♦ ÁLLANDÓ SZERZŐ

Pécsett születtem egy ott ideiglenesen tartózkodó pesti anya és egy felvidéki, háromnyelvü apa egyetlen gyerekeként. Budán nőttem fel, Pesten kezdtem jogra járni, amit félúton hagytam abba, hogy kivándoroljak Rómába, ahol már várt olasz férjem. Idén pontosan ötven éve élek Rómában, ahol elvégeztem a La Sapienza egyetem bölcsész, német-magyar-angol szakát. Tizenhét éven keresztül tanitottam nyelviskolákban, utána tizenhárom évig dolgoztam egy nagy nyomdaipari vállalatnál mint tolmács és forditó, és amikor ez az állás megszünt, vigaszdijként beiratkoztam egy könyvkiadással foglalkozó általános tanfolyamra, ahol „felfedeztek”. Eleinte egy jónevü római kiadó számára irtam németül és angolul kiolvasott könyvek rezüméjét ajánlva a könyveket kiadásra vagy eltanácsolva, majd ez a kiadó felkért forditani, és igy született az első könyvforditásom, amelyet azóta másik harmincegy követett. Forditottam Nádas Pétert, Szabó Magdát, Karinthy Ferencet, Konrád Györgyöt, Gyurkovics Tamást, Mérő Lászlót, Földényi F. Lászlót, Mikszáth Kálmánt, Hász Róbertet, Dragomán Györgyöt, Vajda Miklóst, Radnóti Miklóst, Molnár Ferencet, Bartis Attilát, Kosztolányi Dezsőt, Pap Károlyt, Nyerges Andrást, Gárdos Pétert, Gerlóczy Mártont, és folytathatnám. Leforditottam, a kiadó meg is dicsérte és ki is fizette a munkámat, Parti Nagy Lajos „Hősöm teré”-t, de a kiadó úgy döntött, hogy a történet csupa hihetetlen elemet tartalmaz, és nem adta ki. Azóta is bánom, hogy nem léptem fel erélyesebben a könyv érdekében. 2021-ben megjelent egy memoárom, „L’estate del Sessantanove”, „1969 nyara”.

A tizennyolc, forditással eltöltött év alatt irtam száznál több recenziót, cikket, olasz papirformátumu és digitális újság számára. Nem szivesen, de felléptem irodalmi fesztiválokon és könyvbemutatókon. Ötven éven keresztül a privát levelezésen kivül soha nem vetettem magyar betüt papirra, a Vulkán az első alkalom, hogy ismét magyarul próbálom magam kifejezni.

Egy fiam és három unokám van, őket tartom életem legszebb eredményeinek.