Gianni Toti 1968-ig dolgozott a L’Unità-nál, mellette verseket, szinház- és filmkritikákat, novellákat irt, sajátos müfajt teremtve kereste az utat a technológia és a költészet egyesítéséhez, ami később a videoköltészet (videopoesia), vagy elektronikus költészet (poesia elettronica) néven vált ismertté. Mint kiküldött újságiró nagyon sokat utazott, időnként hónapokat töltött távol Rómától. A hatvanas évek végéig, a nagykövetség sajtóirodájának vezetőhelyetteseként, Marinka a római Magyar Akadémián dolgozott. Privát életében is a magyar irodalmat, embereket és tájakat próbálta megismertetni olasz olvasóival és nézőivel. Szabadidejében magyar prózát, költészetet fordított olaszra. Ezek nyers fordítások voltak, amelyek Gianni Toti és Jole Tognelli tolla alatt öltöttek végleges formát. Elsősorban Petőfi, Nemes Nagy Ágnes, Juhász Ferenc, Ady, József Attila és Radnóti verseit, valamint Lukács György, Déry Tibor prózáját ültették át olaszra. Több kötetük közül különösen figyelemre méltó volt a Radnóti-forditás: 1964-ben, a költő meggyilkolásának huszadik évfordulójára két olasz-magyar fordító-költőpár is versfordításokkal készült. Bruck Edit férjével, Nelo Risivel, Dallos Marinka pedig Gianni Totival. A Nobel-dijas Salvatore Quasimodo, aki olvasta a Dallos-Toti házaspár kötetét, cikket irt Radnótiról. Ingeborg Bachmann pedig, akinek szintén kezébe került az olasz Radnóti-kötet, fellelkesülve javasolta Hans Magus Enzensbergernek, hogy fordítsa a magyar költő verseit németre.

Dallos Marinka a hatvanas években kezdett festeni. Első megvásárolt festőkészletét eredetileg Gianninak szánta, ám férje mégsem vágott bele a festésbe, igy ő maga próbálkozott meg vele. A római Magyar Akadémián számos ösztöndíjas festővel, grafikussal volt alkalma találkozni, amatőrként tőlük tanult technikát. Képeivel először 1968-ban lépett nyilvánosság elé. Ez volt az alkalom, amikor visszavette leánykori nevét, ami akkoriban Olaszországban merész döntésnek számított. 1973-ban kelt életre öt fős alkotócsoportja, a Romanaïf, reagálva az akkor divatos naiv festészet irányzatára. Közös mütermet béreltek Róma egyik hangulatos bohémnegyedében. Karrierje egyre feljebb ívelt. Már az indulást követő években, vilagszert tizenöt önálló kiállitást rendeztek alkotásaiból, és részt vett sok csoportos kiállitáson is. Időközben férje, Gianni Toti is hírnévre tett szert, irodalmi folyóiratokat alapított, folytatta költői úttörőmunkáját. Széles baráti kört ápoltak, amelynek tagjai között ott volt a rendező Pier Paolo Pasolini, az olasz neorelaista film egyik legfontosabb forgatókönyvírója Cesare Zavattini, Marguerite Duras, Alain Robbe-Grillet, de még Che Guevara is. Aztán később, a hetvenes, nyolcvanas években is, Gianni és Marinka via dei Giornalisti-n lévő római otthona, híres volt vendégszeretetéről és nemzetközi értelmiségi jellegéről. Ajtajuk nyitva állt mindenki előtt, aki bekopogott.

Dallos Marinka rendszeresen járt Magyarországra. Kiállított, szoros barátságokat ápolt, új ismeretségeket épített, inspirációt, ihletet meritett. Szeretett és szerették. Hátramaradt levelei, többek között Békés István iró-forditó-kritikussal és családjával, Moldován Domokos filmrendezővel és a minap eltávozott Ragályi Elemér operatőrrel ápolt barátságát tanúsítják. Magyarországon Marinka hódolt gyüjtőszenvedélyének is: népmüvészeti alkotásokat, népviseletbe öltöztetett babákat, játékokat vitt Rómába magával. Folyamatosan festett, képein a magyar vidék, vidéki élet és Róma egyaránt szerepeltek.

A nyolcvanas évek végén rákot állapítottak meg nála, s a gondos kezelés dacára, életének hatvannegyedik évében, 1992 decemberében, elhunyt. Több mint négyszáz festményt, ugyanennyi grafikát, számos fordítást és cikket hagyott maga után. Gianno Toti később a házaspár régi barátjával, Pia Abellivel kötött új házasságot, de mindketten életük végéig szeretettel őrizték Marinka emlékét. Sőt, miután Gianni Toti 2007-ben távozott az élők sorából, özvegye Lazio megye kulturális örökségi felügyeletéhez fordult Gianni Toti és Dallos Marinka hagyatékával, s a hatóság azt magas történelmi jelentőségűnek nyilvánította, védelme alá helyezte. A költő-újságiró tizenötezer kötetét, Dallos Marinka műalkotásainak egy részét, és a nagy volumenű dokumentumokat tartalmazó örökséget egy ennek megfelelő római lakásban helyezték el, amely La Casa Totiana nevet kapta és sokáig, mint kulturális társaság müködött. A Toti-Dallos hagyaték 2022-ben egy Lazioban lévő kisvárosba, Alatri történelmi és művészettörténeti jelentőségű középkori palazzojába, a Gottifredo palotába költözött, ahol az Associazione Gottifredo védőszárnyai alatt a házaspár gazdag hagyatéka máig látogatható, kutatható. Itt őrzik Marinka fennmaradt levelezését, fotógyüjteményét, kiállitásaival kapcsolatos dokumentumait, sajtóanyagát, szépirodalmi munkásságát, baba- és népviseletgyüjteményét. Festészetét Dénes Mirjam, a szintén lőrinci születésű fiatal magyar művészettörténész dolgozta fel, s összeállított egy dinamikus oeuvre-katalógust is, amely online megtekinthető. Eredeti képei Alatrin kivül megtalálhatók az európai naiv müvészetnek otthont adó múzeumokban Luzzaraban, Nizzaban, Vicqben, Jaenban, valamint Kecskeméten.

Dallos Marinka élete és munkássága komoly monográfiát érdemelne, gazdag élete akár egy regényt. S, ha lehet magyarul és olaszul, egyaránt.