– MINDENNEK „HÍME” VAN, AVAGY – A GONDOLATOK, ESEMÉNYEK NÉHA SZÜRREÁLIS ÁRAMLÁSÁNAK – OKA VAN. –

♦ F. ALMÁSI ÉVA | NAPLÓ

Massziről indulok: Triesztbe költözésem fő oka az volt, hogy már nem bírtam elviselni a magyar közállapotokat, a brutális politikai nyomást, ami mindenhonnan áradt, a közember elhülyítését és a saját közegem passzivitását, de leginkább a kisszerűséget.

Gyerekkoromban az apám és a nagynéném nyaranta, ahol egymás közelében volt a nyaralónk, a Balaton mellett, hetekig nem álltak szóba egymással valami pitiáner veszekedés következtében. A mai napig az édes unokatestvérem csak akkor gratulál a születésnapomon, ha én, két hónappal korábban gratulálok az övére. Ez így megy évek óta. Ez a családi példám, de számosat tudok a felnőtt életem sorából is említeni, az irígység, a mások lebecsülése és az eredmények elhallgatása, sőt a nevek kitörlése az emlékezetből számtalan példával szolgáltatnak.

Tihanyi Lajos hagyatékát 1970-ben Passuth Krisztina Széchenyi-díjas művészettörténész, professor emeritus csempészte haza Magyarországra a Párizsi Magyar Intézetből. Passuth Krisztina a mai napig a budai Rózsahegy utca 1-ben, a szülei által berendezett, legendás kis házban él a Rózsadombon. Bővebben erről a házról a Kozák Péter szerkesztette nagyszerű Névponton lehet olvasni: https://www.nevpont.hu/…/passuth-laszlo-es-otthona-0dceb Itt kerestem fel legutóbbi budapesti látogatásomkor, amikor egy trieszti ócskapiacon észrevett és megvásárolt csodás japán, kaligrafikus írással teli, több száz oldalas papíruszkönyvet vittem hozzá, hogy hozzon össze a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum munkatársával, hogy megfejthessük a könyv tartalmát. A múzeológussal nem sikerült találkoznom, így a könyvecske titkát tovább rejetegeti előttem, de talán a következő tulajdonosának, majd nagyobb szerencséje lesz. Beadtam a Központi Antikvárium következő, tavaszi árverésére.