tektonika
♦ BABICZKY TIBOR
A halált ha tudná bennem, vetkőzne,
mi voltam, meztelenre, s mutatná meg
fehér alakját, megtérve az őszbe,
rajta, csak elfeküdne épp a földre,
melyből, akár a síkságból kivált hegy,
formálhatna magas jövőt, s a széthullt
jelent olyanra gyúrhatná, ami volt,
de nincs semmi érzés bennem, folyik csak
át az idő a húson, és egyre fogy,
ráncot vet bőrömön, majd végül itt hagy
bábként, üresen, hiánya egybefog
születést, halált, és közte a kínnak
teljes derékhadát: telni kell, nehogy
tetten érhető legyen a pusztulás.
S indul megint, ugyanúgy. És újra más.
Kép: Bodolóczki Linda: Csobánc akril/vászon, 100×130cm, 2021
írásaim
♦ BABICZKY TIBOR