egy olyan társadalom tagja vagyok/lettem

nem önszántamból, aki csak széttárja a még mozgó karjait, ápolt arccal, tiszta ruhában a négyeshatoson közlekedve a munkahelyére, kibámulva az ablakon nézi, és „csak” nézi, ahogy suhan az élet.

és ez az ápolt kellemes ötvenes emlékszik a „rendszerváltozásra”, ami volt, de nem volt.

és még csak nincs is megdöbbenve, fölháborodva.

ezvanbazmeg.

jó, hát akkor „itt fogunk élni”.

nem. nem élni fogunk itt.

az okádástól fogunk megfulladni. megdögleni.

de, mivel olyan szépen eltanultuk a sunyulást, a kussolást felmenőinktől, magunkra csak annyi a gondunk, hogy a „mindennapi orgazmusunk, rizlinget, vajas kenyeret add meg uram!”

a többi pedig…bassza fasz.

nesze neked fölháborodás, lázadás, utcára vonulás, vérfürdő.

nem lesz itt semmi.

mondom: NEM LESZ ITT SEMMI

fotó: Lajos Hauer

2025/05/18 13:26