Olvasási idő 8 perc

egy jósnő vallomásai

AVAGY EGY SEMMIREKELLŐ SZERELEM TÖRTÉNETE – BÁL UTÁN (KISS REGÉNY)

♦ POMÁZI ADÉL | REGÉNY

A bál végén emlékezetes éjszakát töltöttek együtt, mely méltó volt az egész estés előjátékukhoz.

A kisasszony alig várta, hogy ráülhessen a férfira! Még angyalszárnyait sem vette le, egyszerűen csak felhúzta derékig a szoknyáját. Nem viselt alsóneműt, ahogy Sándor sejtette is már az estélyen. A mozdulatai, és a szeme is más volt ilyenkor a kisasszonynak. Mindenével azt sugallta, hogy tervei vannak a férfival, és pontosan tudja mit akar. Azt is megsejtette Sándor, hogy lecsupaszította számára odalent „mindenét”.

Mikor kettesben maradtak végre, „mindenét” a hanyatt fekvő Sándor szájára tette. Precízen, követve vágyait, sokáig táncolt felette, majd mikor kellően kiélvezte már aprólékos táncát, lejjebb csúszott, és magába fogadta. Meglovagolta, uralta őt, a végsőkig felkorbácsolva a kéjt az odaadó férfiban.

Nézte közben, hogy torzul el Sándor arca alatta, imádta az apró kis hangokat amiket kiad, a megadó sóhajokat, nyögéseket, azt ahogy levegőért kap, ahogy tartja az ágyékát számára, gyengéden a hajába markolva. Nézte, hogy vonaglik meg a duzzad száj, hogy fut ezer barázdába az a humanista homlok. Sándor is nézte őt. A szemét figyelte, a száját megcsókolta néha. Látni akarta az örömöt, amit ő ad Adelaide-nak. Ez fontosabb volt a saját élvezeténél. Mindig nagylelkű volt az ágyban. A végső pillanatban néhány másodpercre elvesztették a tudatukat… Majd lassan magukhoz tértek, és összeölelkezve elaludtak.

Mégis. Másnap vesztesként ébredt Adelaide.

Azok a tekintetek a házaspár között…

Az az anekdota…

Rosszul lett másnap a kisasszony, épp amikor lehámozta testéről az angyalszárnyakat. Megszédült, öblös fotelébe zuhant, és orvost kellett hívatni hozzá! Oly szorító érzés fogta el a mellkasában, hogy nem tudott felkelni az ágyból. Mintha gúzsba kötötték volna vastag kötelekkel. Nehezen lélegzett. Gyengének, életképtelennek érezte magát. Veronált adott neki az orvosa, aki nem kérdezett semmit, csak alaposan megnézte az arcát, és csuklóján megszámolta a pulzusát.

Adelaidé engedelmesen mint egy gyerek, beszedte a veronál cseppeket és csendben feküdt tovább. Így maradt egész nap. Nem szólt senkihez, nem fogadott senkit, nem látott maga körül semmit. A szobáját sem látta, mert üldözték az agyában cikázó képek.

Először magát látta az előcsarnokban, ahogy beléptek és belenézett a mennyezettől parkettáig érő metszett velencei tükörbe. Látta a szépségét, és csodálta önmagát. Aztán látta maga előtt Sándor vágyódó tekintetet, azt a gyengéd mosolyt.

Aztán hirtelen látta a rókát, ahogy a kutya fogai között vinnyogva sír, fuldokolva! Ettől a képtől hirtelen zokogni kezdett. Ő volt az a róka, és érzete a halál szorítását a torkán! A rémülettől belázasodott.

Utána Jelizaveta erőteljes, hatalmasra nőtt alakját látta, ahogy fekete varjúként felszáll a mennyezetre, ott kiterjeszti a szárnyait, betöltve a teljes szobát, és diadalmasan, magabiztosan néz le rá. Néma volt, és baljós. Vicsorgó mosolyában benne volt az amit mindketten tudnak, hogy Sándor szívének ő az egyedüli uralkodója!

Mindkét nő pontosan tudta, hogy Sándornak nincs saját akarata!

Egyedül Sándor nem tudta.

Ahogy a láz alábbhagyott, a rémképek is szertefoszlottak. A kisasszony újra látta maga körül a szobát, ránézett Lunára, aki elbóbiskolt rézrúdján, fejét a szárnya alá dugva. Megnyugtatta a látvány, és lassan kitisztult benne rémlátomásainak az összege.

Jelizaveta a kezében tartja Sándort.

Sándor a kezében tartja őt.

Vagyis az ő szép, szabad élete, a cárnő kezébe került! Függ tőle, kiszolgáltatott egy idegen, nála alacsonyabb rendű lénynek.

Más irányítja az életét!!!

Összegömbölyödött csecsemőpózba és hagyta, hogy csendben folyjanak a könnyei.

Tudta, hogy nem tud így élni tovább.

És azt is tudta, hogy Jelizavetától, csak Sándorral együtt szabadulhat meg.

Végül sok órás testi és lelki gyötrelem után, valamikor késő délután, álomba sírta magát.

Sándor sejtett valamit a szeretőjében dúló viharról, mert amikor délután bonbont küldött neki, a szolga visszajött azzal, hogy a kisasszony beteg, és nem fogadta el a cár ajándékát.

Ekkor, ezen a délutánon egyszerre vált világossá mindkettőjükben, hogy ez így nem mehet tovább!

space

(E szöveg korábban közölt másik részlete itt olvasható: https://www.facebook.com/vulkanfolyoirat/posts/pfbid0YZWf66cMaLiz6o2yJzqQ5eb5YjCqWMoRrZeeGXbTdwXegTnUdCzUjd4XNpDJeAujl )