Olvasási idő 6 perc

aki képes volt kilépni

 ♦ RÉNYI ANDREA | POTRÉ

1971 őszén Teri csomagot kapott Rómából. Tieznhét éves volt. A pakk feladója egy 27 éves olasz ügyvéd volt, akivel a fodrásznövendék Teri azon a nyáron Budapesten, egy strandon ismerkedett meg. A fiú nem igért és nem is kért semmit. Teri mégis el-elálmodozott róla a Dózsa György úti szoba-konyhában, amit hentes apjával, pénztáros anyjával és fodrász nővérével osztott meg. Küldte is szorgalmasan a szebbnél szebb budapesti képeslapokat Rómába, és az olasz fiatalember értett a szóból.

Teri nagyon megörült a csomagnak, zokszó nélkül fizette ki a vámot, hogy aztán boldogan felbonthassa. Egy lemez volt benne és egy levél. Olasz tudása nem volt elég a levél elolvasásához, igy megkért valakit, engem, hogy forditsam le neki.
Kedves, de félreérthetetlen és megfellebbezhetetlen búcsú volt. Teri elsirta magát és hiába volt előkészitve a lemezjátszó, hogy meghallgassuk együtt a lemezt, ő inkább úgy döntött, elmegy kisírni magát valahová, hogy aztán mosolyt tettetve tudjon hazatérni. Nálam hagyta a lemezt, én kiváncsian meghallgattam és attól kezdve napokig ment egyfolytában.
„Emozioni”, érzelmek, szenzációk, emóciók, az akkor talán legnépszerübb olasz cantautore, vagyis énekes-zeneszerző, Lucio Battisti legsikeresebb nagylemeze volt. A számokhoz a kitünő szövegeket Mogol, a nemrég 87. évét betöltött Giulio Rapetti irta. Magyar kontextusban talán a Bereményi-Cseh Tamás párost lehetne párhuzamként említeni. Több mint ötven év távlatából is korszakalkotó zene és szöveg. Nincs egyetlen olyan szám sem ezen a lemezen, amit nem hallgatnék meg boldogan ma is. Pedig rongyosra játszottam a saját példányunkat, amit már itt, Rómában vettünk férjemmel 1973-ban. És a lemez cd-változatát is kénytelen voltam megvenni újból, mert az első példányt tönkrehallgattuk.
Pár héttel később Teri visszakérte a lemezt. Megvigasztalódott, belátta, hogy a szerelem, a történet, csak az ő fantáziájában létezett, és a lemezt már mint sima, az érzelmeitől független zenei teljesítményt hallgatta és szerette meg ő is.
Lucio Battisti pontosan 25 évvel ezelőtt, alig 55 évesen távozott el. Idén márciusban lett volna 80 éves. Karrierje első éveiben sokat szerepelt nyilvánosan, ő volt egyben kompoziciói talán legjobb előadója is, bár vele és utána jóformán minden olasz előadóművész, kisebb-nagyobb sikerrel, megpróbálkozott a dalai előadásával. Elég hamar belefáradt a sztár szisztéma követelményeibe, fokozatosan lépett le a szinpadról, egyre ritkábban vállalt fellépéseket. Megnősült és apa lett. Szűk családi körbe zárta magát, egy időre külföldre is költözött, hogy minél távolabb tarthassa magát a sok kiváncsi, egyetlen lopott fényképért mindenre hajlandó paparazzóktól. Élete utolsó éveiben nem vonzották már az ütős slágerek, és még annyira sem a banálisak. Áttért a kisérletezésre, ezek a kompoziciói ma is komoly hozzáértést igényelnek és sokszor messzire távolodnak a könnyűzene világától.
Öröksége kimeríthetetlen. Kompozíciói ma már klasszikusoknak számítanak, a mindennapi olasz élet szerves részeivé váltak.
Élete története példamutató, egyszerű sorsból, egy Lazio megyei kis faluból küzdötte fel magát, csakis zsenialitásának és felkészültségének köszönhetően, az egyik legismertebb olasz zenésszé, aki amikor már soknak, természetének nem megfelelőnek érezte a sztárság túl sok kíváncsiságnak kitett életét, képes volt szakítani azzal. Mogol pedig, elsősorban Lucio Battisti kompozicióinak megszövegelésével, máig a legismertebb olasz szöveiró. Aki szeretné meghallgatni a teljes „Emozioni” lemezt, innen indulhat ki: https://www.youtube.com/watch?v=NwkoQHFmyMw…
Hogy aztán belemerülhessen Lucio teljes életmüvébe, ami szintén megtalálható a youtube-on.