6.45 – kor, 8 – kor, 11 – kor, ebéd után, és délután ötkor…és még éjfélkor is…és az illata…sosem hagynám ki, van hogy napi 8-at is iszom, persze megtehetem, máskülönben még álló helyzetben is elaludnék, ugyanis extrém alacsony a vérnyomásom. Bialetti – The Moka Sound https://youtu.be/haY_YyH9yKo

1933- ban, a piemonti Crusinallo faluban, a mérnök, Alfonso Bialetti megalkotta a világ leghíresebb kávéfőzőjének a prototípusát, a Bialetti Moka-t, amit 90 éve, azóta is változatlan formában gyártanak.

Bialetti ezzel nem csak a kávékészítést forradalmasította, hanem egy szertartást is, amit most már nem csak a kávéházakban műveltek, hanem otthon is.

Alfonso még kicsiben tolta az üzletet, a helyi, piemonti piacokon árulta a készüléket, de Renato, a fia nagy zsonglőr volt, az 1950-es évek gazdasági fellendülését meglovagolva, nagyon ügyesen tömegtermékké tette a Moka-t.

Az addig kis szériában gyártott kotyogósból mára már világszerte 350 millió példány főzi a kávét a gáztűzhelyeken, és egy jó ideje már az indukciós főzőlapokon is…és ezt szörnyű még leírni is, de a változás szele, Bialettiéket is meglegyintette, mert van már kapszulás gépük is.

A Bialetti-kávéfőzőt Renato 1948-ban mutatta be a milánói vásáron, és azóta fogalommá vált…ikon, hitvallás, szerelem, a dolce vita, és a dolce far niente életérzés elengedhetetlen kelléke lett, egy műtárgy, ami a Londoni Tudományos Múzeumban és a New York-i Modern Művészetek Múzeumában is ki van állítva.

Felmérések szerint – Nespresso ide vagy oda – és az is igaz, hogy George Clooney, napbarnítottan, ezüstös hajjal, gesztenyebarna boci-szemekkel, vakítóan fehér fogsorával, millió wattos mosolyával, tényleg szívdöglesztő – de ezúttal nem igaz a “la donna immobile”, még akkor sem, ha George a csábító…az olasz asszonyok igenis hűségesek, ha van mihez annak lenni, nem ingatagok…amit mi sem bizonyít jobban, minthogy Itália szerte, a családok kilencven százaléka !!!! azaz tízből kilenc, még mindig Bialetti-kávéfőzőt használ.

A kávéfőzőre, a vicces kalapos, bajuszos emberke, 1952-ben került fel – az akkoriban induló animációs tévéreklámokhoz. Paul Campani híres karikaturista figurájának a modellje, maga Renato Bialetti volt, és Campani olyan zseniálisan lerajzolta, hogy azonnal belopta magát mindenkinek a szívébe. Ez a nagyon kedves, “ l’omino con i baffi “(kis bajuszos ember) lett a Bialetti Moka védjegye, aki feltartott mutatóujjával, újra és újra, egy újabb eszpresszót rendel…

Az idő Renato Bialetti felett is eljárt – pedig biztosan milliószámra itta a presszót, 93 éves korában helyezték örök nyugalomra, utolsó kívánsága az volt – jól kifőzte – hogy a hamvai, egy igazi, felnagyított Bialetti kávéfőzőben kerüljenek be a családi kriptába, Casale Corte Cerro temetőjében…és ez úgy is lett.

Először azt gondoltam, hogy basszus, itt mindenki megőrült, ez nem létezik, utánanéztem, és de, igen, létezik…aztán arra gondoltam, hogy ez a “fekete humor” egy édes kis semmiség ahhoz képest, amit az egyiptomi fáraókkal műveltek, és elvégre Renato is egy király volt, elhíresült nevén, Ő volt a “kávé királya”.

A versenyképes “kávépárna-gépek” térnyerésével, a nehéz olasz gazdasággal és George Clooney- val szembenézve, a Bialetti-csoport napjainkban egy esetleges csőd ellen küzd, 2018- ra, 108 millió USD adósságot halmozott fel, szerencsére ezt se Alfonso, se Renato nem érte meg. A Bialetti pénzügyi bukása különösen keserédes, ha figyelembe vesszük a Bialetti család küzdelmeit a cég felépítéséért…úgyhogy én azóta, hogy mentsem a menthetőt, boldog boldogtalannak, és néha magamnak is, ajándékba, Bialetti Moka Express-t veszek, és most megyek, és főzők magamnak egy jó erős macchiatót.