Fotó: Csikós Attila

a haza körét nem kell birtokos szerkezettel négyszögesíteni, a haza nem egy telek, nem egy stég, és még ha úgy is gondolod, hogy neked több jogod van magaddal megszemélyesíteni történelmet, származást, mindenki múltját és hazaszeretetét, mert a te szíved, Julianna nagyobb lánggal ég, mint a kitáguló és aztán összeomló csillagok, Julianna, hát én azzal nem tudok mit kezdeni, de elgondolkodom, mit tettem én, mit tettem a hazáért, és látod, igazad van, semmit, beleszülettem ebbe a hazába, talán nem véletlenül, ha már az ezerötszázas évekig visszakövethetem a családom ágait, bogait, de mindenképpen érdemtelenül vagyok magyar, Julianna, nem tettem semmit érte, hogy ezen a pompás nyelven mondjam ki először, hogy hús, igen, Julianna, ez volt az első szavam a mama után, de az éhségért se kellett tennem semmit, az is csak volt Isten ajándékaként, s aztán, kérdezem, kérdezhetnéd, felnőttem a hazáért, olvastam, voltam úttörő, szavaltam, a KISZ-be nem léptem be, de nem a hazáért nem léptem be, csak mert lusta vagyok, és igen, lusta voltam sokszor, a hazáért lusta megtenni olyasmit, amivel nem értek egyet, de olvasni szerettem, igen, sokat olvastam a hazáért, és igen korán igen nagy műveket, melyek nem minden esetben a magyar hazáról szólnak, de finoman taglalják emberi közösségek együttélésének lehetőségeit, és bicajoztam a hazáért, Julianna, és koncertere jártam a hazáért Julianna, és szerelmes voltam egy lányba a hazáért, és csalódtam a szerelemben a hazáért, Julianna, és akkor igen sok Csokonait olvastam, és ha ez nem is vált a haza hasznára, engem megnyugtatott, pedig nyughatatlan tizenegy éves voltam, akit rabul ejtett a nyelv, a te anyanyelved,  Julianna, amit én íróként sem tarthatok sajátomnak, gondolom, bitorlom csak, gondolom, így gondolod, ha felteszed a kérdést, mit tettem én a „te hazádért”, tudod, Julianna, igazad van semmit, csak lélegeztem, beszélgettem sokszor az enyémtől eltérő véleményű emberekkel, vitáztam, ittam, sokszor napokig egyfolytában, s úgy igyekeztem megbocsátani magamnak, ahogy másoknak tudok, megbocsátani restséget, csalást, rosszindulatot, műveletlenséget, oktalanságot, talán, Julianna, ezt tettem a hazámért, ha szóvá is teszem a bajt, a bűnt, próbálok az ártatlanoknak megbocsátani, tüntetni a hazugság ellen, kétezerhatban is, tavaly is, idén is fogok, és fogok inni is, éjszaka mulatni, ahogy írtad, idén is fogok élni, élni a hazámért, és fogok sétálni, levegőt venni a hazámért, és bizony, írni és „filozofálni”, ahogy írod, bár ebből egészen tisztán látszik, hogy a filozófiáról, mint tudományról aránylag kevés ismereted van, Julianna, tulajdonképpen megtisztelsz, ha így fogalmazol, hiszen nem, nem tudok „filozofálni”, ahogy a hazáért sem tudok semmit tenni, semmi egyebet, mint amit az én magyar őseim tettek a „te hazádban”, megművelni a földet, az embert, Julianna, életben maradni, és a „szent megháborodottakat” nem bántani, hanem megbocsátani nekik.