Olvasási idő 6 perc

a bora legendája

♦ F. ALMÁSI ÉVA | NAPLÓ

Trieszt a napok alatt változó város benyomását kelti. Éppen tegnap, szombaton 120 km-es erővel száguldott át felettünk a Bora. A Boráról sokan hallottak, így én is, amikor ide költöztem, de a valódi erejét a szélnek csak itt lakva lehet megtapasztalni. Sem esernyő, sem esőkabát nem véd meg a szél támadó erejével szemben.

Másnap pedig, vasárnap lévén már nyitott kabátban, verőfényben sétáltam és néztem a csendes tengert a vitorlások százaival. Eszembe jutott egy nemrég olvasott szöveg a Bora legendájáról, ami megható, mert az itt élő népek, és általában a tengeri népek, minden természeti jelenségre ráhúztak, elképzeltek egy legendát, antropomorfizálták a természet erőit.

Aiolosz a szelek ura a gyerekeivel járta a világot. Legkedvesebb lánya Bora egy nap elbűvölten állt meg egy fennsíkon, amely meredeken ereszkedett a tengerbe. Miközben a felhőkkel és a fákkal játszott, betévedt egy barlangba, ahol épp egy férfi pihent, Tergesto volt a neve. A két fiatal egy szempillantás alatt egymásba szeretett. Aiolosz hamar rájuk talált és dühösen rátámadt Tergestóra, a barlang falához taszította és megölte. Bora összetört és zokogott, a könnyei kővé változtak és beborították a Karszt-fennsíkot. Az Anyatermészet, hogy enyhítse fájdalmát, Tergesto véréből megalkotta a cserszömörcét, amely ősszel vörösre festi a karszti tájat. Az istenek végül megszánták Borát és megengedték neki, hogy évente néhányszor visszatérjen, és felszántsa a tájat, hogy újra átélhesse a végtelen szerelem érzését. Így született meg a Bóra, a tiszta érzelmek, a szerelem és a veszteség szele, amely ma is Tergeste, vagyis Trieszt jelképe.

Triesztben egy negyed viseli a Tergesto nevet ahol a város fontos épülete, a Tergesteo-palota áll. A főbejárat a Piazza della Borsán található, de az épület a Piazza Verdire is néz. Az épület Trieszt pénzügyi tevékenységének egyik központjává vált. Italo Svevo író az Unionbank első emeleti fiókjában dolgozott, és ott írta a „La coscienza di Zeno” (Zénó tudata a magyarul is megjelent regény címe) egy részét. Ugyanekkor a híres zeneszerző, Ferruccio Busoni gyermekkorát édesanyja lakásában töltötte, amely a Verdi Színházra nézett.
A második világháború alatt az épületet német erők foglalták el, míg Trieszt szabad területe alatt a földszinten egy brit hadsereg szabadidőközpontja működött. Olaszország visszatérése után jelentős restauráláson esett át, amely 1957-ben a galéria vas- és üvegmennyezetének lebontásával és üvegtégla-szerkezettel való helyettesítésével zárult. A legutóbbi, 2011-es restaurálás során a galéria eredeti tetejét állították helyre.