sweet valentine
EGY JÓSNŐ VALLOMÁSAI. AVAGY EGY SEMMIREKELLŐ SZERELEM TÖRTÉNETE, KISS REGÉNY
♦ POMÁZI ADÉL | REGÉNYRÉSZLET
Nézelődöm, feltűnik egy bőrszíjon lógó, gyűrűszerű, kék medál, vonz, szépek a motívumai, robusztus erő van benne. Kiderül, hogy ezt is Foma készítette. Leakasztom a szögről, forgatom, majd hirtelen impulzustól vezérelve, a gyűrűsujjamra húzom. Pont jó. Mutatom neki, nézd, nem vicces? Örül, hogy tetszik a kézműves terméke, büszke. Tartsd meg, mondja, leszedi az árát, a tenyerembe ejti.
Nézelődöm tovább, eszembe jut, hogy ha vissza akarok térni ide, meg kell számolnom a sarkokat. Vissza akarok térni, sőt, szeretnék itt élni Fomával. Mondom neki, hogy milyen jó lesz majd az ablakból nézni a kis tér életét, a kedves jövés-menést, amikor itt fogunk lakni. Meglepődve néz rám, és felháborodottan szólal meg:
– Úgy beszélsz, mintha a boltunk nem lenne!
Végül nem számolom meg a sarkokat. Túl sok itt a sarok.
Alvás előtt kimegyek a mosdóba. Nincs a WC deszkán a gumipertlis törölközőszörny, készült, levette, a sarokba hajította, most onnét figyel.
Mindezen összetett körülmények dacára is, talán ez az egyik legintenzívebb éjszakánk. Annyira közel van! Annyira szeret! Annyira szeretem! Fel vagyunk ajzva a tánctól, az italtól…Eleget ittam ahhoz, hogy gátlásaim eldobva, szanaszét szopom, állatiasan, felfalom, mindenestől, szőröstől-bőröstől, nem bírok magammal! Azt se tudom mit csináljak ezzel a gyönyörű fasszal! A melleim közé veszem, közéjük szorítom, hozzá dörgölődzőm…Hogy élhettem nélküle valaha?! Felnyergelem, meglovagolom, meghajtom, leuralom! Mélységes a kéjnek kútja, megbaszom, mint egy rendes, skalp gyűjtő férfi, és le is fotózom amikor bennem van!…
A fotók, a kincseim azóta.
Ő is megnézi néha?
Összebújva alszunk el, én vagyok a kiskanál. Újra nő lettem az ölelésben. Tökéletes férfi teste csak megengedte, hogy uraljam, azért mert nem kérdés, egyetlen percre sem kérdés közöttünk, hogy ő a férfi. Nekem az! Velem az! Férfivá lett mellettem újra.
Nem értem, hogy lehet ilyen kényelmes ez a kinyitható sezlon, amin fekszünk, amit ma csavarozott össze kettőnknek. Nyugodt vagyok a karjában. Alig szédülök, a könnyű mámortól azért kering velem a szoba, ha lehunyom a szemem…Lehunyom, és egy másodperc alatt mélységes, pihentető álomba zuhanok.
Túl gyorsan lesz reggel.
írásaim
irodalom/vers
irodalom/regényrészlet
Pomázi Adél: EGY JÓSNŐ VALLOMÁSAI
Pomázi Adél: EGY JÓSNŐ VALLOMÁSAI -BÁL UTÁN
Pomázi Adél: EGY JÓSNŐ VALLOMÁSAI-
EGY MÁSIK VÉGZETES BOKRÉTA
irodalom/novella
Pomázi Adél: KACSÁS-VARGÁNYÁS GARGANELLI