egy találmány hiábavalósága
♦ ANDRÉ ANDRÁS | VERS
Meghűlt a jóidő, s mikor köhögni kezdett, az egerek jobb
beköltözött hozzám is, a langymeleg műhely jótét árnyékába
(hol cefrék gőze szállt fojtott sziszegéssel, s úgy sietett a
csúszdán, egy jót csobbanni már, az egyre hízó, hűs selyembe…) –
inasnak véltem, majd segédnek később, kisujjában volt
az egész tudomány, fürgén siklott a bordás hűtőtartály
meredélyén, ugrott csőről csőre, szerről szerre.
Úgy megjött az esze közben; a forró vízzel fűtött főzőhengert
tisztelettel elkerülte.
Fotó: Sasa Gyoker – Queen Anne’s dishevelled morning, July 2018
SPACE
Akarni tán épp akarta volna, ám mégsem tudott mesteréül
fogadni mindég (ki tudja, nem tanulta meg az ismeretlen, napi
leckét még eléggé); ha váratlan zavartam őt, őrző angyala
sarkallta átsuttyanni a szomszéd kamarába egy kis tüzifáért.
space
Egy reggel találtam holtan. Másként nem hihetem: a tartály
rézcsövén merészkedett az ismeretlen, ám csábító illat nyomába,
s hogy elfogyott a cső, a mélybe ugrott – a szeszkas alján maradt
pár csepp tüzes vízbe fulladt mámorában.
space
Másnap megjelent a párja. Egy hét sem telt, s a mélybe ugrott.
space
Bár magam sem tudhatom kellőképpen indokolni;
egérfogónak e módszert senkinek nem ígérhetem.
írásaim
♦ ANDRÉ ANDRÁS