nyolc vers
♦ MOLNÁR OTTILIA
ENNYI
Meglepő egybeesés,
páratlan fordulat
Nem mindennapi talány,
Elindít valamerre talán.
Amíg nézed és bámulod
A mindenséget tágítod.
space
CAMINO
Vándorúton vagyunk,
a lelkek hosszú, tömött sorokban
bolyongnak, keresve-kutatva,
az örök csodát, az eleve elrendelt
véletlenek végtelen sorát. Szemed
tükrében, keresem fényem és
az öröklét káprázatát.
space
FAGY
Mínusz tíz alatt,
a lélek is befagy,
Nem tud érezni,
attól még lehet
vérezni, jönnek-
mennek, fagyosan
szeretnek, csikorogva
nevetnek, zörögve
szeretnek. Ha a hideg
fáj, ne kiabálj,
csak szótlan várd
a tavaszt.
space
IN MEMORIAM B.F.
Te viszed át a szerelmet,
szívedbe zárva, én meg várom,
a másik parton állva. Így nem
lettem árva. Ez maga a csoda.
Szerelmünk örök szivárványként
ível az időn át ide-oda.
space
KÍVÁNSÁGLISTA
Nem feladni,
lelépni végleg,
vagy maradni
kifulladásig,
szeretni, ha
nem trendi
akkor is,
valamit végre
végigcsinálni.
space
LÁTÁSMÓD
A túl sok fény vakít, de
surlófényben mindent
megláthatsz, amit az éles
fény elrejt. Megvilágítás
kérdése.
space
A LÉLEK ÚTVESZTŐJE
A lélek útvesztője rögös,
fölösleges a sor végére állni,
várni, várni, a végső lélegzetet
visszafojtava, visszaszámlálni.
space
MEGVÁLTÁS
Meglepetés e költemény.
Idő van, ezért megváltom
helyjegyem. Megváltom
így magam, magam.
azonnal indul a szerelvény.
felpattanok, és utazom
magam. magammal.
megváltás ez az utazás
magamnak.
2025/03/10 10:54