Olvasási idő 9 perc

passuth krisztina esete tihanyi lajossal

– MINDENNEK „HÍME” VAN, AVAGY – A GONDOLATOK, ESEMÉNYEK NÉHA SZÜRREÁLIS ÁRAMLÁSÁNAK – OKA VAN. –

F. ALMÁSI ÉVA | NAPLÓ

Massziről indulok: Triesztbe költözésem fő oka az volt, hogy már nem bírtam elviselni a magyar közállapotokat, a brutális politikai nyomást, ami mindenhonnan áradt, a közember elhülyítését és a saját közegem passzivitását, de leginkább a kisszerűséget.

Gyerekkoromban az apám és a nagynéném nyaranta, ahol egymás közelében volt a nyaralónk, a Balaton mellett, hetekig nem álltak szóba egymással valami pitiáner veszekedés következtében. A mai napig az édes unokatestvérem csak akkor gratulál a születésnapomon, ha én, két hónappal korábban gratulálok az övére. Ez így megy évek óta. Ez a családi példám, de számosat tudok a felnőtt életem sorából is említeni, az irígység, a mások lebecsülése és az eredmények elhallgatása, sőt a nevek kitörlése az emlékezetből számtalan példával szolgáltatnak.

Tihanyi Lajos hagyatékát 1970-ben Passuth Krisztina Széchenyi-díjas művészettörténész, professor emeritus csempészte haza Magyarországra a Párizsi Magyar Intézetből. Passuth Krisztina a mai napig a budai Rózsahegy utca 1-ben, a szülei által berendezett, legendás kis házban él a Rózsadombon. Bővebben erről a házról a Kozák Péter szerkesztette nagyszerű Névponton lehet olvasni: https://www.nevpont.hu/…/passuth-laszlo-es-otthona-0dceb Itt kerestem fel legutóbbi budapesti látogatásomkor, amikor egy trieszti ócskapiacon észrevett és megvásárolt csodás japán, kaligrafikus írással teli, több száz oldalas papíruszkönyvet vittem hozzá, hogy hozzon össze a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum munkatársával, hogy megfejthessük a könyv tartalmát. A múzeológussal nem sikerült találkoznom, így a könyvecske titkát tovább rejetegeti előttem, de talán a következő tulajdonosának, majd nagyobb szerencséje lesz. Beadtam a Központi Antikvárium következő, tavaszi árverésére.

Passuth Krisztina Az MTA Művészettörténeti Bizottságának és a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozatának tagja. Az 1970-es évek végén Franciaországba költözött. 1989-ben férjhez ment Kemény István szociológushoz. 1978-tól 1979-ig a Pompidou központban dolgozott. 1980–tól 1991-ig Párizs Város Modern Művészeti Múzeum könyvtárvezetője volt, itt kiállításokat rendezett. 1992-ben települt vissza Magyarországra. 1993-tól 2003-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Művészettörténeti Intézetének intézetvezető professzora, 1993-tól 2006-ig a Doktori Iskola vezetője volt. 2002-ben doktoranduszaiból munkacsoportot szervezett a magyar avantgárd festészet kezdeteinek kutatására. E munka eredményeként jött létre 2006-ban a Magyar Nemzeti Galéria Magyar Vadak, illetve 2010-ben a pécsi Janus Pannonius Múzeumban a Nyolcak centenáriumi tárlata.
A magyar művészettörténet-tudomány jeles egyénisége, az összehasonlító művészettudomány kiemelkedő képviselője, április 27-én született, 2026-ban ünnepli 89-dik életévét. Az ő személyét nem említeni Tihanyi Lajos kapcsán sajnálatos elhallgatás. Azt nyilatkozni, hogy az életmű 1970-ben „hazakerült” több, mint hálátlanság, egy csodálatos emberi nagyság, bátorság meg-nem becsülése, írigység.
Passuth Krisztina 1970-ben Párizsba utazott, hogy a Brassai és barátai által évtizedekig őrzött Tihanyi hagyatékot egy magyar kiállításhoz hazaszállítsa, de közben az akkori Magyar Kulturális Intézetben véletlenül felfedezett egy ládát, amelyben megtalálta Tihanyi Lajos levelezését és egyéb dokumentumokat. A kamion rakterében, a tervezett kiállítási anyagok között, fuvarlevél és vámpapírok nélkül, elrejtve hazacsempészte a ládát, ezzel kockáztatva a lebukást is. A Szépművészeti Múzeumból értesítette a Magyar Nemzeti Galériában D. Fehér Zsuzsát, hogy vegye át az anyagot, aki ezt elhárította és 1973-ban megnyílt az ő rendezésében a Tihanyi Lajos kiállítás. Passuth Krisztinát ebből kihagyták, sőt D. Fehér feljelentette Passuth Krisztinát és fegyelmi lett belőle, de a jogásznőnek volt annyi esze, hogy ejtse az ügyet. Krisztina aztán Párizsba költözött és később férjhez ment Kemény István szociológushoz
Krisztinát most sem (2025-ben) kérték fel a kiállítás kapcsán közreműködésre, annak ellenére, hogy több könyvet is megjelentetett Tihanyi Lajosról, sőt a kiállítás létrejöttéről is csak akkor szerzett tudomást, amikor email-en megkapta a meghívót. Katalógust is csak utólag kapott, taxival ment fel a Várba és nézte meg a kiállítást, azt is utólag!
Passuth Krisztina főbb művei Tihanyi Lajosról:
Lajos Tihanyi; Verlag der Kunst, Dresden, 1977 (Maler und Werk)
Tihanyi Lajos. Egy bohém festő Budapesten, Berlinben és Párizsban / A bohème painter in Budapest, Berlin and Paris; Kogart, Bp., 2012
Tihanyi Lajos; Kossuth–MNG, Bp., 2015 (A magyar festészet mesterei)
Passuth Krisztina műveinek részletes jegyzékét (2007-ig) ld.: Nulla dies sine linea. Tanulmányok Passuth Krisztina hetvenedik születésnapjára; szerk. Berecz Ágnes, L. Molnár Mária, Tatai Erzsébet; Praesens, Bp., 2007 (Praesens könyvek) Budapest, 2007. 225-236.