Olvasási idő 7 perc

tánc a vulkán tetején

VÁLASZ OROSZ JENŐ: AZ EMBERI CIVILIZÁCIÓ MEGMENTÉSE CÍMŰ ESSZÉJÉRE / 10 MILLÓ FA

♦ STACHE ÉVA | VITA

Szeretem az utópiákat. És azokat akik elég bátrak hogy leírják utópiáról szóló gondolataikat. A tévedésekkel, ellentmondásokkal, naivitásokkal megszórt, de reményekkel, jóindulattal és tettrekészséggel vállalt gondolatokat. Nincs igazi új út tévedések, kételyek és keresgélések nélkül. És álmok, merész, öszinte, botladozó álmok nélkül sincs.

Az emberi civilizáció megmentése egy igen merész álom. Különösen annak fényében, hogy a klímaváltozás drámai hatását ma negligáló társadalmak viharos sebességgel rohannak egy 3 fokkal melegebb klima felé anélkül hogy ennek a, ma már kiszámítottan, katasztrofális hatásával akár részben is szembenéznének. Számos olyan társadalmi folyamat köthetö a klimaváltozáshoz aminek elsö látásra semmi köze sem lehetne hozzá. Éhség, szomjúság, munkalehetöségek, munkateljesítmény, egészségügy, oktatás, migráció, mind kapcsolatba hozható az éghajlat egyre gyorsuló változásával, amire, minden látszólagos igyekezet ellenére sem vagyunk felkészülve. Tánc a vulkán tetején.

Valóban, a klimaváltozás globális probléma és közös globális stratégia nélkül nem megoldható. A globalizáció gyökerei messze visszanyúlnak a történelmi múltba. Ma jóformán minden szinten és rétegben jelen van, teljesen függetlenül attól hogy ez mennyire tudatos, vagy milyen politikai játszmában kap ilyen vagy olyan szerepet. Kezdve a szakadt farmernadrágtól (amit mindenütt a világon hordanak), az atomfegyveres versengésig (amelyben minden állam amelyik ezt megteheti részt vesz), minden a globalizációról árulkodik. Ami nagyon reménytkeltö mégis hogy a klimaváltozás globális problémája lokális szinten jött létre, tehát lokális szinten megoldható is kellene hogy legyen.

Egy olyan globális szervezet létrehozása amelyik ezt a mentö, helyi folyamatot központilag vezeti mindenképpen egy lehetöség. Ma már létezö, és történelmi távlattal is rendelkezö globális szervezetek (mint például az ENSZ, vagy az IPCC) ugyanezt az üzenetet hordozzák, ez nem új gondolat. A megfelelö egyensúly megtalálása az egyéni identitás és a globalis közösséghez tartozás között e ma már létezö globális szervezeteknek is az egyik sarkalatos és igen nehéz feladata. Ez az egyensúly a kulcs a sikerhez. Nem hiszek a tömegekre eröszakkal rákényszerített ‘jó’-ban. Mindenkinek magának is kell értenie miért kell klimatudatosan lépni, milyen elönyökkel jár és mit veszít ha nem teszi meg ezeket a lépéseket. Egy központi szervezet legfeljebb koordinálhatja ezeket a lépéseket de semmi esetre sem kényszerítheti ki öket. A klimával kapcsolatos tudatosság mélyreható interiorizálása nélkül, nincs támogatottság, nincs elkötelezödés és nincs valódi eredmény, sem lokális sem globális szinten.

Ahhoz hogy mindenki kivegye a maga részét a klima megmentéséböl, értenünk kell miért és hogyan kell vagy lehet ehhez közelíteni, tudásra van szükség, minden társadalmi rétegben. Rossz oktatás, az általános müveltség leépítése, a klimához kötödö tudás nem közvetítése, nemcsak a helyes és teljes információhoz való alapvetö emberi jogot ássa alá, de megakadályozza hogy egy valósan és drámaian fenyegetö helyzetben a megfelelö lépéseket tegyük, valamilyen megoldás irányában. Az erre vonatkozó tudást meg kell osztani másokkal, mindenkivel. Újra és újra és újra, minden nap, minden héten, minden hónapban és minden évben. Amig szerves részévé nem válik az életünknek és olyan természetes nem lesz mint egy jóbarát ölelése.

Irásaim

♦ STACHE ÉVA

10 millió fa / vita

Stache Éva: TÁNC A VULKÁN TETEJÉN