Olvasási idő 10 perc

nádas péter olaszul

Nagy öröm ért: àprilis 12-én megjelent Nádas Péter Rémtörténetek c. regénye olaszul Laura Sgarioto forditásában, a La nave di Teseo kiadó gondozásában. Alig pár nappal később már meg is jelent egy interjú az iróval, amit a Rémtörténetek (Storie dell’orrore) olasz megjelenése alkalmából készitett Mara Gergolet a LaLettura, vagyis a Corriere della Sera vasárnapi irodalmi melléklete számára. A nagyformátumú, majdnem egész oldalas cikk összefoglalja Nádas élete legfontosabb állomásaiból kiindulva a mű születését, jellegzetességeit, hogy aztán átcsapjon Magyarország politikai elemzésébe, Nádas fényképész múltjába és irói jövőjébe. A cikk címe a politikára rezonál, Io sono diviso in due come l’Ungheria (Két részre hasadtam, mint Magyarország), és az alcím is erre épit, a könyv csak pár szó erejéig szerepel, hogy átadja rögtön a stafétabotot a helyzetelemzésnek alig három sorba sűritve, amin aztán az olvasó elgondolkozhat akár órákig is. Körülbelül igy hangzik: „Nádas Péter leír egy falut, ami hasonlít ahhoz, amiben él, de a vége egy katasztrófa: «Mindennek a metafórája». Orbán? «Európa hibája is, aminek nem sikerült egy több hullámban feldúlt országban újjáépitenie a polgárságot. Az oligarchák kapitalizmusa győzött.”

Nádas jelen volt az olaszra forditott irodalomban a közelmúltban is a Párhuzamos történetek (Storie parallele) kiadásával. A mű a neves Bompiani kiadónál látott napvilágot Laura Sgarioto forditásában, három kötetben: az első 2019-ben, a második 2021-ben, a harmadik pedig tavaly került a könyvesboltokba, de hacsak a fontosabb recenziók el nem kerülték a figyelmemet, számomra megmagyarázhatatlan csend övezte a könyveket. Itt-ott felbukkant egy-egy irás blogokon, de sokkal több figyelmet érdemel. A Párhuzamos történetek-re akár olvasókörök szerveződhetnének, hiszen hónapokig lehetne belemélyedni, de ha nem foglalkozik vele a sajtó, vagy az irodalomra specializálódott médiavilág, akkor erre senki sem érez késztetést.

Talán a jobb promóciónak köszönhetően a Rémtörténetek-re nem ez a sors fog várni, és remélhetőleg Nádas nem kevés előzö, olaszul megjelent munkáira is fel fogja hívni az olasz olvasóközönség figyelmét. Talán a szerző eddig meglehetősen hányattatott olasz sorsa átfordul végre sikertörténetbe. Erről jutottak eszembe a „régi szép idők”, amikor Nádas Péter egy-egy könyvét több szépen és jól tájékozottan megirt, milliók által olvasott lapokban megjelent recenzió fémjelezte az olasz irodalmi élet főszereplői tollából. Közülük csak két nevet említek: Elisabetta Rasy és Francesco Matteo Cataluccio. Örömömben elő is szedtem azt a dossziét, amiben őrzöm a müvészi recenziók aranykorában kivágott cikkeket, és ismét elégedetten nyugtáztam, mekkora port vertek fel fel a Nádas-kötetek 10-15 évvel ezelőtt.

Nádas Péter szivügyem volt, az első forditóként megélt pillanattól kezdve próbáltam meg rábeszélni minden olasz kiadói embert, aki hajlandó volt velem szóba állni. Több évi próbálkozás után, 2009-ben, amikor már nem is reméltem, percek alatt vált konkrét tervvé A Biblia forditása és kiadása, mert a szerencse pár percre összehozott a Rizzoli egyik scout-jával. Valószinüleg sikerrel jártam volna korábban is, de a másik fület, ami szenvedélyes szavaimra kinyílt, eljátszottam örökre egy rosszul választott és túl sok nehézséggel létrehozott könyv miatt. Az érthetőség kedvéért az olvasónak tudnia kell, hogy a kisebb nyelvekből forditók gyakran a scout szerepkörét is ellátják, tehát a forditandó könyvet is ők ajánlják a kiadóknak. Szerencsére időközben Nádas olaszul való megjelentetése szivügyévé vált másoknak is, igy az elbeszéléskötet A Biblia (La Bibbia) mellett megjelent az Egy családregény vége (Fine di un romanzo familiare) is, Laura Sgarioto forditásában a Baldini Castoldi Dalai kiadónál. 2010 és 2012 között egy azóta már nem létező kiadó, Zandonai, kiadott még két Nádas-kötetet a forditásomban, a kisérletező Szerelem (Amore) c. kisregényt, és a Minotauros-t (Minotauro), ami megint egy elbeszéléskötet.

Baldini Castoldi Dalai megbizta Laura Sgariotot az Emlékiratok könyve (Libro di memorie) forditásával is, ami másik három fordító (Alexandra Foresto, Vera Gheno és Krisztina Sándor) segitségével időben el is készül a mantovai Festivaletteratura 2012-es kiadására, ahol Nádas, immáron öt olaszul megjelent müve birtokában, személyesen is bemutatkozott. Nagy sikere volt. Csak éppen a két kiadó, Zandonai és Baldini Castoldi Dalai, bezárt, igy kiadásaik eltüntek a könyvesboltokból, majd a Rizzoli-BUR által kiadott elbeszéléskötet (ami véletlenül a forditó neve, vagyis a nevem nélkül jelent meg) is elsüllyedt, – hiába kerül Nádas neve szóba minden évben az esetleges Nobel-dijasok között, Nádas könyveinek alig alakult ki olasz olvasótábora.

A Rémtörténetek megjelenésével, a könyv apropója alkalmából megjelent cikkel az asztalomon, most újra reménykedem, hogy tizenöt évvel az első megjelenés után, Nádas Péter müvei végre méltó helyet foglalnak majd el az olaszországi könyvvilágban.

Krasznahorkai László olasz sikertörténete mellé felzárkózik majd Nádas Péter is. Úgy legyen.