a kertész kosztolányi
AVAGY KERTÉSZT AKARSZ-E JÁTSZANI?
Kertésztársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig kertészkedni, akarsz-e együtt egy kertben élni, gyerekszívvel kertész lenni, nagykomolyan fákat ültetni,
földi javakkal tisztelettel bánni, kertet alkotni, esőnek örülni, a harmatos fűben elheverni?
Fotó: Zsolnai Balázs (a szerző kertje)
Akarsz-e ültetni mindent, mi élet, csodálni a hosszú-hosszú őszt, lehet-e némán kertben ülni véled rubin és sárga levelek közt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel ültetni, figyelni hosszan, néha-néha aggódni, ahogy a kertben jár a kertészember, a kertörző, kinek lelkében a kétely, s mégis fütyörész a fák alatt?
Akarsz-e ültetni gyümölcsfákat, zöldséget, dísznövényt és bokrot, gyógynövényeket, szőlőt, mindenféle jót?
Akarsz játszani ál kertszeretőt, csinálni élővilág temetőt? Akarsz-e ültetni, ültetni mindörökkön, kertben élni, mely a részeddé vált? Virágok közt feküdni lenn a földön s akarsz, akarsz-e játszani halált?