Megtudták egymásról: Anna munkanélküli magyar szakos egyetemi tanár, három lánya van, már nagykorúak, kirepültek a családból. Ő az anyjához költözött ideiglenesen -, az apukája már meghalt -, míg nem vesz lakást, most vált el a férjétől, mert az viszonyba kezdett egy fiatalabb nővel. Árulják a házukat, de időbe kerül, amíg eladják: az árát pedig megfelezik. Anna családsegítőben dolgozott, ahonnan jogtalanul rúgták ki, munkaügyi pert nyert ellenük és a bíróság négy és fél millió forint kártérítést ítélt meg neki. Lesz körülbelül harmincöt milliója, miből lakást tud majd venni, de még keresi az alkalmasat. A lányai közül a legidősebb a brazíliai őserdőben az őslakos indiánok életmódját és spirituális életét kutatja egyetemi ösztöndíjjal, a középső és a kisebbik lánya férjhez ment, van egy-egy gyerekük: szereti az unokáit. Anna szűzmáriás medált visel, egyszerű szoknyát és blúzt, idősebbnek látszik a koránál -, megviselte a válás.

Adrienn főiskolát végzett, irodában dolgozott egy érdekvédelmi szervezetnél, de nem tudtak fizetni neki, nem volt pénze az egyesületnek. Korábban magyar irodalmat tanított egy általános iskolában, de mióta leépítették, nem talált fizetős munkát, segélyből élt. Mindent elvállalt, takarítani járt többnyire, ennek ellenére nagy volt a rezsitartozása, jelzálogkölcsönét nem tudta fizetni: háromszázezer forint tartozás miatt a bank bármely pillanatban kitehette az otthonából. A szülei vidéken éltek, nem támogatták, azt gondolták, ezt Adriennek kéne. A falujukból egy megyei vers pályázat jutalmaként kerülhetett a közeli nagyváros gimnáziumi kollégiumába továbbtanulni, majd onnan Budapestre jött a tanárképzőre. Adrienn rengeteget tanult, képezte magát. A kollégiumi díjra és az iskolai jegyzetekre, amelyeket neki kellett fizetnie, kezdetben az a civil szervezet is adott pályázat útján pénzt, ahol most dolgozik, ezért nem bánta, hogy önkéntesként ott maradt, mert így legalább visszaad nekik valamit. Különben sem tudott elhelyezkedni a tömeges közalkalmazotti leépítések miatt, de egyéb fizikai munka sem volt, akárhol próbálkozott, nem vették fel. Az irodát azért sem hagyta ott, mert úgy érezte, így nem vész el az életben, amíg nem talál biztos jövedelmet, addig sem ücsörög otthon. Adriennt is elhagyta a férje, szintén egy szebb fiatalabbért, a válás után vette a zuglói kétszobás lakást. Nem ismerkedett senkivel, titkon még mindig várta haza a férjét, gyerekük nem született, egyedül élt.

Anna katolikus és alkoholista. Rendszeresen jár templomba és gyülekezetbe, intelligens, gyors beszédű, mozgékony, szőke, kék szemű nő, közel az ötvenhez.

Adrienn is vallásos, de a fővárosban inkább könyvtárba járt, mint templomba. Törékeny, szemüveges, szép arcú, csendes, barna hajú, kilenc évvel fiatalabb Annánál. Érdeklik a transzcendens dolgok, szabadidejében tai-chi-ra jár. Sok közös pontot talált egymás életében a két nő, megkedvelték egymást. Telefonszámot cseréltek.

Anna nyáron jelentkezett legközelebb. Sikerült beadnia az édesanyját szociális otthonba, most már ráér, nem kell ápolnia őt, Adriennek van-e kedve meginni vele valamit. Volt kedve. Együtt töltötték az egész hétvégét. Jöttek, mentek, ittak, csevegtek. Gyere fel, mondta vasárnap este Anna náluk a kapuban. Adrienn azt hitte, hogy elájul, mert a harmadik emeleti panellakás tele volt csótánnyal, annyira, hogy megijedt. Nem csak elvétve itt-ott, hanem csapatostul másztak mindenhol. Eszel? – kérdezte.

Adriennek a szeme sem rebbent, tudta, hogy Annának itt kell élnie, nem mutatta az undort: eszik, mondta. És ettek. Nem túlzás: néha átszaladt a tányéron egy-egy rovar. Na, akkor kiakadt Adrienn: nem udvariaskodott tovább. El innen, és kiszédült az ajtón.

Anna fel akarta újíttatni az anyja lakását, mert szeretne odaköltözni a legidősebb lánya, aki néhány hét múlva visszajön Brazíliából, ez idő alatt viszont hadd lakjon Adriennél – kérte barátnőjét -, akinek akkor már évek óta nem volt keresete, fillérekből élt. Adrienn örült a kérésnek, arra gondolt, hogy együtt anyagilag könnyebb lesz.

Anna elkezdte az anyja panellakását renoválni. A parketta alatt volt a csótányfészek. Adrienn látta, mikor felmentek megnézni, mit is csinálnak a munkások. Egy hónapig tartott, míg mindennel elkészült. Szépen ki lett kifestve: új a parketta, a fürdőszoba és minden.

A felújítás végére Anna váratlanul talált egy szép lakást Budán, az a baja, hogy messze van a busz végállomástól, egy erdőn kell keresztül mennie, hogy haza érjen. Ugyan négylakásos társasház, de elszigetelt a környéken. Félni fog ott, de jó a levegő és szép a kilátás.

Míg együtt laktak, klassz volt: Annának kellemes a természete, ugyan sokat beszélt, de ez nem zavarta a hallgatag Adriennt, jól kijöttek egymással. Anna állta az ennivalót -, Adrienn nem kért mást tőle. Beszélgettek könyvekről, filmekről, a férjeikről, Anna a gyerekeiről, Adrienn, hogy neki miért nem lett, szóval mindenről. Adrienn szerette Annát. Mikor az izgága nő elköltözött, úgy érezte, kong az ürességtől nélküle a lakás.

Adrienn beállt életrendje újból megborult két hét múlva, mert havonként eljárt egy irodalmi felolvasó körbe, ott ismerte meg évekkel ezelőtt Eriket -, aki néha Szegedről ugrott fel Budapestre egy-egy kultúr programra -, és most újra találkoztak. Emlékezett rá, hogy a fiú fest.

Beültek egy presszóba beszélgetni. Erik néhány hete költözött fel a fővárosba azért, mert unta magát vidéken: ott nincs lehetősége, hogy kiteljesedjen a művészetben. Budapesten több sansza van érvényesülni. Krisztusokat fest, mondta.

Erik harminchárom éves, barna hajú, sportos, farmeros, tornacipős fiú volt, fürkésző tekintettel. A korábbi életéről elmondta, hogy megismerte Szegeden a két gyermekét egyedül nevelő Júliát és beleszeretett. A nő az együttélésük alatt végig idegileg labilis, féltékeny volt. Most anorexiás, mert úgy gondolja, hogy kövér, pedig nagyon sovány. Imádta, de már le akart tőle lépni, elege volt abból, hogy mindig neki kellett a nő önbizalmát a helyén tartania és a gyerekek nevelésében is jelentős volt a szerepe. Unta ezt is, mint mindent, ami hozzá kötötte még.

Új életet akar – jelentette ki. Tudja, hogy Adrienn egyedül él, szeretne odaköltözni hozzá. Adriennek nem volt ellenvetése, bejelentette a lakásába, és elkezdte segíteni. A fiúnak nem volt pénze, ezért megosztotta vele, amije volt. Esténként sokat beszélgettek.

Erik egyszer bizalmasan elmondta, hogy csak nyolc osztálya van, nem tanult tovább, mert nem volt senkije, aki támogatni tudta volna. Az anyja ivott, az apja is. Tulajdonképpen az utcán nőtt fel: milyen jó, mert a túlélési technikákat ott tanulta meg. Csövezett itt is, ott is, járta az országot, míg nem találkozott a vele egykorú finom, érzékeny Júliával, aki asszisztensként dolgozott egy szegedi körzeti orvosnál. Véletlenül találkoztak egy közértben, majd Erik meghívta egy moziba, így kezdődött a kapcsolatuk.

Amikor nem volt pénzük, olyankor Erik úgy szerzett, hogy ha eladott egy képet, akkor az adásvételi szerződésben kikötötte, hogy kiállításra mindenképp rendelkezésre kell bocsájtania a vevőnek. Erik így többször el tudta adni ugyanazt a festményét: elkérte kiállításra, ha ott valakinek megtetszett, akkor eladta neki, persze ugyanilyen feltételekkel, aztán azt mondta, ha nála keresték, hogy a galériától kérjék, ő mossa kezeit, nem tud semmiről, biztos azok keverték el. Vagy ha nem volt más, akkor megfestette ugyanazt és a másolatot adta oda. Erik büszke volt rá, hogy jó stratéga.

Sokat beszélgettek, csavarogtak a városban, moziba és kirándulni jártak, reggelente együtt kávéztak. Erik is eljárt a tai-chi órákra.

Nemsokára eljött látogatóba Anna. Erik az interneten mutogatta neki a festményeit, a vallásos nő beleszeretett az egyik Krisztus képbe. Anna már megvette az új lakását, de maradt még pár milliója, mert a Munkaügyi Bíróság által megítélt pénzhez nem nyúlt hozzá, ezért ajánlatot tett.

Adrienn, adok neked háromszázezer forintot, ha Erik nekem adja ezt a Krisztus képet, mutatott a monitorra. Adrienn látta, hogy ez két méter magas, és egy méter széles olajfestmény. Miért tennéd, kérdezte Adrienn. Azért, hogy segítsek neked kifizetni a banki tartozásodat. Nekem ez a kép kell -, jelentette ki Anna.

Adrienn semmit nem kért a lakhatásért, ezért Erik nem bánta, hogy Adrienn így ki lesz húzva a bajból: persze, hogy odaadja Annának a képet – mondta, de le kell utaznia Szegedre a festményért, mert ott van, viszont akkor már elintéz egysmást, egy hét múlva jön. Úgy is volt, elutazott.

Adrienn várta a megbeszélt napon, de semmi. Párszor hívta, de Erik nem vette fel a telefont, és Anna sem. Aztán délutánra kikapcsolták mindketten. Adrienn többet nem próbálkozott. A zaklatottsága lassan elmúlt, csak azt nem értette, hogy Anna miért kínálta fel neki a pénzt, és egyáltalán ebbe az egész üzletbe őt miért kellett belekevernie.

Hetekkel később Eriket a lakásában találta: korábban ment haza az irodából, fájt a feje, azért. Eriknek volt még lakáskulcsa, nem adta vissza, amikor elment Szegedre: csak a cuccaiért jött, mondta. Visszament a barátnőjéhez, mégis csak jobb lesz ott neki.

Adrienn nem mutatta a rossz érzését, hogy a fiú miért nem jelezte előre, hogy jön a holmijáért: kíváncsi volt, hogy mi történt Annával, bár már tudta, hogy Erik szélhámos.

Kávét főztek, cigiztek, közben beszélgettek a konyhában. Erik valami buliba készült, volt nála bor, kinyitotta, ittak. Az italtól feloldódtak, a kezdeti stressz elmúlt. Erik látta, hogy Adrienn nem mérges: részletesen taglalta, mi történt, a régi cinkos beszélgetéseik hangulatát idézve, amikor a megélhetési technikáit mesélte.

Mikor leért Szegedre, még aznap nekiállt a másolatot megfesteni egy barátja műtermében. Pikk-pakk elkészült vele, de kellett egy hét a száradáshoz. Felhívta Annát, és a vele megbeszélt napon korán reggel visszautazott Pestre, majd elvitte a képet a lakására, és segített neki feltenni Anna ágya fölé. Megkapta a pénzt, majd kora délután az adásvételt megünnepelni beültek egy presszóba borozni. Estig ittak, Anna odavolt a képért.

Erik mondta, hogy most az iratai miatt jött, mert fontosak. Anyakönyvi kivonat, útlevél, munkakönyv, fúúúú és a naplója is itt maradt, meg ilyenek.

Aznap, amikorra megbeszéltük, miért nem jöttél vissza, kérdezte Adrienn. És akkor kirobbant valami elementáris Erikből: eltorzult arccal kiabálni kezdett. Adrienn csodálkozott ezen, meglepte.

Meggondoltam magam, mondta emelt hangon, nekihevülve Erik. Túljártam az eszeden, ez bánt téged! Pedig te sem vagy piskóta. Úgy manipulálod az embereket, ahogy kell. Csorba esett a büszkeségeden? Miért? Én ugyanolyan vagyok, mint te! Ez sért téged, mert jobbnak hiszed magad! Azt hitted, hogy majd én fogom kifizetni a lakástartozásodat? Adrienn, ne viccelj már! Pont te, naiv?

Sűrűsödött a levegő közöttük, ahogy az Adriennben tudatosult: ördögi ez a fiú, pedig krisztusokat fest.

Ahogy egyre többet ivott, Erik stílust váltott: annyira hiányoztál, mondd csak, tetszem neked? Végig éreztem: tuti, hogy gondolsz rám. Fontos ember vagy karmikusan, éreztem, amikor megláttalak. Mindig féltem, hogy egyszer majd találkozom magammal. Olyan vagy, mint én. Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek.

Te is szegény családból jössz, én meg az utcán nőttem fel. Tudod jól, amikor az ember kényszerhelyzetben van, már semmi nem számít. Adrienn! Isten bizony nem számít! Drága, látom a szemedben a túlélést. Azt hiszed, hogy más nem látja, és az enyémben is? Hát persze, azt hiszed, hogy nem. Nem vagy te erkölcsi nyeregben! Te csak azt hiszed!

Szeretnéd tudni, hogy milyennek látlak? Tisztelem az eszedet, és nagyon izgalmasnak találom, amikor az intellektusod és az otthonról hozott népi kultúra keveredik benned. Ugyanaz a túlélés hajt téged, mint engem. Amúgy jó fej vagy. Tudod, hogy bírlak. Gyújtsunk rá.

Az ember szeretne megfelelni neked – folytatta Erik. Szeretném, ha rám figyelnél, szeretnék a haverod, a pasid lenni. Ez a legelső gondolatom veled kapcsolatban. Nehezen tudom kifejezni magam, végül is nekem nem megy a beszéd, azért lettem festő, vagy mi. Hajléktalan festő vagyok, bocsi. Mire gondolsz? Ne szólj egy szót se! Hiányoztál. Figyelj Adrienn, imádlak. Gyere, feküdj le velem! Mindig jókedvem lesz, ha szexről van szó. Olyankor belém bújik a kisördög.

Erik egyre ittasabb lett, megint váltott: nem megyek el dolgozni. Azért áldoztam fel mindent, hogy festhessek. Nem bírom a kötött munkát. Azért húzok le mindenkit. Nem érdekel, hogy mi van, nekem így jó. Önbizalmat ad. Mutass be az olvasókörben mindenkinek, hogy vegyék meg a képeimet. Úgy is annyi pénzük van az odajáró öreglányoknak, hogy maguk előtt rugdossák.

Adriennek ekkor lett elege, most már menjen el Erik. A részeg fiú hozzásimult, mikor búcsúzóul megpuszilta. Adrienn bebaszta utána az ajtót.

Annával a télen találkozott véletlenül a körúton. Beültek a közelben valahová, kis mécsesek égtek az asztalokon, Adrienn nem kérdezte, mi volt, a nő magától mondta: sajnálja, hogy eddig nem jelentkezett, Erdélyben volt vallási körúton a gyülekezettel.

Erik a megbeszélt napon elvitte neki a képet a lakására, ő odaadta neki a pénzt, azóta nem tud a fiúról. És különben is, nem érti: látta a neten, hogy Szegeden a minap volt kiállítása Eriknek és ott volt egy ugyanolyan kép, amilyen nála is van. Felhívta a galériát, ott mondták, hogy az a kép, amiről érdeklődik, Kovács Péter helyi vállalkozó tulajdona. Na, felhívta őt is. Igen, Erik festette a képet neki két éve. Miért, mi van? – kérdezte. Anna nem értette, hogy lehet egy ugyanolyan kép egy időben Szegeden és ugyanakkor nála is otthon.

Adrienn nem világosította fel, hanem megkérdezte: miért nem nekem adtad a pénzt? Nem mindegy, kinek adom? – horkant fel Anna. És egyébként is miért nem mész el dolgozni? Megtehetnéd, de te csak társadalmi ügyekben buzogsz, pedig az nem is fizet. Dolgozzál, és akkor majd nem leszel bajban! Mit gondoltál, hogy majd mások tartanak el? Az ennivalót is mindig én fizettem, amíg nálad laktam! Csak kihasználsz másokat, élősdi vagy, mint egy cigány, replikázta.

Adrienn nézte Annát, miközben az beszélt: táncolt a szemében az asztali mécses lángja. Erről bevillant neki egy évekkel ezelőtt látott horrorfilmből az a csuklyás pap, akinek színrelépését csótányinvázió jelezte és akcióban neon-pirossá váltak a szemei. Na, menj a picsába, mondta a nőnek, és otthagyta.