balatoni koccintások omar khajammal
♦ NÉMETH ISTVÁN PÉTER
1.
Csak el fog hagyni a lelked, nem is köszön,
Isteni titkokig, túlra egy nagy függönyön.
S nem fogod tudni, hogy honnan jöttél
És hova mégy. Igyál bort. És töltsön el öröm.
2.
Igyál bort, mert hosszú évek jőnek a föld alatt,
Barát, haver és szerető mind elmarad.
Sose feledd hát, tartsd jól meg a titkot:
Elnyilt tulipánok nem bontnak új szirmokat.
3.
Igyál bort, mert abban él minden örömöd,
Elmarad úgyis a többi a hátad mögött:
Némulnak kacajok. Szirmok elperegnek.
Örvendj egy percig; a pillanat csak örök…
4.
Igyál bort! Minden csöppje gyógyító balzsam,
Ha szív szorong, s hinnéd, végzetes baj van.
Dicső fent az Úr, mennyei medikát küld,
S minden, mi fájt, alámerül ez italban.
5.
Egy kupa bor száz vallással is fölér még,
Hatalmasabb, mint a kigöngyölt Kína-térkép,
Drágább kincs minden szikrázó rubinnál.
Napjaid beragyogja, nincs nála főbb érték.
6.
Nem kellenek kongó szavak, tölts csak, kincsem,
Szádon kívül más Nap az éjben úgysincsen.
Némíts el rubin borral, − mint tested: láng.
Bűnbánatom könnyű, akár incselő tincsed.
7.
Vigan öntöz virágot a végtelen,
Harmatot könnyez az ég minden reggelen.
Selymes, rózsaszin borral jő az alkony,
S a kín poharát hunyó Napba emelem.
8.
Hogy megtudjam meddig is élhet itten az ember,
Tegnap a flaskámba csókoltam nyelvemmel.
Szája a számon éngem emígy intett:
„Igyál bort! A halál őrtorony nélküli tenger.”
9.
Szapulnak sokan, mivel borissza vagyok.
A vallás számára gyűlöltek az italok.
Hazugság, hogy a bor gyöngítné hitem.
Allah véréből áhítattal ihatok.
10.
Töltsd hát a bor tulipánrőt levét,
Hű kőkorsómból hadd kortyintok mielébb.
Poharamon kívül nincs senki barát,
Kinek a szíve oly tiszta s a lelke szép.
11.
Volna bár kenyerem és hozzá hús talán,
Pár szelet csupán, szerény sátram asztalán,
Boros kancsómmal együtt éldelnék én,
S minden szultán vacsoráját lemondanám.
12.
Tölts, adj írt fáradt s mogorva szivemre!
A kupát muskotályos bor rőtre fesse!
Zsongítsa bánatom el, s mind csak, mi fáj.
Nyújts bort! S lantot is – minek nincs hamis verse.
13.
Borogasd szerelmes szív sebét rőt-setét
Borral! Ne áltass, hogy nem rajtam ejtenéd!
Inkább szomjazom arany álmot kábán,
Mint süppedt koponyák földjét s csillag egét.
14.
Légy boldog, ó Khajjám, légy részegen boldog!
Szökjön arcodba pír ma, légy igen boldog
Lánykád mellett, ha már átkozott ez éj,
S mindeneknek vége, légy, igen, légy boldog…
15.
Sohse engedd, hogy leterítsen a bánat,
Igyál, ha zagyva dolgok szorongatnának.
Tűnődj, s még mielőtt el nem jő a vég,
Csóknak, virágnak soha ne fordíts hátat!
16.
Ha tavasszal borral kínálsz, nékem elég,
Boldogan némulok el, és a csőcselék
Rosszallására se adok a földön;
Kutya legyek, ha számra vennélek, Ég.
17.
Nem bűzleni, hanem illatozni fogok,
Bensőmből szőlővirág illatú borok
Itatják majd a temető földjét át,
S ha barát jő síromhoz, bizony, berug ott.
18.
Igyál bort! Úgyis utánad jövő esők
Csiszolják le neved rőt homokkövekről.
S míg csúzos ujjad engedelmes mind,
Oldjad meg lánykád homlokán a hajkötőt.
19.
Én nem akarhattam a születésemet,
Így nem tudhatom, innen el mikor megyek.
Rubin bor, csordulj bőven a kancsómba,
Hadd mosom le a lét bánatát most veled!
20.
Nem tudom, aki formálta lelkem s testem,
Pokolból hozott föl? Vagy csak égből estem?
De a lányt, de a bort, de a lantot is
Mennyei kölcsön gyanánt előlegezte…
21.
Ruhám nem téptem meg. Nem mormoltam imát.
S íme, kikotyogtam a vétkeimet.
Van-e igazság? Irgalom? Nem tudom.
Ám soha senki nem hallott hazudni még.
22.
Mit hoztam e világra a tenyeremben?
Mit viszek ki belőle? Tölts! Soha szebben
Nem tündökölt a tó még. A Bakonyból
Szellő fut ujjaim közt át. S fönn sirály rebben.
23.
Testem borral mosd meg, ha kiterítenek.
Bőrömre rubin borral vígy föl kenetet.
Bor fényeskedjen értem poharadban.
Egy kocsmapince legyen kriptám. Ég veled!
24.
Az Esthajnal csillag és a Hold mindig bort
Talált őseim asztalán. Ízlik a korty
Ma is; hogy nem fér fejembe: Borkupec
Drágábbat nem vehet annál, mit eladott.
25.
Összeroppant a kezemben a bucsupohár.
Szomjazom még, egy csókból sem ihatok soha már.
Egy nap az élet. Csak egy napig élhet az ember,
akárha az orrszarvubogár.
26.
A pohárban – bár fölé a kedves rég hajolt –
Még mindig az Ő arca ringatja a bort.
S mert oly igen láthatná újra velem,
A rózsalugas ágain bújt át a Hold.
27.
Térdeplőn a tükéknek külön köszöntem,
S szőlő-lányuk ölelem kötözés közben.
Mondod: elment az eszem. Ám ajkamig
Kuszik. Érte mindent hátrahagyok könnyen.
28.
Hűl a sivatag, ám én nyomodba eredek,
Lábfejed boltozatán csókolnám eredet.
Másnak a festett szája sem érdekel úgy,
Bárhogy is izzon a holdszinü fátyol megett.
29.
Bánya a pincemély, s kincsét, a bort, hozd fényre!
Lelked itóka, tested korsaja védje.
A kristálypohár Isten kövült könnye,
Benne a rőt bor meg Fia forró vére.
30.
A Koránt nem olvassák elejétől végig.
Felütik. Lapozzák. Apránként idézik.
Titkát, zamatát kutasd! Kóstolgasd lassan!
Miképp a szent könyvvel, a borral is tégy így!
31.
A mondhatatlanul gyönyörű évszak kellő
Időben érkezik idén is, meglásd, eljő.
S égbe markol: minden virág Mózes keze,
S Jézus lehelletét sodorja minden szellő.
32.
Szeretetlen szívektől messze szalasszon,
Sivatagéj-hidegektől őrizzen a sorsom,
Mert úgyis ideér, értem is eljő egy
Napba öltözött vagy Holdfátyolozta asszony.
33.
Mire kifeszül a mennybolt sátra, Ő már vár rám
– mivel csak ott lelhetem – a pohár alján.
Édes és keserű is, amennyire kell,
Ezért iszom bele borodba, Omar Khajjám.
írásaim
♦ NÉMETH ISTVÁN PÉTER
irodalom/esszé
Németh István Péter: BORDALOK KÉPZELT VERSENYE
Németh István Péter: KISSSTÉRSÉG ÉS CSLÁDFA
PéterSZŐKE PANNI, SZŐKE ANNI, A BALLADÁS VIDÉKI LÁNYOK
Németh István Péter: SZINDBÁD BORKÓBORLÁSAI – TAPOLCÁIG, VONATON
Német István Péter:„HÁROMSÁGOMAT KI ÉRTI MEG?”
Németh István Péter: KHAJJÁM VERSEK ÉS VALLOMÁS
Németh István Péter: ÉKSZEREKBE FOGLALT TÖRTÉNETEK
Németh István Péter: REKVIEM EGY LIGETÉRT
Németh István Péter: A DRÓTOSTÓTSÁG DICSÉRETE
Németh István Péter: RIZAPUSZTA HAGYOMÁNYAI