„Skócia egyik leghíresebb kortárs műalkotása (műalkotás-komplexuma) a 2006 márciusában elhunyt Ian Hamilton Finlay magánkertje volt. Finlayt, akit Angliában kezdetben elsősorban a konkrét költészet egyik legjelentősebb képviselőjeként tartottak számon – miközben szobrászi alkotásaival hazáján kívül Európa számos országában képviselteti magát –, mégis kertje tette világszerte ismertté.

1966-ban telepedett le feleségével, Sue Finlay-vel a Skót Felföld Glasgow-tól délre elterülő dombvidékén, a „Stonypath”-nak (Sziklás-ösvénynek) elnevezett farmon, melyet haláláig csak igen ritkán hagyott el. A nehezen megközelíthető kopár vidéken a javításra szoruló régi tanyaházon és gazdasági épületeken kívül akkoriban mindössze egyetlen fa volt. A birtokot a környező tanyákhoz hasonlóan juh- és marhalegelők fogták közre.

A politikusok és költők közélettől való visszavonulása, az önkéntes száműzetés, melynek helyszíne a várostól távol eső villa vagy tanya, már a rómaiak idejében is a kertészkedés és a vidéki élet bukolikus örömeivel kapcsolódott össze. Plinius, Vergilius és Varro írásai szolgáltatták a mintát nemcsak a XVI. századi itáliai manierista kerteknek, hanem két évszázaddal későbbi angol utódaiknak is. A „ferme ornée” (ornamented/ornamental farm: művészien kialakított, rusztikus tanya) ifjabb Plinius leírását követve, a lakó és gazdasági épületek körül elterülő legelőkön és szántókon kívül formális kertet, valamint egy sziklákkal, vízesésekkel, tavakkal és ligetekkel kialakított festői ideáltájat (ruris imitatio) foglal magába. Ennek a hagyománynak örököse Finlay is, aki a hetvenes években végleg visszavonult az intézményesített kultúrát jelképező, „észak Athénjaként” emlegetett Edinburgh ellenpólusaként „Stonypath”-ról „Little Spartá”-ra (Kis Spártára) átkeresztelt birtokára, ahol negyven éven keresztül építette Alexander Pope és William Shenstone elvei nyomán, a XVIII. századi angol tájkertek, azok közül is elsősorban a moralizáló-polemikus irodalmi kertek (Stowe, Stourhead, Twickenham) mintáját követve saját „poétikus kertjét. (…)

A Little Sparta a klasszikus tájkert összes kertépítészeti elemét felvonultatja: a kerti szentély, grotta, liget, patak vízeséssel és híddal, tó szigettel, síremlékek, szobrok és feliratok közül semmi sem hiányzik, de mindez egy alig másfél hektárnyi területen sűrűsödik össze. A ház előkertjének részeként kiépített Süllyesztett Kert (Sunk Garden) és az Apolló-szentély előtti szabálytalan alakú kis tó, a Szentély Medence (Temple Pool) voltak az első kezdemények, melyekből a kertek füzére létrejött. (…) A kis, lehatárolt kertegységeken belül Finlay a miniatürizálás eszközével éri el a hatást. „Minden kertrészlet magába foglal egy-egy apróbb műtárgyat, amely helyi istenségként uralkodik kis birodalmán, vagy egyszerűen a »hely szellemét« juttatja érvényre. (…) Az emberek úgy gondolják, hogy a műtárgy a műalkotás, de ez nem igaz: a mű a kontextusba helyezett műtárgy. A műalkotás nem egy környezetéből leválasztott, izolált tárgy, hanem annak fákkal, virágokkal, növényekkel és vízzel megkomponált egysége, maga a kert.”

Az első műtárgyak, amelyek köré a kert szerveződött, a konkrét költészeti műfaj képviselői, az egyszavas versek, azaz az egyetlen szóból (és tetszőleges hosszúságú címből) álló költemények voltak. A kőbe, fába vésett feliratok (szó-versek, aforizmák, idézetek) címét a kertben, növényekből komponált környezetük helyettesítette. A nyelvi elemek térbeli megjelenítéséhez kezdetben a tradicionális „felirat-hordozó” kerti elemeket, a padot és a napórát használta fel, később a fák ágaira függesztett, fatörzsre applikált plaketteket készített, majd sajátos emlékoszlopokat állított, ahol a gyökérzet fölé helyezett, felirattal ellátott kőlábazatból „élő oszlopként” emelkedik ki a fa. Anyaghasználatára a kő és a bronz túlsúlya jellemző. A kővésetek és az építmények szobrászokkal és kőfaragó mesteremberekkel folytatott együttműködés eredményei. Az antikvitás építészeti örökségének, a klasszikus formaelemeknek – mint például az oszloprendeknek és az antikva betűtípusnak véseteknél történő alkalmazása – néha meghökkentő ötvözete az aktuális tematikával biztosítja a kert stílusegységét. Finlay kertkoncepciójában kitüntetett szerepet kap a XVIII. századi klasszicista formanyelv megújítása. Általa válik lehetővé, hogy a letűnt „aranykor” harmóniáját, az árkádiai hagyományt a francia forradalom szigorú morális alapokon nyugvó eszméivel ötvözte.

(…) A kert struktúráját tekintve nagyobb egységekre és azokon belül alkertekre bontható. Az első, a lakóépület előtt elterülő rész egy többszörösen tagolt formális kert zárt egysége, melyet a kocsibejáró felőli két oldalán a „A cottage, a field, a plough”/”There is Happiness” felirattal ellátott kapun keresztül közelíthet meg a látogató. A Saint Just-nek tulajdonított sor „A tanya, a mező, a szántó” a kertet körülölelő világot jelképezi, a kapu pedig átvezet a kert boldog birodalmába. A Előkert — Front Garden és az annak tengelyében kialakított Süllyesztett Kert — Sunk Garden kőfaragványai: a járólapként földbe ágyazott versek, napórák és reliefek nagyrészt a Little Spartától oly távol eső tengert idézik. (…) A kert sarkában egy fatörzsre applikált MARE NOSTRUM plakett az antik világ központjára, a Földközi-tengerre utal, a Római Kert — Roman Garden ciprusligetében a cserepes árnyékliliomok között felállított miniatűr csatahajó-arzenál pedig a Villa d’Este hajószobrainak állít emléket. (…) Finlay iróniát sem nélkülöző hipotézise szerint a tankok és más hadijárművek álcafestése a klasszicista tájképfestészet kortárs utódja, mivel ez sem a különöset, az egyest ragadja ki az ábrázolni kívánt természeti elemek közül, hanem az általános jellemzőket erősíti.

A kert minden pontján hol lírai-elégikus, másutt akár ironizáló, játékos formában felbukkanó háziasított fegyverarzenál, az idilli felszín alatt fenyegetően meghúzódó romboló erők állandó jelenlétére utal. A militáns jelképrendszer gyakorta a hősi emblematika (heroic emblems) klasszikus stílusában jelenik meg. A kép és a mottó közti feszültségből fakadó, végtelen interpretációs lehetőséget magába foglaló „szabadon lebegő metafora” meditációra biztatja, de nem kényszeríti a szemlélőt.

*Szikra Renáta művészettörténész, a PIM munkatársa írásának felhasználásával

– O –

Az 1961-ben Cardiffban született Laura Ford szobraival 2012-ben találkoztam az erdőben, a nézőnek hátatfordító, sűrű hajával arcát eltakaró kislány-alak felbukkanásával. A rejtőzködés, a félelem, a zárkózottság szimbólumát közvetítette ebben a misztikus tájban. Sokáig kísértett az élmény, és most is erre gondolva kerestem elő a munkásságára vonatkozókat. Laura Ford szobrai a fantázia hűséges ábrázolásai, néha keserű édes és fenyegető tulajdonságokkal, gyengédséggel keverve. Humort és az emberi akut állapot megfigyelését használja, hogy szélesebb társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozzon, ugyanakkor gyakran hivatkozik saját gyermekkori emlékeire. Ford szobrainak nagy része a történelmi beszámolókra és a klasszikus motívumokra való utalás.

Anyaga a bronz, a szövet és a kerámia. Nemrégiben Fordot a Royal Society of Sculptors (Királyi Szobrászati Társaság) elnökévé nevezték ki. Londonból Nyugat-Sussexbe költözött, ahol férjével, Andrew Sabin szobrásszal él és dolgozik a Matt Black Barn 15 hektáros vidékén.

Laura Ford 1978–82 között a Bath Academy of Art-ban tanult, többek között a New York-i Cooper Union School of Art-ban. A Bird Boy című szobra jelenleg a The Line című nyilvános projekt része. Ford képviselte Walest az 51. Velencei Biennálén 2005-ben. Munkái számos közgyűjteményben képviseltetik magukat: Tate, a Victoria és Albert Múzeum, A Kormányzati Művészeti Gyűjtemény, A Fazekasmúzeum, A Walesi Nemzeti Múzeumok és Galériák; Modern Művészetek Múzeuma, Iowa Egyetem; Nagy-Britannia Művészeti Tanácsa; Kortárs Művészeti Társaság; Unilever plc; Penguin Books; Oldham Art Gallery, The New Art Gallery Walsall, The Glynn Vivian Art Gallery, The Meijier Louis, valamint számos magángyűjtemény.

Egyébként a Jupiter Artland Alapítvány egy bejegyzett jótékonysági szervezet, amelyet osztályok, műhelyek, rendezvények, jegyértékesítés és adományok támogatnak. Egész évben nyitva áll az általános látogatások előtt.

A ház területét fejlesztették, a szoborparkot és a Benjamin Tindall Architects által tervezett két új szárnyat 2015-ben fejezték be, és beltéri galériát hoztak létre. A szoborgyűjteményt 1999-ben Robert és Nicky Wilson műgyűjtők alapították „a kortárs művészek munkájának ápolására és a 120 hektáros erdő és rét helyszínspecifikussá tételére”.

2016 áprilisában a Jupiter Artland megkapta a 2016-os Év Múzeuma díjat.

2018-ban a BBC Four „Magic Numbers: Hannah Fry’s Mysterious World of Maths” forgatási helyszíne volt, amelyet Hannah Fry matematikus mutatott be.