Fotó: Darbos György, Lukács Klaudia, Kónicz László, Orbán Péter

Gundel Károly szerint a rostélyos későbbi londoni nagykövet, Esterházy Pál Antal (1786-1866) nevéhez kötötték. A 20. században, 1932-ben így idézte föl e rostélyost Krúdy Gyula, aki Dreher sert ivott a tapolcai vasútállomáshoz közeli Burján-vendéglőben a kisörsi vonatra várva:

 

„Bizony, nem volt könnyű dolog mindig rostélyost enni, amelynek széle lecsüngött a tányérról, ahogy a rostélyosokat akkor elképzelték, és a valóságban is felszolgálták. Hagymás, leginkább a pörköltéhez hasonló lében tálalták, s minden attól függött, milyen módszer szerint készítették a pörkölt levét azon a bizonyos konyhán. Az öreg Szikszaynál, bár ez szinte hihetetlennek tetszik: passzírozták a hagymát a pörköltben, Esterházy-rostélyosban”.

 

Tapolcán az Esterházy-család nevének emlegetése kétségtelen fölgyújtja a gourmand-ok képzeletét. Minden ősszel, amikor a kisvárosban megrendezik a Pisztráng-fesztivált, a költő és muzsikus Esterházy Pál (1635-1713) négysorosát is megemlegetem, igen, a Harmonia Caelestis 17. századi szerzőjétől:

 

Szép pisztrángokat is az halászok fognak,

Kik forrásos vízben nagy kedvesen laknak,

Sebes patakokban hamarsággal járnak,

Malomkerekekre gyakran fölugrálnak.

 

Tapolcára és környékére jöjjön, aki ínyenc pisztrángfalatok után vágyik. A szigligeti Villa Kabalában a füstölt pisztrángszeletet a tányér közepére helyezik, köré karalábéraviolikat tesznek. A raviolikat karalábészénporral is megszórják. A tányérra verjus-csöppek hullanak, a karalábétölteléket pedig kivájt karalábéba töltik bele.

 

Szigligeten vagy a Pisztráng-fesztivál helyszínén, a tapolcai Malom-tónál s a malomkeréknél más hogyan is juthatna eszembe? Hacsak még az nem, hogy Esterházy Pál volt a városkához legközelebb épült vár, a Csobánc kapitánya is 1669-től. A Gyulaffyaktól vásárolták meg az Esterházyak a csobánci várat. 1709-ben a császári csapatok robbantották föl ezt az addig igen jelentős dunántúli végvárat éppen azoktól a falvaktól körülvéve, ahol 1931-ben Esterházy Móricot képviselőnek választják.

 

Esterházy Móric János Oroszlány-Majkpusztán született 1881-ben, s rendhagyó, de példaértékű élete Bécsben, 1960-ban ért véget. Az ő fia az 1919-ben született Esterházy Mátyás.

 

Vagyis: Esterházy Péter szépírónak Esterházy Móric a nagyapja. Esterházy Péter az ezerkilencszáznyolcvanas években a közeli Szigligeten időzött sokat abban az Alkotóházban, azelőtt Esterházy-kastélyban

 

1912-től Esterházy Pál (1861-1932), majd Esterházy János a hangulatos építmény és angolkert birtokosa. (Szőleik Szigligettől Badacsonyörsig értek. Esterházy Pál birtokába kerültek – Hunfalvy János is említi – Kisfaludy Sándor hajdani szőlősorai és hajléka. Három Esterházy-szócikk olvasható a Kertész Károly szerkesztette Tapolcai életrajzi lexikonban: János, Móric és Pál!)

 

Esterházy János 1900-ban született Bécsben és 1967-ben Lausanne-ban halt meg. A szigligeti kastélyban az emlékezetes ünnepségek közül válasszuk ki tán a leginkább híreset, amiről 1830. augusztus 9-én a Tapolczai Lapok is beszámolt. Vacsorával és mulatsággal emlékeztek meg Esterházy Pál és felesége házasságkötésének 25. évfordulójáról. A házaspár külföldön tartózkodott.

 

Gróf Esterházy János Szigliget urának, Esterházy Pálnak intenciója szerint megvendégelte a parkban az ünneplők seregét. Reggelig tartott a táncmulatság s a nap a kastélyt a faluval mindörökre összeforrasztotta.

 

Az államosítást követően Bölöni György javaslatára lett az írók nyaralója. 1953. június 16dikán került sor a kastélyból átalakított Alkotóház ünnepélyes megnyitására. Esterházy Péter itt, Szigligeten, a Balaton közelében talán jól is érezhette magát, bár a gyásza, amit édesanyja halálától viselt, igen szomorúvá tette. Gyakran csak térdig ment a vízbe, s nézett maga elé. A barátai viszont focizni hívták, sőt Gothár Péterrel a strandi pult előtt az asztaloknál hosszúlépést iszogatott.

 

Tán ezek a szigligeti nyarak emlékeztették a majki nagymamára, aki nem kísérte el férjét, a nagyapát Bécsbe, itthon maradt. (1918-ban volt az esküvőjük Budapesten.) Majkon vigyázott a kisdiák Esterházy Péterre s a család többi tagjára. (Károlyi Margitnak hívták, s Esterházy Péter olyan szeretettel emlegette, mint Kormos István a nagyanyját, Ujj Máriát. A Javított kiadás 29. oldalán az író másolta ki édesapja jelentéseiből: „Mami szerepel mint kapcsolat. Mary néni, az ő kapcsolatai: a Zsuzsi néni, apám, és, a marhák, ő maga, és a nagymama kétszer is, egyszer mint Esterházy Margit, egyszer, mint Esterházy Móricné.”)

 

Esterházy Péter édesapjának, Esterházy Mátyásnak három testvére született.

Nagybácsik s nagynéni:

Marcell Gyula,

Menyhért Alajos

és Mónika Margit.

 

[A Marcell nevet kapta Esterházy Péter képzőművész fia is.

Esterházy Menyhért Alajos 1954-ben hunyt el, 1958-ban exhumálták, s a Javított kiadásból derül ki, hogy őt, Menyus bácsit is – exhumálása után –Gannán helyezték végső nyugalomra. (75. p.)

Mónika Margit Majkon fuvarozási vállalkozásból élt, 1951-ben internálták. Kistarcsán három esztendőn át raboskodott. 1956-tól Bécsben élt, ott hunyt el 2015-ben.]

 

Esterházy Móric szülei Esterházy Móric Miklós (1807-1890) és Lobkowitz Polyxéna (1830-1913) voltak.

 

Esterházy Móricz János édesapja és édesanyja pedig Esterházy Mária Miklós [Vesd össze: Rainer Maria Rilke!] és hercegnő Schwarzenberg Franciska de Paulina. Esterházy Mária Miklós Rómában született 1855-ben és Csákváron hunyt el 1925-ben. Ők az író Esterházy Péter legközelebbi felmenői az apai ágon.

 

A grófi család egyik leghíresebb alakjának feltétlen az író nagyapja számított. Esterházy Móric, a tanult, világot járt fiatal 1918-ban kormányt alakíthatott. Egyik miniszteréül Vázsonyi Vilmost választotta. A Wekerle-kormánynak adta át az ország vezetését, ő maga egy rövid ideig még tárcanélküli miniszter, aztán hosszú esztendőkre visszavonult, birtokain gazdálkodott. A közéletbe 1931-ben tért vissza, mégpedig egyenes a tapolcaiak képviselőjeként az országházba. Édesanyám megszületésekor, 1932 nyarán, Tapolcán már igen népszerű politikus. A Tapolcza kerület mandátumát 1931 júliusában e szavakkal vette át:

 

Kétségtelen, Tisztelt Uraim és Hölgyeim, és sokszor hangsúlyoztam, hogy nem szívesen tértem vissza a magyar politikába, ezt csak azért tettem, mert ebben a hatáskörömben, melyben már tíz éven keresztül némi szolgálatot tehettem hazámnak, – megfelelő látókört szereztem és ezt értékesíteni akarom nemzetem javára.

 

Esterházy Móric – ahogyan a korabeli kisvárosi sajtó írta – 232 szótöbbséggel győzött a választáson. Ellenfelei között Gaál Gaszton és Kaszás Károly voltak. Négy esztendővel később már 1731-gyel!

 

A Tapolcai Ujság 1931. július 5.-i száma így tudósított Esterházy Móric vasárnapi választási győzelméről:

 

…lehetett telefonálni Csákvárra egy óra tájban, hogy az autó elindulhat. A legutolsó zárórát Tapolcán tűzték ki negyed 9-re. Hatalmas tömeg sűrűsödött már ekkor a Szentháromság téren. Megérkezett a badacsonyi bányász zenekar is, amelyet Bognár Lajos bányaigazgató vezetett Tapolcára. Közben elindultak az autók Pulára, hogy behozzák a megválasztott képviselőt. Majdnem 9 óra volt már, amikor megérkezett Esterházy Móric gróf. A háromezer főnyi tömegnek éljenzése és a bányászzenekar hangjai mellett vonult…

 

Esterházy Móric valóban szolgálatnak fogta föl ezt a képviselői munkát. Felszólalásaival – ma úgy mondanánk: konstruktív ellenzéki kritikáival – no meg a Tapolca-környéki bor jó híréért, eladhatóságáért –  ma úgy mondanánk: marketingjéért – kifejtett fáradozásai igen népszerűvé tették a kisvárosban és választókerületének falvaiban. A Tapolczai Lapokban így írtak róla 1933. augusztus 26.-án majd 1933. november 4.-én:

 

Gróf Esterházy Móric táviratilag közölte, hogy vasárnap délelőtt 11 órakor érkezik Tapolczára és rögtön értekezletet tart a moziban, melyen meg akarja beszélni a jégkárosultakkal a helyzetet.

 

És:

 

Jólesik hinnünk, hogy kerületünk képviselője: gróf Esterházy Móric, bár Keresztény Gazdasági és Szociális Párt tagja, nem tartozik azok közé, akik a nemzetet a végzetes meggyöngülés útjára akarják sodorni pártos politikával.

Három napot töltött gróf Esterházy Móric Tapolczán, illetve Szigligeten, Gannáról, ahová feleségével a halottak napi kegyelet az ősök mauzóeumához vitte, érkezett ide. Október 30-án a plébánián küldöttséget fogadott…

 

Esterházy Móricot 1935-ben is újraválasztotta Tapolca és környékének lakossága. Az egyre erősödő Nyilaskeresztes Párttal szemben is meg tudta védeni képviselősségét. (Dr. Zakariás Árpádra 3489-en szavaztak, Esterházy Móricra 5520-an!)

 

1938. március 12.-én a Tapolczai Lapok címoldalán jelent meg a következő tudósítás arról a napról, amikor két Esterházy is azt bizonygatta, hogy a „Borértékesítés vidékünk sorskérdése.”

Íme:

 

A községháza tanácstermét zsúfolásig megtöltöttenfolyó hó 6-án, vasárnap délután gyűlősen az érdekeltség, amelynek soraiban vidékünk nagyon sok szőlősgazdáját láttuk. Gróf Esterházy János bizottsági elnök nyitotta meg a gyűlést, majd Gróf Esterházy Móric a jelenlevők éljenzése közben emelkedett szólásra. Ez az éljen csak halvány kifejezése annak a köszönetnek és hálának, amelyet képviselőnk iránt érzünk és készséges és nagyfontosságú munkáért, amelyet érdekünkben végez. Országos viszonylatban csak rajta keresztül van szavunk a borértékesítés sorskérdésében és ő ad kéréseinknek, véleményünknek súlyt.

 

Esterházy Móric 1939 és 1944 között a Magyar Élet Pártja Zala vármegyei listájáról került be az országgyűlésbe, immár a harmadik ciklusába. 1944-ben az októberi nyilas hatalomátvételt követően letartóztatják, először a Margit körúti fegyház épületébe, majd Sopronkőhidára kerül. Innen Mauthausenbe hurcolták. Innen hazatért, ám 1951-ben, miképpen fia, Esterházy Mátyás családját Péter nevű kisunokájával együtt kitelepítették.

 

A másik neves Esterházy, János, szintén szép közéleti pályát mondhatott magáénak. (A család fraknói és galánthai ágához tartozott.) Az életrajzában az alfa Bécs, az ómega Lausanne. E két kultúrváros között itthon volt Tapolcán és a környékbeli vulkáni tájon. Igaz, badacsonyörsi birtoka fölött a hegy már nem bazaltból, hanem permi vöröskőből formálódott. Jezsuitáknál tanult, majd Veszprém és Zala vármegyei földjein fogott vállalkozásba. (Ne írjuk máris pályája elején, hogy: vonult vissza.) 13 306 kataszteri holdon volt mezeje, erdeje és szőleje. Tapolca mint „pulai grófot”, majd szigligeti földbirtokosként tisztelte.

 

Rengeteget fáradozott azon, hogy a borkultúra megélhetést és szellemi életnívót is biztosítson a Balaton-felvidékieknek. 1929-től a Tapolczavidéki Gazdakör elnöke és e tisztséget viselte a tapolcai járás mezőgazdasági bizottságának élén is. Az 1929-ben megalakult Badacsonyvidéki Pinceszövetkezet munkájában kezdettől igazgatási tagként vette ki részét.

A vármegye közéletében tiszteletbeli tagja lett a Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetségének.

 

Munkájának jelentősége túlért a vármegye határain: 1939-ben az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara borszakosztályának elnökévé választották. A felsőházban 1939 és 1944 között az iparügyi valamint a közigazgatási bizottság ülésein rendre szerepet vállalt.

 

A Tapolczai Lapok 1938. február 5-i száma arról számolt be, miképpen tudott együttmunkálkodni a térség érdekében a két Esterházy:

 

A járási mezőgazdasági bizottság intéző tanácsa felkéri gróf Esterházy János járási mezőg. bizottsági elnököt, hogy szóbanforgó törvényjavaslattal kapcsolatos kívánságokat juttassa el gróf Esterházy Móric országgyűlési képviselőhöz azon kérelemmel, hogy az abban foglaltak értelmében szót emeljen a javaslatnak parlamenti tárgyalása alkalmával.

 

Melyek voltak ezek a gondok, amelyek enyhítését az országgyűléstől várták a hegyközség gazdái? Nagyobb önállóságot kívántak a hegyközségi járulékok megosztásában, beleszólási jogot az itteni borvidéken az engedélyezendő szőlőfajták kiválasztásában, könnyebbséget a kiviteli engedélyek intézésében a borértékesítések folyamán…

 

Esterházy Péter az Írószövetség Alkotóházában joggal tekinthetett vissza büszkén nagyapjára és több családtagjára, akik a Harmonia Caelestis című regényben apjai is lettek – valamennyien  (361.p)!

 

„az Esterházyak egytől egyig, tetőtől talpig kiváló férfiúk…”

 

Majd a Javított kiadásban (108. p.) még egyszer, apró, de annál fájdalmasabb megszorítással: „az Esterházyak egytől egyig, tetőtől talpig kiváló férfiúk… Kivéve (öncenzúra).” Akiről e Javított 36. oldalán azt állította, hogy: „nagyapaként nem alkotott jelentőset”.

 

Viszont minden sikerével és tragédiájával – Esterházy Péter regényeiben –

a családtörténet egyben az ország metaforája. Hiszek a demokrata érzelmű írónak, hiszen egyformán szerettük a tömegétkeztetés korában is a grenadírmarsot, azaz a krumplistésztát.