Fotó: Pixabay

1.) Ma praktikusan az angol a közös nyelv Európában, de a nyelvi probléma automatikusan megoldódik a Mesterséges Intelligencia széleskörben használt fordító-, és tolmácsprogramjaival.

2.) A Monarchiában nem volt teljesen azonos életszínvonal a tartományok közt, ennek ellenére mégis működött a dualista állam! Különben sem léteznek gazdaságilag homogén nemzetállamok a világban, a törpeállamokat kivéve.

3.) A közös fizetőeszköz, az euró már létezik. Természetesen ahogy a Monarchiában centralizált volt a külügy, hadügy, úgy a jövő Európai Köztársaságában pénzügy közös irányítás alá kerül.

4.) A megújult Európában a „nemzetállam” pont úgy veszíti el jelentőségét, ahogy az orbáni-Magyarországon manapság az „önkormányzatiság”; először a hatásköröket vonják el, aztán egyre kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk, végül pedig a helyi adókat vonják el tőlük. A „nemzetállam” tevékenységeit decentralizálni fogják, így a helyi ügyeket, a helyi lakosság kontrollja alatt a régiók szintjén döntik el, és a kontinens egészére kiható stratégiai kérdésekről pedig a központban határoznak. A nemzeti identitás ápolása természetesen megmarad, de a lokálpatriotizmus keretei között.

5.) Fontos, hogy az európai identitással rendelkezők ne az Európai Egyesült Államok létrejöttéért küzdjenek, hanem az Európai Köztársaságért, mert a cél a sokszor rosszul kijelölt nemzetállami határok jelentőségének további csökkentése, végsősoron ezek megszüntetése. Ugyanakkor az Európai Köztársaság külső határainak védelmére még nagyobb gondot kell fordítani.

Az új Európa döntéshozó testületei a lakosság szintjén az önkormányzatok lesznek, a törvényhozói testület a közvetlen választás alapján létrejövő Európai Parlament és szintén választott köztársasági elnök lesz. A végrehajtó hatalmat a köztársasági elnök által kinevezett kormány gyakorolja, amely támaszkodna a kulcsfontosságú külügy- hadügy- és pénzügyminisztériumokra, ahogy ezt láttuk az Osztrák-Magyar Monarchiában.

Lehet hogy másként, más ütemben zajlik majd az egységesülés Európában, de Emmanuel Macron politikai pályafutásának második felében remélhetőleg Európa már nagyon közel kerül ahhoz a célkitűzéshez, hogy egységes, jól működő „szuverén” nagyhatalom legyen!