Pomázi Adél
(Nomen est omen)

Pomázi Adél

Az egy sóhaj,

Egy eső után leeső nehéz,

Gömbölyded vízcsepp,

Sötét lombon még kicsit csüggeszkedő,

Pomázi Adél

Az a szivárvány legfelső íve,

Egy gyerekbicikli harmadik kereke,

Egy feketerigó sárga csőre,

A madártej habos teteje,

Narancshéj kandírozva,

Pomázi Adél

Aza fahéj illata,

És a sóvárgás, hogy az akác illata legyen,

Pomázi Adél

Az a félelem, hogy sohsem lesz kenguru,

Pedig nagyon szeretne kenguru lenni, meg róka is,

Vagy legalább elegáns prém eszkimókirálylány vállán,

De nem,

Pomázi Adél

egy kém,

Kikémleli,

Hogyan csusszan csillag felhő mögé,

Meg, hogy mitől nedves a kutya orra,

És azt is, hogy

Miért szereted te,

Pomázi Adél.

Pomázi Adél

Író, szerkesztő, szociológus, anya.

Megjelent könyvei:
Holnap hétfő

Cigánytemetés

Rendszeresen publikál a Látó irodalmi folyóiratban, és most épp regényt ír.