Olvasási idő 7 perc

a nemzet giannija

♦ RÉNYI ANDREA | PORTRÉ

A minapi, Lucio Battistiról írt megemlékezésemre egy kedves író-olvasó reagált, aki felvetette az olasz könnyüzene elégtelen magyar ismeretének témáját. Váratlanul ért az érdeklődés. Azt hittem, az olasz tájak, irodalom, művészet, klasszikus zene és konyha mellett a nagyon változatos és sokszor a legmagasabb szinvonalat megütő olasz pop-rock, és énekesvilág szintén régen beszivárgott. Az iró-olvasó Nicola Di Baritól szeretne többet tudni, tehát vele kezdem. Bár ő nem korszakalkotó, mint pl. Battisti, Fabrizio De André, Lucio Dalla, Francesco De Gregori, Antonello Venditti, Franco Battiato, Francesco Guccini, hogy kapásból csak pár nevet említsek a több tucatból. Vagy akár mint Gianni Morandi, akiről majd Nicola Di Bari után ejtenék néhány szót.

Nicola Di Bari eredetileg Scommegna néven született 1940-ben Puglia, Apulia tartományában. Kellemes hangú, a hetvenes évek elejének középmezőnyében két-három nagy sikert elért szám előadómüvészeként tartották számon. Hogy aztán elfelejtsék. De dalait azóta sokan mások is interpretálták és a leghiresebb száma – „La prima cosa bella” („Az első szép dolog” https://www.youtube.com/watch?v=OpA3kWnNjng ) -, amivel elsőszülöttje világra jövetelét ünnepelte (szövegét Mogol, elsősorban Lucio Battisti szövegszerzője, írta), 2010-ben egy kedves és kedvelt édeskeserü olasz film cime is lett Paolo Virzì rendezésében, amelyben a dalt, a film Leitmotivját Malika Ayane énekli. ( https://www.youtube.com/watch?v=cnrOQGwKxzw )
Mint sok más fiatalon hazai népszerüségre szert tett, de nevét csak egy-két számhoz köthető olasz énekes, Nicola Di Bari is külföldön folytatta a karrierjét. Ő Latin-Amerikában turnézott leginkább, végül több lemeze jelent meg spanyol nyelven, mint olaszul. Nevére, bár még él és időnként meg is interjúvolják, már csak a 70 felettiek emlékeznek hálával.
Gianni Morandi is nyolcvan felé ballag. Decemberben tölti be a hetvenkilencet. Máig ő az olasz közönség elsőszámú kedvence. Talán nem túlzok, amikor azt állítom, ő a legnépszerűbb, a legjobban szeretett olasz énekes. És ez a rajongás idestova hatvan éve tart. Mindig mosolygós örökifjú, aki még nehéz pillanataiban is, kizárólag pozitív kisugárzásával hódít. Egyszerü, hithü kommunista család gyermeke. Emilia Romagna tartomány szíve, Bologna mellett született. Tizenhét évesen már befutott táncdalénekes volt, húszévesen egymillió példány kelt el első slágeréből („In ginocchio da te”, „Térden állva hozzád” https://www.youtube.com/watch?v=aPJAtfS0O6k ), amivel tizenhét héten keresztül vezette az olasz slágerlistát. Huszonkét évesen nősült és hamar született meg az első gyermeke. Innentől kezdve egy-egy kevésbé eredményes év (és magánéleti probléma) kivételével minden lehetséges díjat megnyert.
Felülmúlhatatlan showman, fél évszázada immár ő a „Gianni nazionale”, a „nemzet Giannija”. Ennek ellenére soha nem bízta el magát, nem bánt senkivel lekezelően, és soha nem tudták rajtakapni sztárallűrön. Pár nappal ezelőtt egy rövidke, alig húszmásodperces videóval, rendkívül barátságosam jelentette be, hogy egy ideig távol kíván maradni a közösségi médiától.
Követői bánatosan vették tudomásul, mert napi posztjai sokak számára voltak kihagyhatatlanok. Facebookon több, mint hárommillió követője van, csak Matteo Salvini, a jobboldali Lega főtitkára múlja őt felül. Többszáz szám füzödik a nevéhez, ezek közül legalább ötvenet jóformán minden olasz kivülről énekel, fütyül, idéz valamilyen formában, nap mint nap. Mindenki másról lehet tudni valami kompromittálót, kellemetlent. Róla nem. Mert neki könnyen megbocsájtható még a negatívum is, — elüti mosolyával, öniróniájával, rokonszenves jelenlétével, sőt, akár bocsánatkérésével is.