gesztenye
♦POMÁZI ADÉL | VERS
Fény pettyezte kavicsok között futnak az őszi gyíkok,
piciny szárnyashangyák hullanak halomra,
méhek vergődnek, abba az utolsó, legutolsó
édes sziromba kapaszkodva,
lassan lepergett levél zizeg a talpunk alatt.
SPACE
Visszasétálunk autódhoz,
kávéspoharainkat a kukába dobva,
sáncainkat és az ablakainkat felhúzzuk újra.
SPACE
Ma sem oldódott a magány.
Burkából kipattant, elgurult
fényes-gesztenye
maradtam.
SPACE
De egy percig szép volt a szemed
a hullámzó dunai fényben,
ahogy nézted
szemben a monostori révet.
SPACE
SPAC
E
írásaim
♦ POMÁZI ADÉL
irodalom/vers
irodalom/regényrészlet
Pomázi Adél: EGY JÓSNŐ VALLOMÁSAI
Pomázi Adél: EGY JÓSNŐ VALLOMÁSAI -BÁL UTÁN
Pomázi Adél: EGY JÓSNŐ VALLOMÁSAI-
EGY MÁSIK VÉGZETES BOKRÉTA
irodalom/novella
Pomázi Adél: KACSÁS-VARGÁNYÁS GARGANELLI