82 éves korában, 2025 január 13-án elhunyt Oliviero Toscani, az olasz, és a nemzetközi klturális-művészeti szcéna egyik megkerülhetetlen, legvitatottabb, és legbefolyásosabb fotósa. 1942-ben született Milánóban, Fedele Toscani és Dolores Cantoni gyermekeként. Édesapja a Corriere della Sera egyik meghatározó fotóriportere volt. Nővére, Marirosa Toscani, és sógora az alapítói a Ballo&Ballo fotóstúdiónak, amely az építészet, a belsőépítészet és a design kategóriában vált híressé.

Még csak 14 éves volt, amikor első fotóját publikálták. Mussolini temetésére mentek az apjával a szertartást fényképezni, és miközben Fedele dokumentálta az eseményt, ő Rachele Mussolini fájdalommal teli arcára lett figyelmes. A portré végül a Corriere-ben kötött ki. A milánói Vittorio Veneto gimnáziumban tanult, majd 1965-ben a zürichi Kunstgewerbeschule fotó szakán szerzett diplomát, ahol Serge Stauffer, Marcel Duchamp és Karl Schmid a mesterei.

Első botrányát az olasz farmermárka, a Jesus számára készített plakátjával okozta. Itt egy formás női fenékre írta Jézus biblikus szavait: „Aki szeret, követ engem”. Elképzelhető mekkora hatást válthatott ki ez VI. Pál pápasága idején. Robbanó akciójával megalapozta a maga számára a szakmai figyelmet, elismerést. Hamarosan olyan magazinoknak kezdett el dolgozni, mint az Elle, a Vogue, a GQ, a Harper’s Bazaar, az Esquire, a Stern, a l’Uomo Vogue és a Donna, és fotókat készített a legfontosabb divatmárkák a Valentino, a Chanel, a Fiorucci, Esprit és a Prenatal kampányaihoz.

Toscani munkáiban kezdettől erőteljesen nyitott a pillanatnyi társadalmi problémákra, és képeit provokatív módon, – egyesek szerint cinikusan – illesztette be a reklám tündöklő világába.

Ez az új megközelítés a Benetton céggel 1982-ben kezdődött kapcsolatában érte el csúcspontját. “Sokkoló kampányai” addig nem látott témákkal foglalkoztak, mint a rasszizmus, az egyenlőség, a maffia, a homofóbia elleni küzdelem, az AIDS, a békekeresés, vagy éppen a halálbüntetés eltörlése. Projektjeivel radikálisan forradalmasította a reklámok világát, a képes kommunikációt beemelte a politikába.

1991- ben, Luciano Benettonnal elindította a COLORS magazint, amelynek főszerkesztői feladataira a magyar származású, világhírű grafikust, Kálmán Tibort kérte fel. Pár évvel később, 1994-ben megalapította a Fabrica-t, a művészetek és a modern kommunikáció kutatásának nemzetközi központját, amelynek székhelyét a világhírű japán építész, Tadao Ando tervezte. 1999 és 2000 között a New York-i Talk Miramax, havonta megjelenő magazin kreatív igazgatójaként is dolgozott.

2000-ben egy ellentmondásos Benetton kampányban az Egyesült Államok halálraítéltjeiről készült valós fényképeket használt, ami megtorló akciókat váltott ki a divatház ellen. Ezt követően megszakadt együttműködésük a Benetton csoporttal. A következő években a Ra-Re márka és a Nolita Pocket kampányain dolgozott. Ezek a homofóbiát feszegető kampányok gyakran ütköztek a közízléssel.

Toscani 2004-ben létrehozta a La Sterpaia modern kommunikációs kutatóközpontot, ahol szakértő oktatók bevonásával, 3 vagy 6 hónapos kurzusokon, korlátozott számú fotós, grafikus, író és rendező kaphatott képzést. A helyszín a San Rossore Park (Pisa) természeti rezervátum. Ugyanekkor az Állami Rendőrséggel és a Genertellel együttműködve kidolgozta a „Ne ölj” kampányt, amelynek központi témája a közúti biztonság. Balesetek grafikus képeit használta, mellyel erős nyilvános vitát váltott ki. 2006 szeptemberétől a Music Box, és a Sky platform interaktív csatorna művészeti vezetője lett, és ugyanitt elindította a Toscani a Camera Oscura című talkshow-t. 2007-ben megdöbbentő kampányt készített a Nolita márka számára: az anorexiában szenvedő, 31 kilós, és 1,64 m magas francia modell és színésznővel, Isabelle Caro-t fényképezte le, amivel ismét megosztotta a közvéleményt és a kritikusokat. A kép modellje, Caro később bele is halt betegségébe.

Az Egészségügyi Minisztérium számára megcsinálta a „Kenyeret, szeretetet és egészséget” című kommunikációs kampányt. 2008-ban szintén a minisztérium megbízásából kidolgozta a „Milyen faj vagy, ember vagy embertelen?” kampányt, amiben a kutyák elhagyásának problémájára hívta fel a figyelmet.

Minden botránya ellenére idős korára a különféle elismerések és címek sem kerülték el. 2010-ben a Firenzei Képzőművészeti Akadémia tiszteletbeli akadémikusává avatták. 2016-ban az amatőr és profi fotósok számára létrehozott “Master of photography” című tehetségkutató verseny zsűritagjaként működött. Egy évre rá pedig a Bresciai Képzőművészeti Akadémia adományozott neki tiszteletbeli diplomát. 2019-ben elnyerte a Német Művészeti Igazgatói Klub életműdíját.

2014-ben elítélte a Fratelli d’Italia pártot, amiért engedély nélkül felhasználták a róla készült fotót a melegek örökbefogadása elleni pártkampányuk részeként.

Egykori együttműködésük a Benettonnal 2018 és 2020 között rövid időre újraéledt, de már nem ugyanazzal a lendülettel. Egy milánói iskolában 13 nemzet 28 gyermekének portréfotójával az integráció fontosságára hívta fel a figyelmet. A Morandi híd összeomlásáról tett nyilatkozatai miatt 2020 júliusában újra elbocsátották a Benettontól, holott politikai elkötelezettsége senkit nem lephetett meg, a közélet kérdéseiben nemcsak képeiben, de nyilatkozataiban is markáns álláspontot fogalmazott mindig. 2021-ben például heves és szenvedélyes vitába keveredett Matteo Salvini-val, amiért – nem először – pénzbüntetésre ítélték. Két éve pedig egy interjúban keményen bírálta a Meloni-kormány lépéseit is, és kijelentette, hogy „örül, hogy Berlusconi már nincs itt”.

Toscani az 1970-es évek óta élt Pisa tartományban, Casale Marittimóban az élettársával egy birtokon, ahol lovakat tenyésztettek, bort és olajat termeltek. Hat gyermeket hagyott hátra.

Toscani mindenekelőtt olyan kreatív erő volt, aki örökre megváltoztatta a reklám szerepét a nyilvános vitákban. Reklámkampányai legtöbbször olyan téma felvetések voltak, amelyek még ma is tabunak számítanak. Elgondolkodtatóak, sokkolóak, provokálnak, de mindenekelőtt – bátrak. Megmutatta velük a világ valódi, és a legsötétebb oldalát is.

Hiányozni fog.

(p.s.: Toscani provokatív őszinteségére jellemző, hogy még holtában is erősen hat: a facebook azonnal leiltotta a HIV fertőzésre figyelmet keltő egyik képét, amit annak idején Bolognában óriásplakátok tucatjain láttam – BIA, a szerk)