KUTYAANGYAL

Egy angyal leszállt kötélhágcsón a mezőre.

Ujjával megérintett egy elütött kutyát. A kutya

erre játékosan meghemperedett a hátán. Két sápadt

ember, túlcivilizáltak, visszaszállt a kocsiba és csodát

meg örök barátságot emlegettek. Az angyal (ebből)rájött,

hogy tud repülni, minek ide kötélhágcsó. Csak. Gondolta, és egy izmos

balettosfiú játékos kecsességével visszamászott a tejszínhabfehér felhők közé.

–

A CSENGETTYŰRŐL

A sarkon kék ház áll, indulni készül talán. York napsütésben,

rosszkedvünk telén aludt a baroness tíz órát, s te közben fogtad

a kezét, tündöklő nyárrá változtattad át. Váratlan ért a kéj,

felszántottad barázdáimat. Ágyékom oly szép, meg az a sötét.

Közelségünk, mint mikor szekéren zötykölődve útra kelnek ketten,

ismeretlen kékség és kétségek felé. Feloldódunk, ott ahol az ég

a tengerrel összeér. Szekerünk békésen, lassan ringat, nem ráz

a göröngy a kerék alatt. A gyeplőt elengedtük, Isten irányítja lovainkat.