Ébredés után az első két óra semmittevés. Teregetés, mosás, tea. Jó meleg, mézes, citromos. Majd az erdei házunkban is ezt fogjuk csinálni, ébredés után az első két órában semmit. Miután sokat utaztunk, körbe utaztuk a világot, a tiedet meg az enyémet is, rájövünk, hogy igazából nem is szeretünk utazni, és feltesszük majd magunknak a kérdést, hogy akkor miért utaztunk ennyit feleslegesen. És majd azt válaszoljuk, hogy azért, hogy jó legyen hazajönni, mert minden egyes hazaérkezéskor más itthon a világ. Sokkal tágasabb, mint előtte. És azért is utaztunk persze, hogy rájöjjünk, hogy mennyire nem szeretünk utazni, így legalább ezt is tudjuk már. És minden felismeréssel, ami egy feleslegesen megtett út után ér minket, gazdagabbak leszünk. És rájövünk arra is, anélkül, hogy bárki mondaná nekünk, hogy az életünk egy kész regény, úgy, ahogy van, már csak le kell írni. De te lusta leszel, mindig is az voltál, majd én leírom helyetted.

Fotó: Egyik Virág

Milyen lesz, ha megint megtalállak, most már tényleg. Mennyire nem lesz villámcsapásszerű, grandiózus, mert elég, ha én az vagyok magamnak. Nem kell a tüzijáték, elég volt a színházból is, ha ilyesmire vágyunk, majd elmegyünk megnézni egy darabot, de otthon legyen nyugalom. Majd ülünk a csendben, hallgatunk, fejünk felett a nap kering. Radnóti verseket szavalunk, és segítesz majd dzsungelt irtani a kertben. De ha nem, az se baj, mert szeretek egyedül hadonászni a bozótvágóval, és közben azon tűnődni, hogy vajon mire lehet majd használni a kiirtott bambuszt meg a koszos padlószőnyegeket. Majd mondom neked, hogy ne dobjunk ki semmit, mert micsoda idők jönnek, drágám. De ne félj, ha nem lesz tüzifa akkor sem fogunk fázni, mert majd legfeljebb veszünk egy lovat és avval járunk, meg mellette alszunk majd. Nagy lesz a ló és jó meleg, a hideg téli estéken hozzábújunk.

És ahogy irtom majd a kertet, elém tárul egy boltíves pince amiről nem is tudtam, hogy létezik. Ez a kert csupa meglepetés, mondom, és te meglepődsz majd egy ültő helyedben, miközben a hintaszékben váltod meg a világot mindenki helyett. Azt mondom, de jó, van egy új helyünk, egy pince. Ha a ház hideg lesz, ott fogunk áttelelni a lovunkkal együtt, akit majd valami emberi névre fogunk keresztelni. És azt mondom, hogy csak az a fontos, hogy szeressük egymást, mert a szerelem mindent legyőz, látod, még saját magát is. Aztán te azt mondod, hogy nem kell kiirtani semmit, mert úgyis visszanő, és ami nem nő vissza, az is még jó lehet valamire.