Nem volt könnyű újra talpra állnia a lágerek után. Úgy érezte, sehol sem találja helyét, senki sem akarja meghallgatni. Visszatért Magyarországra, onnan Csehszlovákiába utazott, ahol megpróbált letelepedni, majd az éppen akkor születőben lévő Izraelben. Végül 1954-ben Nápolyba került és onnan utazott fel Rómába. Különböző munkákkal tartotta el magát, felszolgált, táncolt, szépségszalont vezetett, és közben irt. Rómában gyökeret vert, megtanult olaszul és megismerkedett a költő és rendező Nelo Risivel, a világhires Dino Risi testvérével. Összeköltöztek, összeházasodtak, és Edith Bruck olaszul kezdett el írni. Anyanyelvével túl fájdalmassá vált a viszonya. 1959-ben jelent meg első regénye. Ezt folyamatosan követték újabbak és újabbak, miközben verset, drámát, forgatókönyvet irt, filmet rendezett, és magyar költőket, Radnótit, József Attilát fordított olaszra.
A szellemi tevékenység mellett sosem felejtette el a lágerben tett ígéretét, és több mint hatvan éve járja fáradhatatlanul az iskolákat, hogy kötetlen történelmi előadásokat tartson a Soáról. Ez szolgálat és egyben folyamatos próbálkozás is, hogy feldolgozza magában a feldolgozhatatlant. Levél anyámnak című 1988-as kötetét nemrég újra kiadták. Ez alkalomból a Corriere della Sera-nak adott interjújában igy összegezte sokévtizedes tanúságtételét: „Drága Édesanyám, kilencven évesen kijelenthetem, hogy értelmet tudtam adni a túlélésemnek.”
Edith Bruck hármas identitása – magyar, zsidó, olasz – harmonikusan ötvöződik minden művében, melyeknek egy része magyarul is megjelent. Itáliában elismert, kitüntetett író. Ferenc pápa pár éve, a lakásán kereste fel. Kötetei nagyon magas példányszámban jelennek meg és fogynak el. Évek óta az egyik legtekintélyesebb interjúalany.
Én személyes hálával is tartozom neki. Bő fél évszázaddal ezelőtt, 19 évesen, beleszerettem egy olasz fiúba, aki megkérte a kezem. Édesanyám első reakciója kemény, de az akkori körülmények között nem meglepő volt: „idegen ember azt mond, amit akar”. Amikor egy ma már nagy nevű grafikus, Kass János, édesanyám volt iskolatársa és barátja, Rómába készült, megkérte, találkozzon a fiúval, mert kiváncsi a véleményére. Igen ám, de ő nem tudott olaszul. Viszont jó barátságban volt a festő és iró Carlo Levivel, aki felkérte Edith Bruckot tolmácsolásra. Igy Edith Bruck segitségével Kass találkozott jövendőbeli férjemmel, és Edit Bruck meggyőzte: a fiú rendes ember. Edith Bruck idejét áldozta arra, hogy segitsen két ismeretlen fiatalnak, akik aztán össze is házasodtak.
