Szentmihályi (Rothermel) ­– Káposzta (Noskó, Kolár) Solymosi (Maurer, Harsányi) Bánkuti (Juhász P., Kellner) – Dunai III. Horváth – Fazekas Göröcs (Tóth A.) Bene Dunai II. Zámbó (Nagy L.) – március 14-e van, 2023, a teraszra csendes eső szitál, napok óta vegzál, hogy írnom kellene valamit magamról, de nem jut eszembe más, csak ez, az Újpest összeállítása a gyerekkoromból: „Lila állatok, disszidáljatok!” – és tényleg, azóta is (amióta az eszem tudom), csak kifelé megyek, vagy ahogy a költő mondja: „Én kifelé megyek” (tessék elolvasni, aktuális, de hát ettől nagy költő a nagy költő, az örökérvénytől, ugye) – csak tudnám honnan, mert soha nem voltam benn sehol, mármint olyan tágabb közösségekben, mint például a haza, vagy akár egy munkahely, kivéve talán a Magyar Rádiót, de az sem tartott túl sokáig, és ott sem pazarolták az adófizetők pénzét a TB-mre. És ha már költők (két költő bőven elég egy életre/hez): „Szemed nem lehet fényei elmondják ami mondhatatlan hogy nem leszel hogy nem leszek kerékbetört nevetés csattan” – próbálom feldolgozni ezt, immár jó negyven éve, de nem megy. Miközben lassan (gyors lesz az!) tényleg a végére érek. Hamar el fognak felejteni. Ha valami, hát a szabadság az, ami mindig fontos volt nekem, de ma már az is csak: vak botján Rákóczi-túrós: bekaphatom.