Urugvay tehát visszavonhatatlanul felkerült a térképre. És ezt Mujika elnöki tevékenysége alapozta meg.

Pablo Brum, aki interjút készített vele a “Robin Hood gerillák” című könyvéhez, azt írta, hogy Mujica azokban az években igazi szupersztárrá vált.

Regénybe, filmbe illő életet élt. Paso de la Arenában született 1935 május 20- án. Itt is nőtt fel, egy a fővárostól, Montevideótól nyugatra fekvő területen, ami a munkásosztály és az utolsó diktatúrával (1973-1985) szembeni ellenállás egyik bástyája volt. A család ott lévő földjein Pepe zöldségeket és virágokat termesztett édesanyjával, Lucy Cordanóval, és piacon árulta, miután apja, Demetrio Mujica, Pepe nyoilcéves korában, meghalt.

Tinédzser kora óta militáns volt. „Tizennégy éves voltam, amikor csatlakoztam egy anarchista csoporthoz” – mesélte María Ester Giliónak A Tupamarótól az elnökig című önéletrajzi könyvében. Már akkor tudta, hogy segíteni akar a perifériára szakadt honfitársain. Mélyen megérintette a gazdagok és a szegények közötti társadalmi és egzisztenciális szakadék. Lenyűgözte az 1959-es kubai forradalom, és hatására ő is gerillaharcosként kereste a politikai változást. Az 1960-as évek elején csatlakozott a Nemzeti Felszabadítási Mozgalomhoz, a Tupamarok néven ismert lázadó csoporthoz. Társaival bombamerényleteket hajtott végre, bankot rabolt és embereket ejtett túszul. Először 1964-ben börtönözték be egy rablási kísérlet miatt. 1969-ben egy rövid időre elfoglalták Pando városát, melynek során több tucat gerilla tartotta ellenőrzése alatt a rendőrőrsöt és a tűzoltóságot. Elfoglalták a telefonközpontot és a bankfiókokat is. Miután összecsaptak a rendőrséggel, három Tupamaro, egy rendőr és egy civil meghalt, de sosem kerültek közelébe a hatalomátvételnek. Bujkálni klénysdzerült, de egy évvel később rendőrségi tűzharcban elfogták, melynek során egy járőr hatszor lőtt rá a földön. Életveszélyes állapotban szállították kórházba. Szerencsésen felépült. Többször letartóztatták, és börtönözték be.

1971-ben 111 fogollyal, (106 gerilla) ástak egy 40 méter hosszú alagutat a Punta Carretas börtönnel szemközti épületbe, és így szöktek meg. Ez volt a történelem egyik legnagyobb börtönszökése. Az 1973-as államcsíny után Mujica a diktatúra túszává vált, magánzárkába zárták. Tizenegy év, hat hónap és hét nap után, amnesztiával szabadult.

A börtönben eltöltött évek alatt képezte magát, sokat olvasott és írt, itt a diktatúra börtöneiben tanulta meg a szabadság valódi értékét. Felismerte, hogy a lázadók okozta erőszak és káosz gyengítette meg Uruguay polgári kormányát, és ezzel megágyaztak az 1973-as puccsnak is, ami végül katonai diktatúrába taszította az országot. „Amit nem tudtunk, hogy amikor tűzzel játszol, olyan erőket szabadíthatsz fel, amelyeket nem tudsz irányítani” – nyilatkozta Mujica az uruguayi El País újságnak 2020-ban.

Pepe Mujicát 1995-ben, képviselővé, majd szenátorrá választották, 2005-ben pedig állattenyésztési és mezőgazdasági miniszter lett a Tabaré Vázquez vezette Széles Front kormányban. A The New York Times „gyakorlatioas filozófusként” jellemezte. „Az élet szép. Minden csavarjával és fordulatával együtt szeretem az életet. És kezdem elveszíteni, mert a távozás szélén állok” – mondta a lapnak adott interjújában nemrégiben. Amikor arról kérdezték, mit szeretne, hogy hogyan emlékezzenek rá, azt válaszolta: „Úgy, amilyen vagyok: egy őrült öregember, akinél ott van a szavak varázsa.”

A veterán politikus szenvedélyesen szerette Dél-Amerika földjét. „Nem látom, hogy az integráció holnap megtörténne. 25-30 év múlva talán igen. Meg kell tanulnunk tolerálni egymást, balról és jobbról egyaránt” – mondta Mujica a riporternek legutóbbi Buenos Aires-i útján, utalva a régóta várt regionális integrációra. Az ő idejében a társadalom leghátrányosabb helyzetű rétegeinek életkörülményei nagy mértékben javultak, ez az álom akkor még lehetségesnek tűnt.

Szerelmi élete José Lucía Topolanskyval shakespearei magasságokba tört. Már mindketten a baloldali gerillacsoporthoz, tartoztak, amikor az 1970-es években találkoztak. Pepe vezette a Topamaránt, és szakértő volt okmányhamisításban. Bankokat raboltak, börtönszökéseket szerveztek, és szerelmesek voltak egymásba. Pepe 37, Lucía pedig 27 éves volt, amikor egy titkos művelet során először találkoztak. „Olyan volt, mint egy villámcsapás az éjszakában” – emlékezett vissza Pepe sok évvel később az első közös éjszakájukra, amelyet egy hegyoldalban rejtőzködve töltöttek. Hetekkel később börtönbe zárták őket, kínozták és bántalmazták őket. 13 év alatt mindössze egyetlen levelet sikerült váltaniuk. Az őrök a többit elkobozták. Mikor 1985-ben véget ért Uruguayban a diktatúra, ugyanazon a napon szabadultak, és persze hogy egymásra találtak. Több mint egy évtizednyi “külön-lét” után szerelmük még mindig élt – ahogy a közös ügy is, amely egyesítette őket. „Másnap elkezdtünk keresni egy helyet, ahol összejöhettünk a társainkkal. El kellett kezdenünk a politikai harcot” – nyilatkozta Lucia . „Egy percet sem vesztegettünk. És soha nem álltunk meg, mert tudtuk, hogy ez a mi hivatásunk. Ez az életünk értelme.”

Az elkövetkező évtizedekben nemzetük két legjelentősebb politikai személyiségévé váltak, akik Uruguayt a világ egyik legegészségesebb demokráciájává alakították. Mindkettőjüket megválasztották Uruguay kongresszusába, és nem Ferrarikba ültek, hanem robogón jártak be együtt dolgozni.

2009-ben Pepét elnökké választották, beiktatásán a hagyományoknak megfelelően a legtöbb szavazatot kapott szenátortól, Topolansky asszonytól vette át az elnöki övet.

Távol a reflektorfénytől, csendes életet építettek ki maguknak egy kis krizantémfarmon Montevideo mellett. Együtt gondozták és árulták virágaikat a piacokon. Gyakran lehetett látni őket égkék 1987-es évjáratú Volkswagen bogarukban, vagy tangót hallgatva kedvenc montevideói bárjaik egyikében.

A börtön megfosztotta őket a gyermekvállalás lehetőségétől. Ehelyett számtalan kutyáról gondoskodtak, köztük egy Manuela nevű háromlábú korcs kutyáról, aki arról vált híressé, hogy Pepét munkába is elkísérte az elnöksége alatt.

2005-ben már 20 éve éltek együtt, de még mindig nem voltak házasok. Egyik este Pepe interjút adott egy állami televíziós műsorban. „Azt mondta az újságírónak, hogy össze fogunk házasodni, beadtam a derekamat.” Egy egyszerű otthon tartott szertartáson házasodtak össze. „A szerelemnek korszakai vannak. Amikor fiatal vagy, olyan, mint a máglya. Amikor öreg vagy, ez egy édes szokás” – mondta Lucia. „Neki köszönhetően élek.”

Hogy mit gondolt Pepe a szerelemről, arról egyik beszéde árulkodik, amelyet egy japán középiskolai felvételi ünnepségen mondott el 2017. április 5-én: „A szerelem nélküli élet értelmetlen. A világ nem csak az üzletről és a gazdaságról szól.” Ne feledjétek, az emberek társas lények, akik csoportokban élnek. Nem élhetünk egyedül. Ezért építettek civilizációkat. A civilizáció a legnagyobb örökség, amit elődeink hagytak ránk. Az oktatás utakat ad nekünk. Utalást ad arra, hogy befogadjuk az őseink által épített civilizációt és az elvetett magokat. Most rajtunk a sor, hogy az oktatás által érjünk, és magokat hagyjunk magunk után. A Föld és a jövő generációinak jövőjéért… Az életet az ego elleni küzdelem kíséri. Szükséged van egy egóra, hogy megvédd magad és szeretteidet, de ne felejtsétek el, hogy az embernek szüksége van a társadalomra, és nem élhet mások nélkül. És ne feledjétek… hogy az élet csodája a legnagyobb boldogság. Az életet becsben kell tartani és védeni kell. Éljetek olyan keményen, amennyire csak tudtok minden nap. Az élet szépsége még a fájdalom és a megpróbáltatások ellenére sem fakul el. Az élet az elesések, a felállások és az előrelépések összessége. Az élet a szabadságért folytatott küzdelem is. Nem olyan robbanásra van szükségünk, mint a francia forradalom, hanem ösztönösebb és szerényebb szabadságra.

A világ nem csak az üzletről és a gazdaságról szól. Kell, hogy legyen tered a szeretet fejlesztésére. A szeretteid és a barátaid iránt. Nem kell sietned. Nem kell kapkodnod. Kérlek, élvezd az élet örömét apránként, minden nap. Ne fulladj bele a kapzsiságba. Az emberek meztelenül születnek és meztelenül halnak meg. Váltsd ezt a szenvedélyt szeretetté. Barátok, gyermekek és szeretteid iránt. Mert a szeretet nélküli élet értelmetlen. Másrészt a piac nyomása alatt állunk. A piac arra késztet minket, hogy egymás után vásároljunk dolgokat. És elveszi az időnket. Nem pénzzel fizetsz. Ez az életed értékes ideje, amit arra fordítasz, hogy pénzt keress. Légy hát ésszerű és szerény, és ne csak a pénzre gondolj. Így nem veszíted el a szabadidődet az életben. …Sajnos az emberi élet korlátozott, de a szeretet határtalan. Ezért szeretném ezt elterjeszteni a világban. Az emberi képességek nem csak hatalmas épületek építéséről, a Holdra szállásról, a mély óceán fenekére merülésről és a gének manipulálásáról szólnak.

A világ megváltoztatható, ha mélyebben tudatában vagyunk ennek, és segítünk egymásnak. Nem számít, milyen nehéz, építhetünk egy jobb világot, egy gyűlölet és háború nélküli világot. Ehhez ki kell iktatni a súlyos szegénységet a világból, és abba kell hagyni a pazarlást. A problémák az ismételt pazarló költekezés eredményei. A világon percenként akár 2 millió dollárt is költenek katonai kiadásokra. Afrika éhezését mégis elhanyagolják, mondván, hogy nincs pénzük. Szégyenteljes viselkedés, hogy Afrikát, az emberiség szülőföldjét, bolcsőjét magára hagytuk.

Tehát mindenki, kérem, tanuljon szorgalmasan, és használja ezt a tudást az emberiségért. Nem csak magáért, hanem mindenkiért. Köszönöm és ölelés a déli féltekéről.”