Olvasási idő 4 perc

karácsonyi kaktusz

♦ KABAI JÓZSEF | NAPLÓ

Tíznaponta feljárok a Vérhalom térre a szüleim lakásába virágot locsolni. Anyám 2017-ben, nevelőapám tavaly októberben ment el, a berendezés, a mindenféle használati tárgyak úgy maradtak ott, ahogy apám gondozónői a takarítás és a pakolás után hagyták. A lakás jelenleg arra vár, hogy a húgommal eldöntsük a jövőbeli sorsát. Amikor kora délután megérkezem, egy csókolom-sziasztokkal beköszönök a kis hálószobába, de a két bevetett ágy nem reagál. A négy cserepes virág a nappaliban telel, őket is köszöntöm, sajnos a karácsonyi kaktusz kivételével nem tudom a nevüket megjegyezni. A karácsonyi kaktusz január elején virágozni kezdett, a néhány apró, pirosas-lilás virága huncutul pislogott rám, és kissé jobb kedvre derültem. Pár nappal ezelőtt a nappaliba lépve megannyi kinyílt virágjának parádés látványa fogadott, amitől egészen elképedtem:

– mit művelsz te itt? Magadban, magadnak ragyogsz?

kérdeztem tőle, aztán biztosítottam afelől, amit magától is tudott, hogy csodálatos.

Szűk fél óránál többet nem töltök a lakásban. Locsolok, benézek minden helyiségbe, csak úgy… Iszom egy pohár vizet, és közben keserűen megállapítom, hogy itt megállt az idő. A mozdulatlansággal csak a kaktusz száll szembe mostanában demonstrative a virágba borulásával. Persze azért mégis tetten érhető az idő múlása, csak éppen nem vagyok a szemtanúja. Eljátszom a gondolattal: miután távozom, hamarosan alkonyodni kezd, aztán besötétedik, a lakásba beszűrődnek az utcai lámpák fényei, a virágok nyugovóra térnek, majd az éjszakát újra felváltja a nappal, és a világosban láthatóvá válik a konyhaasztali kis tálcán felejtett pár szem kiszáradt Pilóta keksz, a lemezjátszó tetején hagyott Karády-könyv, és minden más is… És újra kora délután lesz…

Eljövőben kiveszem a postaládából apám leveleit. Odakint az emberek sietősen mennek a dolguk után, a szüleim ablaka alatt negyedóránként bekanyarodik a város felől jövő 91-es busz, a játszóteret körbeölelő gumiborítású futópályán fiatal anyukák és apukák róják köreiket. Ráérősen. Náluk méterekben mérhető az idő múlása.

írásaim

♦ KABAI JÓZSEF

irodalom/napló

Kabai József: Karácsonyi kaktusz