ha volna apukám
♦ EGYIK VIRÁG | NAPLÓ
A Katiéknál pritaminpaprikával ettük a szendvicset vacsorára. A pritaminpaprikának halál és boldogtalanság íze volt. Drága volt, mondta a Kati apukája. és csak a maszek zöldségesnél lehetett kapni. A tejet is meg kellett inni hozzá, pedig hányingerem volt tőle.
Fotó: A szerző
A Kati anyukája a vaj papirjáról leszedte a maradékot, azt mondta, nem dobunk ki ételt, mert Etiópiában éheznek. Azt se tudtuk, hol van Etiópia. Olyan volt ő is, mint egy éhező. Görnyedten járkált és sóhajtozott, miközben tele volt a hűtő.
A pritaminpaprikának házasság és veszekedés íze volt. A Kati szülei folyton veszekedtek. Örültem, hogy nekem nincs apukám és anyukámnak nincs kivel veszekednie.
Sokat voltam a Katiéknál, mert anyukám későn járt haza. Minden este hétkor volt a vacsora. A pritaminpaprikának agybamászó szaga volt, és olyan íze, mint amikor valami jóvátehetetlen dolgot tesz az ember, amiért egész életében bűnhődnie kell.
A Katiéknál pritaminpaprikát ettünk vacsorára, miközben az apukája kiabált. Azt gondoltam, hogy ha nekem volna apukám, soha senkivel nem kiabálna.
írásaim
irodalom/napló
Egyik Virág: MI LESZ MOST, HOGY MINDENNEK VÉGE?
Egyik Virág: TISZTA ÉLETVESZÉLY