köz és keresztény
MÁJUSI CAPRICCIO
♦ BÖDECS LÁSZLÓ | VERS
Betársulnék a nagy keresztény köztársaságba.
Beiratkoznék a táncrendjébe egy nemzetes kisasszonynak,
hogy friss harmattal megöntözzem, aztán májusfát állítsak,
és ne sokára, talán a nyár végeztével, mielőtt beköszönt
a lombhullató, sárga ősz, meglégyen a lakodalom.
space
Ha ugyan szőke volna talán! Vagy barna se rossz,
de üsse kő, ha vörös, csak szava igaz legyen, mint a méz,
fényes, tápláló és édes, mutasson előre csillaga. Persze
áldás, ha csinos, ha a dereka karcsú, az arca gömbölyded,
gondunk se lenne többre, csak megtartani ígéretünket, a valót.
Álmodoztam, körömben langyrészeg barátaim, s a köztársaság.
space
De barátaim figyelmeztettek, rosszul tudom, nincs se keresztény
se köz, és félremagyarázzuk hőseinket, szószólóink jöttment tahók,
egyszerű rigmusokkal vetekedtünk, és megszületett a félreértés.
Félreértettek a lányok is, szándékaimat uradalmi maradványnak,
ugyanakkor szerető rítusaimat gyönge trubadúrságnak mondták,
megmosolyogták helyzetem többnyire, és tarlón jártunk mezítláb.
space
Hittel ugyan, mert hitünk az volt, csak se jó se rossz, se magas se mély,
amerre néztünk csupa ötletszerűség, tájékoztattak, lehet, hogy nincs
Isten, fennhéjázás nem volt ebben, szépen lassan megértettük,
hogy együtt akarunk lenni, csak ne kelljen zászló, helyette
egy szalmabála tetejére feküdtünk, és bár nem egyeztünk meg benne,
jött a nyár és felperzselte mind, ami zöld volt, mégis jött a betakarítás.
space
Összeültünk a diófa árnyékában, üdvözöltem barátaim,
házassági szándékukat kifejezték, s a szekér lassan indult tovább.
Aminek nevét nem tudjuk együtt kimondani, vállunkat átkarolta.
Kép: Fortepan/Szent-tamási Mihály, év:1953
írásaim
♦ BÖDECS LÁSZLÓ