Olvasási idő 7 perc

papság és ökológia

Kezdetben vala az isteni rend, aminek földi letéteményese a Pápa, kitől egykoron Európa összes császára és királya függött. Aztán a császárok és királyok úgy döntöttek, hogy mivel túlságosan eladósodtak a Jeruzsálem felszabadítására létrehozott Templomos lovagrendnek, ezért nemhogy nem akarták visszafizetni az adósságukat, de inkább leszámoltak a túlságosan tiszta kezű, megvesztegethetetlen egyházi jellegű „bankárukkal”. A Vatikán számára 1312-ben ez volt a bűnbeesés pillanata, mert a Pápa nem tudta, vagy talán nem is akarta leállítani a túl függetlenné vált tamplomosok elleni koncepciós pereket.

Az egyre világiasabb és egyre inkább luxusban dőzsölő reneszánszkori Pápai Állam a mennyországba való bejutást azok számára is lehetővé tette, akik – bár bűn terhelte őket – pénzért képesek voltak megváltani a feloldozó búcsúcédulákat, vagyis az üdvösség elérése profán pénzügyi kérdéssé vált. A pápai harácsoláson való felháborodás provokálta ki aztán a protestantizmus létrejöttét.

A véres vallásháborúk, amelyek sok esetben a feudális rendet védők és a presbiteri, önigazgató, „köztársasági” jogokat követelő protestánsok között zajlott, lezárult a 17. században. Az erkölcsi szempontból legradikálisabb angol puritán irányzat kiszorult Európából: ők lettek az első amerikai telepesek. (Innét is származik a „Vén-Európa”-ellenessége az ótestamentum talaján álló, Izrael-barát, neo-protestáns szektáknak, amelyek az elnökválasztási kampány során az egyik legfontosabb támogatói csoportja volt Donald Trumpnak.

A katolikus egyház egészen a legutóbbi időkig mindig a hierarchikus rendet fenntartó, a modernizálódást elutasító antidemokratikus hatalmakat támogatta. Ugyanakkor nem meglepő lélektani szempontból, hogy a klérus hatalmának fő bírálói, az illegalitásba kényszerített polgári, liberális ellenzék titkos, rituálisan működő „ellen-papi rendet” hozott létre a maga számára, „Szabadkőművesség” néven.

A 20. században aztán megjelentek a „nonkonform” katolikus mozgalmak is, mint amilyen a szegényekkel szolidaritást vállaló, jezsuita „munkáspapok”, vagy a dél-amerikai „Felszabadítás teológiának” követői, akik szerint a Biblia a cselekvő Istenről szól, aki magára veszi a szegények és a szenvedők terheit és a felszabadításukra törekszik. Ezért foglal el különleges helyet a katolikus egyházfők sorában a jezsuita, Jorge Mario Borgoglio, mert egyszerre található meg benne az argentin jezsuiták elnyomottak iránti szolidaritási érzése és a gyilkos dél-amerikai diktatúrákkal szembeni vallásos ellenállás erkölcsisége. Ráadásul megválasztott pápaként olyan nevet választott – Ferencet – amely utalt a madarakat, mint isten teremtményeit „emberszámba vevő”, nekik prédikáló Szent Ferencre.

Abból is látszik, hogy mennyire volt természet-tudatos Ferenc pápa., hogy az első, 2015-ben kiadott önálló enciklikája a „Laudato si’ (Áldott légy)”, a környezetvédelemről szólt. „Különlegességeként említhető, hogy a pápa a földön élő valamennyi embert megszólítja – az enciklika tehát nem kifejezetten a keresztényeknek, még csak nem is az istenhívőknek, hanem minden embernek szól.” (https://mandiner.hu/…/megjelent-magyarul-ferenc-papa…)

2023-ban Ferenc pápa, Assisi Szent Ferenc emléknapján, olyan apostoli buzdítást tett közzé az éghajlatváltozásról, amellyel 2015-ben kiadott, ”Laudato si’” kezdetű enciklikájának gondolatmenetét folytatta. A Vigilia főszerkesztője, Görföl Tibor, teológus az alábbi módon foglalta össze ennek lényegét: „felelőtlen, aki csak mosolyog a merőben „zöldnek” és romantikusnak elkönyvelt figyelmeztetéseken. A 2008-as pénzügyi válság és a 2020-ban elkezdődő világjárvány nem volt elég az emberiség felrázásához. Ez a közöny és ez a felelőtlenség az oka annak, hogy az éghajlatváltozás is „némán terjedő betegségként” (una enfermedad silenciosa) produkál különböző tüneteket, amelyekre sokan csak legyintenek. Az ember könnyen önmaga legnagyobb ellenségévé és önmaga legnagyobb veszélyévé válhat”. (Magyar Kurir, 2023. október 4.)

Korunkban, amikor a gátlástalan meggazdagodási vágy, a nemzeti önzés és az erőszak kultusza tombol, hiába mondják egyesek Ferenc pápára, hogy szenilis bolond – múlhatatlan érdeme, hogy új útra vezette az egyetemes, katolikus egyházat, hogy ezzel is nyomatékot adjon a bioszféra megőrzésének, a „Teremtésvédelem” életbevágóan fontos ügyének!